Zenés színház

A világ végétől öt lépésnyire

2016.02.10. 08:29
Ajánlom
Ebben a Learben minden szétszakad, és a végén is csak, mint rongy csüng le elénk. Ez a kietlenség és reménytelenség operája.

Ez a Lear király, vagyis nem Shakespeare drámája, hanem Aribert Reimann operája, az időtlenben, a történelmi kor végén, az emberi kor lezárása előtt játszódik: és szemben a Shakespeare más tragédiáival, ennek nincs a reményt a végbe ültető lezárása.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter)

Míg más tragédiákban feltűnhet olyan személy, aki a széthullott, rongyokra tépett világot össze tudja foltozni, itt erre esély sincs. A naiv és hátborzongatóan kemény, ugyanakkor habókos Lear, semmit sem tehet a világ épségének helyreállításáért. Még annyi humanizmus sem szorult a darabba, mint a Wozzeckbe. Ha Alban Berg emlegethető Reimann operája kapcsán, akkor nem csak a szeriális és atonális zene miatt, hanem azért is, mert ez a világállapot nála testesül meg, az ő, a Learhez hasonlóan Literaturtopernek nevezett darabjaiban a leginkább.

Ez nem a posztapokaliptikus filmek kietlensége, nem onnan származik a színpad síksága, a kórókkal és csenevész bokrokkal, sziklákkal, hanem a Büchner univerzumból, Alfred Kubin osztrák festő látomásaiból, és a huszadik századi ember – különösen a német ember – tapasztalataiból. Reimann és Jean-Pierre Ponnelle Learjének színpadképe egy lebombázott város maradványait idézi: innen-onnan kimered a földből valami, amit egy civilizáció nyomainak vélhetünk, de ez a Lear, ez az öreg király, akkor kezdte uralkodását, amikor már semmi esély nem látszott arra, hogy ez a civilizáció valaha visszaáll.

Verdi azért küzdött oly sokat a Lear megzenésítésével, mert kiváló dramaturgia érzéke nem hagyta cserben, elég jól érezte, hogy Lear alakja nem részvétet vált ki, hanem sokkal inkább szánalmat, és ez - Arisztotelész Poétikájából is kiolvashatóan - nem vezethet el a katarzisig. Reimann a Lear megzenésítésnek sarkalatos problémáját a szinte nem is zenének ható hangképekkel, ezzel a nem e világi hangzásvilággal oldotta meg: Reiman zenéje nem evilági. Ebben a világban más a tétje annak, hogy ki mit válaszol arra a kérdésre, mennyire szeretsz. Lear mintha abban hinne már csak, hogy Cordelia meg tudja menteni ezt a világot. Ám csalódnia kell. Cordelia mintha nem állna mellé. Mindegy is, hogy Lear félreérti a lányát, mit ért belőle, azzal, hogy lányát elűzi, mintha kiűzné a világból a változás lehetőségét is. És nem marad más, csak a romok felett a por. A baljóslatú árnyak szökkenése a sziklakoncok mögött.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Terence McKenna szerint, ha világvégét okoznánk, az utánunk következő civilizációk soha nem emelkedhetnének olyan magas szintre, mint mi, mert elhasználtuk az összes könnyebben elérhető nyers- és üzemanyagot. Ez a Lear abban a világban játszódik, melyben a gépek zaja helyett csak a zászlók nyikorgása és a pusztaság fölött a szemetet cibáló szél hangja maradt. Reimann zenéje ezt adja vissza.

Nagy valószínűséggel közrejátszhatott abban, hogy a Magyar Állami Operaház műsorra tűzte a művet, hogy az az opera vezetőjének (Ókovács Szilveszter) első számú kedvence – rajongásában csak osztozni tudunk – Dietrich-Fischer Dieskau rendelte meg, és a címszerepet is alakította, Cordeliát pedig felesége, Várady Júlia.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Az, hogy ez a bemutató lett az Ókovács-korszak egyik legfontosabb bemutatója, egyébként e korszak legkomolyabb hiányosságára is rávilágít. Nevezetesen arra, hogy bár sok az üdvözlendő változás a házban, a rendezőt, egy igazán átütően tehetséges rendezőt, még nem sikerült találni az operákhoz. Vannak olyan előadások, melynek méltatható a rendezője – különösen a Richard Staruss daraboké -, de olyan az operaháznak formát, jelleget adó rendező nincs a házban, mint az előző korszakban volt Kovalik Balázs. Reimann operájához a bemutató rendezését vették elő, azt frissítette föl Anger Ferenc – és eljárást, látva az eredményt, nem vitathatjuk.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Ponnelle csupasz tájat választ a Learhez, akárcsak a filmesek közül a szovjet Grigorij Kozincev vagy a színpadi rendezését filmre adaptáló Peter Brook. Ám ő nem radikális rendező, a megbízható magas minőség nála nem párosul kísérletező kedvvel. Ezért is lehet elég könnyen beállítani egy rendezésébe újabb szereplőket. Ahogy Fodor Géza is írta, egy Cosi kritikájában, a nagyszerű rendezések a felújításokat ledobják magukról, mert azok az adott énekesre, annak hangjára vannak kitalálva, és a forma és a látvány csak az alkotóval együtt, annak instrukciói alapján élhet. Itt, a szerepek, a díszlet, az eredeti betanító nélkül is működőképesek.

