Az alábbi cikk az Opera Magazin 2021. őszi számában jelent meg.
Luke O’Shaughnessy (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház)
Az európai operaházak előadásait közvetítő OperaVision 2017 óta működik. Hogyan indult a projekt?
Ez valójában a program második fázisa: 2014-ben az Opera Platformon tizenöt operaház streamelte az előadásait rajtunk keresztül. Akkor még semmilyen európai tapasztalat nem létezett a formáról. Az indulásban a német-francia Arte csatornának komoly szerepe volt, hiszen ők ismerték a livestream működését, tudtak feliratozni is. Nekünk a nemzetközi kapcsolati hálónk volt erős, így közösen kezdtünk, havi egy-két streammel.
A sikereket látva 2017-ben a Kreatív Európa program jóvoltából megdupláztuk a résztvevők számát, a budapesti Opera is ekkor lett a partnerünk.
Jelenleg 17 ország 29 operaházával működünk együtt. Látva, hogy a finanszírozás biztos lábakon áll, merész döntést hoztunk: az összes streamet a YouTube-on is közzétettük. Az OperaVision szó szerint globálisan láthatóvá vált, többé nem csak európai nézőink voltak.
De miért van szüksége az operarajongóknak egy online streaming platformra?
Az operaházak mindig erősen támaszkodnak a helyi közönségükre, javarészt velük töltik meg a nézőteret, meg persze turistákkal. Jogos a kérdése: miért kellene meggyőzni az embereket, hogy inkább maradjanak otthon, mint hogy elmenjenek az operába? Szerintünk a két dolog nem zárja ki egymást, sőt! A streaming az operaműfaj népszerűsítésének korszerű módja.
A legelkötelezettebb rajongók sem tudják bejárni a kontinenst egy-egy bemutatóért.
Mi ablakot nyitunk, amin keresztül látható, mi történik Európa színpadain. Nem állandó archívumot építünk, a legtöbb előadás legfeljebb fél évig látható, a mára koncentrálunk.
Az operaházak jelentkeznek a programba, vagy önök keresik meg őket?
Voltak intézmények, például Bécsben vagy Londonban, akiket feltétlenül a hálózat tagjaiként akartunk látni, mert már 2014-ben komoly tapasztalatuk volt a streamelésben. Cél volt, hogy a nagy, híres intézmények mellett kisebb, kevésbé ismert házak is jelen legyenek. 2017-től aztán az igazgatók egymásnak ajánlottak minket, a szervezet organikusan nőtt.
Milyen típusú előadások alkotják a repertoár gerincét?
Messzebbről kezdem a választ: rengetegen néznek minket az Egyesült Államokban, ahol az operajátszás mást jelent, mint nálunk. Ez inspirálóan hat, szívesen mutatjuk meg, milyen sokszínű a zenés színházi műfaj Európában. Szeretünk minden operaházból helyi érdekességeket mutatni, de a kanonizált műveket is üdvözöljük.
Küldetésünknek tartom, hogy olyan szerzőket is elővegyünk, akiket saját hazájukon kívül alig ismernek.
Meglepő lehetett, hogy Erkel Bánk bánját műsorra tűztük, de nem csalódtunk: komoly siker lett.
Erkel: Bánk bán (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház)
Nagyszerű ezt hallani. Mit tudnak a nézőikről, kikből állnak?
Az OperaVision tartalmaihoz regisztráció nélkül hozzáférhet bárki. Ezért nincs pontos válasz a kérdésére, de azt tudom, hogy hányan és honnan néznek minket. Egy korábbi felmérésünk alapján elmondható, hogy Észak-Amerika értelmiségi rétege, tanárok és egyetemi emberek különösen kíváncsiak ránk. Igyekszünk különböző nézőket megszólítani, és itt az operákhoz kapcsolódó kísérőanyagokra gondolok.
A honlapunkon előadásrészleteket, beszélgetéseket teszünk közzé az alkotókkal, szöveges vagy animált összefoglalót a cselekményről;
csupa olyasmit, ami elsőre talán kevésbé hat nyomasztóan, mint egy háromórás operát végignézni.
Nem furcsállják az operarajongók, hogy az OperaVisionnek van saját TikTok oldala is?
Bizony, ráadásul ott minden tartalmat egy percnél rövidebb időbe kell sűríteni. Ez a platform főleg a fiataloknak szól, akik ismerkednek az operával, de muszáj megjelennünk ott is. A streaming forma maga után vonja, hogy minden lehetséges online fórumon feltűnjünk. A TikToknak komoly edukációs szerep jut, amikor „öt dolog, amit nem tudtál az operáról” típusú tartalmakat készítünk oda.
Hogyan hatott a pandémia a programra? Úgy hiszem, hogy a karanténból, az online közvetítések fellendüléséből profitálhatott az OperaVision.
Így van: az azonnali reakciónk az volt, hogy a nézőknek több szolgáltatást kell nyújtanunk, támogatva az operaházakat és segítve az otthon ragadt nézőket. Az operaházak archívumaiból válogatva
tematikus hónapokat hoztunk létre, volt, hogy Mozartra, máskor az angol nyelvű operákra koncentráltunk.
A nézettségünk óriási mértékben nőtt: az összes felületünkön 2017 óta körülbelül 18 millió megtekintésnél járunk, de ennek a fele tavaly március óta generálódott. A pandémia lecsengése után átlagosan havi három-négy előadással jelentkezünk: ez a tempó lehetővé teszi, hogy mindegyik bemutató kellő figyelmet kapjon. A karantén más új lehetőségeket is hozott: fiatal norvég énekesekkel mutattunk be egy operát, amit egy Londonban élő rendező Zoomon állított színre.
Akkor nem csak az ismert operákat nézzük, hanem fogékonyak vagyunk az újdonságokra is?
Alapvetően tudható, mit néznek majd sokan: az ismerős címek mellett helyek is vonzóak, mint például a Covent Garden vagy az amszterdami opera. De azért vannak meglepetések: Klaipedában egy hajógyárból, rendkívül izgalmas környezetben közvetítettük A bolygó hollandit, hatalmas siker volt.
A Magyar Állami Operaház a Bánk bán, a Jancsi és Juliska, A kairói lúd, avagy A rászedett vőlegény után ebben az évben az Andrea Chénier-vel szerepel az OperaVision kínálatában. Mit gondol mindezek alapján a magyar operajátszásról?
Nehezet kérdez... Az biztos, hogy nagyon változatos a repertoár. Fontos, hogy komoly szándék érezhető a nemzeti operakincs megmutatására, aminek szép példája a Bánk bán. Jelen vannak a hagyományosabb, mégis viszonylag ritkán előkerülő címek: az Andrea Chénier egészen más, mint egy sokat játszott Mozart-opera. Az intézmény szereti kitapogatni a repertoár határait, A kairói lúd erre is jó példa, hiszen igazi ritkaság, a bemutatása bátor tett. Látszik, hogy a kreatív csapatok bátran dolgozhatnak: a Jancsi és Juliska vizualitása mellbevágó volt. Folytatni fogjuk az együttműködést, az Eiffel Műhelyházat izgalmas helyszínnek tartom. És jól jönne több Erkel az OperaVision kínálatában – a színházra és a zeneszerzőre is gondolok.
Fejléckép: Giordano: André Chénier (fotó/ forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
hírlevél
