Zenés színház

A világ végétől öt lépésnyire

2016.02.10. 08:29
Ajánlom
Ebben a Learben minden szétszakad, és a végén is csak, mint rongy csüng le elénk. Ez a kietlenség és reménytelenség operája.

Ez a Lear király, vagyis nem Shakespeare drámája, hanem Aribert Reimann operája, az időtlenben, a történelmi kor végén, az emberi kor lezárása előtt játszódik: és szemben a Shakespeare más tragédiáival, ennek nincs a reményt a végbe ültető lezárása.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter)

Míg más tragédiákban feltűnhet olyan személy, aki a széthullott, rongyokra tépett világot össze tudja foltozni, itt erre esély sincs. A naiv és hátborzongatóan kemény, ugyanakkor habókos Lear, semmit sem tehet a világ épségének helyreállításáért. Még annyi humanizmus sem szorult a darabba, mint a Wozzeckbe. Ha Alban Berg emlegethető Reimann operája kapcsán, akkor nem csak a szeriális és atonális zene miatt, hanem azért is, mert ez a világállapot nála testesül meg, az ő, a Learhez hasonlóan Literaturtopernek nevezett darabjaiban a leginkább.

Ez nem a posztapokaliptikus filmek kietlensége, nem onnan származik a színpad síksága, a kórókkal és csenevész bokrokkal, sziklákkal, hanem a Büchner univerzumból, Alfred Kubin osztrák festő látomásaiból, és a huszadik századi ember – különösen a német ember – tapasztalataiból. Reimann és Jean-Pierre Ponnelle Learjének színpadképe egy lebombázott város maradványait idézi: innen-onnan kimered a földből valami, amit egy civilizáció nyomainak vélhetünk, de ez a Lear, ez az öreg király, akkor kezdte uralkodását, amikor már semmi esély nem látszott arra, hogy ez a civilizáció valaha visszaáll.

Verdi azért küzdött oly sokat a Lear megzenésítésével, mert kiváló dramaturgia érzéke nem hagyta cserben, elég jól érezte, hogy Lear alakja nem részvétet vált ki, hanem sokkal inkább szánalmat, és ez - Arisztotelész Poétikájából is kiolvashatóan - nem vezethet el a katarzisig. Reimann a Lear megzenésítésnek sarkalatos problémáját a szinte nem is zenének ható hangképekkel, ezzel a nem e világi hangzásvilággal oldotta meg: Reiman zenéje nem evilági. Ebben a világban más a tétje annak, hogy ki mit válaszol arra a kérdésre, mennyire szeretsz. Lear mintha abban hinne már csak, hogy Cordelia meg tudja menteni ezt a világot. Ám csalódnia kell. Cordelia mintha nem állna mellé. Mindegy is, hogy Lear félreérti a lányát, mit ért belőle, azzal, hogy lányát elűzi, mintha kiűzné a világból a változás lehetőségét is. És nem marad más, csak a romok felett a por. A baljóslatú árnyak szökkenése a sziklakoncok mögött.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Terence McKenna szerint, ha világvégét okoznánk, az utánunk következő civilizációk soha nem emelkedhetnének olyan magas szintre, mint mi, mert elhasználtuk az összes könnyebben elérhető nyers- és üzemanyagot. Ez a Lear abban a világban játszódik, melyben a gépek zaja helyett csak a zászlók nyikorgása és a pusztaság fölött a szemetet cibáló szél hangja maradt. Reimann zenéje ezt adja vissza.