Az említett filmek állnak egyébként a legközelebb ehhez a Learhez. (Különösen Kozincevé, melynek zenéjét Sosztakovics komponálta. A zene egyébként azóta már külön életet él Claudio Abbado mintegy némafilm kísérőzenét adta elő egy rendkívüli koncerten.)

Azok kopársága, egyszerűsége köszön vissza ebben a rendezésben (bár nem lehetünk biztosak abban, hogy Ponnelle mindkét filmet látta, és azok valóban hatottak rá).

Ez az opera nem él meg a zene nélkül, nem gondolom, hogy igazuk lenne azoknak, akik azt mondják, hogy ez a Lear inkább színházi, mint operaelőadás. Ugyanis a zene ad választ néhány fontos kérdésre, erejét a zene adja. Az a brutális hangszerelés, ami mintha tudomást sem venne egy operaház lehetőségeiről. A két hárfa a bal páholyban tűnik fel, a zenekari árokból egy kibővített katonazenekar szólal meg, harminc fúvóshangszer: köztük négy trombita, hat kürt, három harsona. A hangzáskép, ami olykor nem is zenei, hanem olyan, mintha a rettenet atmoszféra-hangja lenne (a filmben atmoszféra hang az, amit közvetlenül a forgatáson vesznek föl, például a természeti jelenségek hangjai) elsősorban a fúvósok és az ütősök miatt hatásos, nyers.

A szeriális zene ezen remekművében a huszonnégy hegedű külön szólamokat visz. Vagyis nem volt könnyű dolga, a mindezt összefogni kívánó Stefan Soltésznak. Ezt a zenét egy nem elég koncentrált, Soltésznál kevésbé tehetséges karmester nem tudta volna kézben tartani. Az énekszólamok közelebb állnak a Sprechgesanghoz, ugyanakkor az egyes áriajellegű megszólalások próbára teszik az énekeseket.

Lear két gonosz lányának ideges melizmáival sem könnyű megbirkózni – Rálik Szilvia és Bátori Éva sikerült. Ám az igazán nagy feladat elé Cordelia megformálóját állítják a darab végén a hosszú legato dallamívek, nem is feltétlenül, mint énekesnőt, hanem mint színpadi előadót: a megállások, a gondolatszünetek, azt érzékeltetik, hogy Cordelia a könnyeivel küzdve felméri e világ állapotát is.

A rombolás után nem maradt csak a kopár sík vidék. Sümegi Eszteren nem lehetett felfedezni a betegség nyomait (az első előadást lemondta), Cordeliája egyszerre volt gyengéd, esendő és végtelenül szomorú. A legnehezebb szólam Edgáré, Gloster páriaként bolyongó fiáé: Matthew Shawnak a tenorból, amint Edgár Tamássá alakul át, váltani kellett kontratenorba (ezen hangfekvésben kevésbé szép a hangja, de ugyanakkor játéka rendkívüli kifejező), ezen a kappanhangon, az elveszettség hangján szólt meg az opera legszebb áriája, az opera egyik legemlékezetesebb – zeneileg is legemlékezetesebb - pillanatában. A tomboló vihart követően a hajnal lágy hegedűszólamokkal érkezik, majd a háttérben, a sziklahalmok közül kiemelkedve, megjelenik Edgár. Szöveg nélküli dallamot kántál.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Amikor Edgár megvakított apját a szakadék közelébe vezeti, és azt mondja neki, csak öt lépés választja el a mélytől, mintha a világ partján állnának. Mintha tényleg ott lenne a világ pereme, a színpad közepe táján.

Lear, hangközugrások miatt nehéznek mondható szerepét Tomas Tomasson úgy oldotta meg, hogy akárcsak a díszlet, a jelmezek, alakítása is a bemutató előadást, annak minőségét idézi, tehát Fischer-Dieskau formátumát. A darab végén nem egy szánalmas ember állt előttünk, nem egy olyasvalaki, aki mindenét elveszítette, hanem az utolsó ember, aki még hordozott valamit a régi, a végképp elveszett világból – a humanizmusból. Ezen a reményét vesztett emberen megesik szívünk. Attól a képtől, ahogy Lear kihúzza a lányát a barlangból, ahogy lába közé fogva cipeli a testet: nehéz szabadulni.

  

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Vizuál

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház Swingoperett

Swingoperett – Egy este az operett sztárjaival a Benczúr Palota platánfái között

A Benczúr Kerti Esték részeként június 27-re meghirdetett, különleges előadáson fellép Felföldi Anikó, Fischl Mónika, Simon Panna, Bálint Ádám és Homonnay Zsolt, a zenei aláfestést Bársony Bálint és zenekara szolgáltatja.
Zenés színház magazin

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház közönségszavazás

Szavazzon: ki kapja az Operettszínház közönségdíját?

A közönségdíjat a legtöbb lájkot bezsebelő művész kapja majd a június 24-én tartandó díjátadón. Szavazásra fel!
Zenés színház bartók plusz 2018

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.