Ez az első alkalom, hogy Magyarországon jár?
Jártam már korábban Magyarországon. Néhány évvel ezelőtt történt, amikor Budapesten bemutatták a Notre Dame-i toronyőrt, aminek én írtam a dalszövegeit. Akkoriban Bécsben dolgoztam állandó jelleggel, és találkoztam a produkcióban részt vevő alkotókkal, akik aztán körbevezettek a magyar fővárosban. Ezenfelül
a felmenőim az Osztrák–Magyar Monarchia területéről származnak, ezért is kötődöm különös módon Magyarországhoz.
De Szegeden most járok először.
Mit szól a városhoz?
Szegedből eddig csak keveset láthattam, mert többnyire a színházban dolgoztam. A város kétségtelenül gyönyörű. Ráadásul ez az első alkalom, hogy a Wickedet szabadtéri produkcióként mutatják be. Csodálatos a helyszín így, közvetlenül a gyönyörű katedrális mögött, egyfajta udvarszerű térben! Nagyon jó a hangzása is, miközben az ember feltekint a templom tornyaira az éjszakai égbolt alatt… Gyönyörű!
Stephen Schwartz és Winnie Holzman ellátogatott a Wicked főpróbájára (Fotó/Forrás: Tari Róbert / Szegedi Szabadtéri Játékok)
Miért döntöttek úgy Winnie Holzmannal, a szerzőtársával együtt, hogy Magyarországon non-replica módon mutathatják be a musicalt?
Korábban már voltak más, non-replica-előadások többek között Prágában, Brazíliában és Svédországban, illetve még néhány másik országban is. De úgy tűnt, hogy kulturális és politikai szempontból az, ami Magyarországon történt az áprilisi választásokig – és történik azóta is –, nagyon is releváns a darab tematikája szempontjából. A történet valójában egy fiatal nőről szól, aki később a Nyugati Boszorkány lesz, valamint a kapcsolatáról – barátságáról és ellenségeskedéséről – azzal a fiatal nővel, aki később Észak jó boszorkánya, Glinda lesz.
Azonban mindketten szembekerülnek Ózzal, aki úgy tartja fenn a hatalmát, hogy démonizálja az ország egy bizonyos társadalmi csoportját, és propagandával, hamis állításokkal és hazugságokkal tartja magánál az irányítást.
Ez nyilvánvalóan nagyon erős politikai relevanciát ad a darabnak a jelenlegi történések szempontjából. De ez nemcsak arra vonatkozóan aktuális, ami Magyarországon történt, hanem arra is, ami világszerte zajlik: amikor a hatalmon lévő emberek úgy próbálják megőrizni a pozíciójukat, hogy az embereket egymás ellen fordítják, félelmet keltenek és hamis információt terjesztenek. Úgy tűnt tehát, hogy a darab politikai áthallása kulturális szempontból nagyon is releváns Magyarországon.
Pontosan mit jelent a non-replica rendezés? A rendező megváltoztathatja a díszletet, a jelmezt és akár a dalszövegeket is?
Amikor egy előadás sikeres lesz a Broadwayn, és aztán más országokban is elkezdik bemutatni, egy ideig általában úgynevezett replika-produkciók készülnek. Ez lényegében azt jelenti, hogy pontosan azt a produkciót állítják színpadra, amely a Broadwayn látható: Londonban, Ausztráliában vagy Németországban is ugyanazok a díszletek és a jelmezek, ugyanaz a rendezés, és mindenben igyekeznek a lehető legközelebb maradni az eredeti változathoz. Egy non-replika produkció esetében is ugyanaz a zene, ugyanazok a dalszövegek, ugyanazok a dialógusok, ugyanakkor maga az előadás az adott rendező saját elképzelését tükrözi. Vagyis teljesen mások a díszletek, a jelmezek és más színpadi megoldások születnek.
Ezért egy nagyon friss, új bemutatóról van szó.
Mint a darab szerzője, számomra, aki már nagyon sokszor láttam az előadást, ez nyilvánvalóan izgalmas és érdekes. Különösen akkor, amikor művészi igényességgel, ötletesen és kreatívan valósítják meg, ilyenkor én is egy egészen másfajta értelmezését láthatom annak a darabnak, amelyet ennyi éven keresztül ismertem.
Ezek szerint tetszett, ami előző nap a jelmezpróbán látott?
Nagyon is! Nagyon látványos. Vannak benne igazán friss és ötletes megoldások mind a színpadra állítás, mind pedig bizonyos szempontból a történet elmesélésének módját illetően. Nagyon élveztem. Arra gondoltam, hogy talán a közönség is ugyanígy fogja élvezni, de szerintem izgalmas, vicces, nagyon megható, érzelmes és gyönyörű lett.
Elégedett a magyar fordítással?
Együtt dolgoztam a fordítóval, átbeszéltük, hogyan hangozhatnak jól magyarul a dalszövegek, és arra is figyeltünk, hogy a jelentésük alapvetően ugyanaz maradjon, mint az angol eredetiben. Nyilvánvalóan nem lehet szó tükörfordításról, hiszen a szövegnek illeszkednie kell a zenéhez. Ráadásul sok más szempont miatt sem ugyanaz az énekelt részek fordítása, mint egy párbeszédé, amit szó szerint is át lehet ültetni. A dalszövegek fordítása sokkal összetettebb feladat, de úgy gondolom, hogy az itteni fordítók kiváló munkát végeztek, és remélem, hogy én is tudtam nekik egy kicsit segíteni.