Nagy valószínűséggel közrejátszhatott abban, hogy a Magyar Állami Operaház műsorra tűzte a művet, hogy az az opera vezetőjének (Ókovács Szilveszter) első számú kedvence – rajongásában csak osztozni tudunk – Dietrich-Fischer Dieskau rendelte meg, és a címszerepet is alakította, Cordeliát pedig felesége, Várady Júlia.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Az, hogy ez a bemutató lett az Ókovács-korszak egyik legfontosabb bemutatója, egyébként e korszak legkomolyabb hiányosságára is rávilágít. Nevezetesen arra, hogy bár sok az üdvözlendő változás a házban, a rendezőt, egy igazán átütően tehetséges rendezőt, még nem sikerült találni az operákhoz. Vannak olyan előadások, melynek méltatható a rendezője – különösen a Richard Staruss daraboké -, de olyan az operaháznak formát, jelleget adó rendező nincs a házban, mint az előző korszakban volt Kovalik Balázs. Reimann operájához a bemutató rendezését vették elő, azt frissítette föl Anger Ferenc – és eljárást, látva az eredményt, nem vitathatjuk.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Ponnelle csupasz tájat választ a Learhez, akárcsak a filmesek közül a szovjet Grigorij Kozincev vagy a színpadi rendezését filmre adaptáló Peter Brook. Ám ő nem radikális rendező, a megbízható magas minőség nála nem párosul kísérletező kedvvel. Ezért is lehet elég könnyen beállítani egy rendezésébe újabb szereplőket. Ahogy Fodor Géza is írta, egy Cosi kritikájában, a nagyszerű rendezések a felújításokat ledobják magukról, mert azok az adott énekesre, annak hangjára vannak kitalálva, és a forma és a látvány csak az alkotóval együtt, annak instrukciói alapján élhet. Itt, a szerepek, a díszlet, az eredeti betanító nélkül is működőképesek.

Az említett filmek állnak egyébként a legközelebb ehhez a Learhez. (Különösen Kozincevé, melynek zenéjét Sosztakovics komponálta. A zene egyébként azóta már külön életet él Claudio Abbado mintegy némafilm kísérőzenét adta elő egy rendkívüli koncerten.)

Azok kopársága, egyszerűsége köszön vissza ebben a rendezésben (bár nem lehetünk biztosak abban, hogy Ponnelle mindkét filmet látta, és azok valóban hatottak rá).

Ez az opera nem él meg a zene nélkül, nem gondolom, hogy igazuk lenne azoknak, akik azt mondják, hogy ez a Lear inkább színházi, mint operaelőadás. Ugyanis a zene ad választ néhány fontos kérdésre, erejét a zene adja. Az a brutális hangszerelés, ami mintha tudomást sem venne egy operaház lehetőségeiről. A két hárfa a bal páholyban tűnik fel, a zenekari árokból egy kibővített katonazenekar szólal meg, harminc fúvóshangszer: köztük négy trombita, hat kürt, három harsona. A hangzáskép, ami olykor nem is zenei, hanem olyan, mintha a rettenet atmoszféra-hangja lenne (a filmben atmoszféra hang az, amit közvetlenül a forgatáson vesznek föl, például a természeti jelenségek hangjai) elsősorban a fúvósok és az ütősök miatt hatásos, nyers.

A szeriális zene ezen remekművében a huszonnégy hegedű külön szólamokat visz. Vagyis nem volt könnyű dolga, a mindezt összefogni kívánó Stefan Soltésznak. Ezt a zenét egy nem elég koncentrált, Soltésznál kevésbé tehetséges karmester nem tudta volna kézben tartani. Az énekszólamok közelebb állnak a Sprechgesanghoz, ugyanakkor az egyes áriajellegű megszólalások próbára teszik az énekeseket.

Lear két gonosz lányának ideges melizmáival sem könnyű megbirkózni – Rálik Szilvia és Bátori Éva sikerült. Ám az igazán nagy feladat elé Cordelia megformálóját állítják a darab végén a hosszú legato dallamívek, nem is feltétlenül, mint énekesnőt, hanem mint színpadi előadót: a megállások, a gondolatszünetek, azt érzékeltetik, hogy Cordelia a könnyeivel küzdve felméri e világ állapotát is.

A rombolás után nem maradt csak a kopár sík vidék. Sümegi Eszteren nem lehetett felfedezni a betegség nyomait (az első előadást lemondta), Cordeliája egyszerre volt gyengéd, esendő és végtelenül szomorú. A legnehezebb szólam Edgáré, Gloster páriaként bolyongó fiáé: Matthew Shawnak a tenorból, amint Edgár Tamássá alakul át, váltani kellett kontratenorba (ezen hangfekvésben kevésbé szép a hangja, de ugyanakkor játéka rendkívüli kifejező), ezen a kappanhangon, az elveszettség hangján szólt meg az opera legszebb áriája, az opera egyik legemlékezetesebb – zeneileg is legemlékezetesebb - pillanatában. A tomboló vihart követően a hajnal lágy hegedűszólamokkal érkezik, majd a háttérben, a sziklahalmok közül kiemelkedve, megjelenik Edgár. Szöveg nélküli dallamot kántál.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Amikor Edgár megvakított apját a szakadék közelébe vezeti, és azt mondja neki, csak öt lépés választja el a mélytől, mintha a világ partján állnának. Mintha tényleg ott lenne a világ pereme, a színpad közepe táján.