Van különbség a színpadi előadás és a 2024-es filmváltozat között? Változik a történet lényege aszerint, hogy színpadon vagy filmvásznon látja a néző?
A film teljesen más műfaj. Terjedelméből fakadóan lehetőséget ad arra, hogy olyan dolgokat is részletesebben kibontsunk benne, amikre a színpadi előadásban nincs időnk. Másfelől viszont a színpadi változatnak megvan a maga sajátos lendülete és történetmesélési dinamikája. Nem mellesleg, az az élmény, hogy élő színészek játszanak, közvetlenül előttünk énekelnek és táncolnak a színpadon, az csodálatos! Ennek önmagában is megvan a maga különleges izgalma. De úgy gondolom, hogy a mondanivaló és a történet lényegében ugyanaz mind a színpadi előadásban, mind a filmben.
Ha már a műfajokról beszélgetünk, mit gondol, a mai világban jelenthet-e többet egy musical puszta szórakozásnál? Lehet-e olyan egy zenés darab, amely nemcsak kikapcsol, hanem gondolkodásra is készteti a nézőt?
Szerintem az egy tévhit, hogy a musicalek könnyedek, felszínesek és csupán arról szólnak, hogy végül mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Persze lehetnek ilyenek is, és mint ezek az előadások is nagyon szórakoztatóak és élvezetesek tudnak lenni. Ugyanakkor nagyon fontos témákkal is tudnak foglalkozni. Gondoljunk csak olyan musicalekre, mint a West Side Story, a Hegedűs a háztetőn vagy a Nyomorultak. Ezek sokkal mélyebb és fontosabb kérdéseket is érintenek, miközben élvezhetők is a közönség számára. Attól, hogy egy musical olyan nagy horderejű témakörökkel foglalkozik, amelyekkel az életünk során mindannyian szembesülünk, még egyáltalán nem kell, hogy kevésbé legyen szórakoztató.
Ezek szerint a musical képes enyhíteni a mai világunk nehézségein?
Nem szeretnék túl nagy jelentőséget tulajdonítani a musicaleknek vagy általában a művészetnek.
Ha a művészet valóban komoly hatással lenne a világ megváltoztatására, akkor egy jobb világban élnénk.
Hiszen végső soron a művészet és a színház egyik legfontosabb feladata, hogy empátiát és megértést ébresszen bennünk olyan emberek iránt, akik különböznek tőlünk; hogy megmutassa, milyen lehet mások szemszögéből látni a világot, és együttérzést keltsen olyanok iránt, akikkel nem feltétlenül találkozunk nap mint nap.
Sajnos ez nyilvánvalóan nincs túlságosan jelen abban a világban, amelyben most élünk. Azt viszont hiszem és tudom, hogy egyes embereket a művészet inspirálhat és megérinthet, változásokat indíthat el az életükben. Erre személy szerint rengeteg olyan, úgynevezett „anekdotikus” bizonyítékom van, amikor például emberek elmesélték nekem, hogy miután meghallgatták a Defying Gravity című dalt (a Wicked egyik legismertebb dala – a szerk.), meghoztak egy olyan döntést, amitől korábban féltek. És azt is érzem, hogy a közönség a Wicked végén jó érzésekkel távozik: feltöltődve, megérintve, és ahogy mondtam, talán egy kicsit empatikusabban a körülöttük élők iránt. Szóval a Wicked biztosan nem fogja megváltoztatni a világot, de talán egy kicsit szebbé teheti valakinek az estéjét.
Az eredeti premier 2003-ban volt. Ön szerint az elmúlt 23 évben változott a Wicked üzenete vagy a jelenség maga?
Elképesztő, hogy ezt az előadást 23 évvel ezelőtt mutatták be New Yorkban, és még mindig műsoron van! Jövő hónapban pedig a londoni bemutató 20. évfordulóját ünnepeljük. Az, hogy a darab ilyen hosszú ideje sikeres, és ennyire megérinti az embereket, természetesen nagyon sokat jelent számomra, Winnie Holzmannek, a társszerzőmnek és mindazoknak, akik létrehozták a két előadást. De igaza van: ahogy változik a világ, úgy változik az is, ahogyan az emberek reagálnak az darabra, hiszen olyan dolgokról szól, amik relevánsak a mai világunkban. Szóval igen, azt gondolom, hogy ma egészen más hatása és jelentése van, mint 23 évvel ezelőtt.
Ön szerint hogyan fogadja majd a magyar közönség az „újracsomagolt” Wickedet?
Nincsenek elvárásaim a közönség reakciójával kapcsolatban. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogadják majd az előadást. Remélem, hogy megszeretik, hogy lenyűgözi és megérinti őket, és természetesen jól is szórakoznak majd rajta.
Ezután a produkció után számíthatunk a jövőben további non-replica előadásokra a Wicked kapcsán?
Mindenképpen! Mostanra jutottunk el oda, hogy más rendezők is szeretnék kipróbálni magukat az előadással, és szeretnék a saját kultúrájukhoz, a saját országukhoz igazítani. Ez számomra és Winnie számára is nagyon szórakoztató és izgalmas.
Fejléckép: Stephen Schwartz ellátogatott a REÖK Szegedi Szabadtéri-kiállítására (forrás: REÖK)





hírlevél