Lear, hangközugrások miatt nehéznek mondható szerepét Tomas Tomasson úgy oldotta meg, hogy akárcsak a díszlet, a jelmezek, alakítása is a bemutató előadást, annak minőségét idézi, tehát Fischer-Dieskau formátumát. A darab végén nem egy szánalmas ember állt előttünk, nem egy olyasvalaki, aki mindenét elveszítette, hanem az utolsó ember, aki még hordozott valamit a régi, a végképp elveszett világból – a humanizmusból. Ezen a reményét vesztett emberen megesik szívünk. Attól a képtől, ahogy Lear kihúzza a lányát a barlangból, ahogy lába közé fogva cipeli a testet: nehéz szabadulni.

  

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Ők az évad legjobbjai a kritikusok szerint

A Színházi Kritikusok Céhe idén 40. alkalommal ismeri el az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit. A díjátadót szeptember 22-én tartják a Katonában.
Tánc

Novák Ferenc "Tata": Egyszer csak rájöttünk, hogy a Táncszínház nem a miénk

Elkészült a Nemzeti Táncszínház épülete, aztán kiderült, hogy nem is az övék. „Megalázó volt” – mondta az ügyről Novák Ferenc „Tata” Kossuth-díjas koreográfus.
Klasszikus

Hiphopra gyúrja a zongorát, és kavicsot dob a klasszikus zene állóvizébe

Chloe Flower az idei Grammy-gálán tűnt fel, most pedig leszerződtette a Sony. Nem, nem klasszikus zenész a szó szoros értelmében, de a hiphopban is előny lehet, ha egy zongoraművész a Juilliard Schoolban tanult.
Vizuál

14 érdekesség Rembrandt épp restaurálás alatt álló Éjjeli őrjáratáról

A Rijks Múzeum július elején megkezdte a festmény nyílt színi restaurálását. A projektet online és a helyszínen is nyomon követhetik az érdeklődők. Ennek apropóján összegyűjtöttünk néhány izgalmas tényt a képről.
Klasszikus

Légy világsztárok tanítványa!

A Fesztivál Akadémia egyik elsődleges célja a jövő muzsikusainak nevelése, ezért a programok között központi szerepet kapnak az előadások, a mesterkurzusok és a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny. A verseny július 17-én kezdődik, és a nagyközönség számára is nyitott.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Ezek Renée Fleming kedvenc szopránáriái

Az egyik legnépszerűbb amerikai operaénekes, Renée Fleming hat kedves áriáját gyűjtötte össze. Meglepő, de hiányzik egy nagyon fontos darab a listáról.
Zenés színház hír

Paul McCartney filmklasszikusból ír musicalt

Az Amerikában kötelező karácsonyi filmnek számító Az élet csodaszép című 1946-os Frank Capra filmklasszikust dolgozza fel - írta meg a BBC News.
Zenés színház videó

Felkapta az internet a dél-afrikai taxist, aki operát énekel az utasainak

Egy virális videóval kezdődött az egész: egy Menzi Mngoma nevű Uber-sofőr a Rigolettóból énekelt egy utasának, majd egyre többekhez jutott el az erről készült videó.
Zenés színház interjú

Felmutatni a világ tetejét - Interjú Szemző Tiborral

Óbudán, az Esernyős belső udvarán új szabadtéri kamaraszínházi sorozat indul, amelyben (újra) debütál Szemző Tibor Kőrösi Csoma Sándorról készített opera cinematique műfajú előadása, a Csoma.   
Zenés színház ajánló

Operett show a Vajdahunyadvárban

Július 18-án Magyarország leglátványosabb operett produkcióját tekinthetjük meg a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválon. A Monarchia Operett gálaműsora fantasztikus szólistákkal és ruhakölteményekkel varázsolja el a nagyérdeműt.