Zenés színház

Ahol a legnagyobbaknak is remegett a lába – Felfedezőúton a milánói Scalában

Híres operaházak nyomában
2023.01.17. 15:30
Ajánlom
Új sorozatunkban a világ leghíresebb operaházaiba kalauzoljuk el olvasóinkat, megismerhetik a helyek történetét, építészeti sajátosságait, de azt is elmeséljük, nekünk milyen tapasztalataink voltak ott, és mire számítson, aki felkeresné az operajátszás ezen nevezetességeit.

1776. február 25-én nagy csapás érte Milánót, a közkedvelt színház, a Teatro Regio Ducale, amely csaknem hatvan éve szolgálta a várost, és olyan híres operák bemutatója fűződött a nevéhez, mint Mozart Mithridate, Pontus királya vagy Lucio Silla című darabjai, egy karneváli ünnepséget követően tűzvész áldozata lett.

Az intézmény páholybérlői hamarosan összefogtak, hogy új színház épülhessen a régi helyett, melyre a császárnő, Mária Terézia meg is adta az engedélyt,

így készült el a neoklasszicista építész, Giuseppe Piermarini tervei alapján a mai Scala. Az új épület először a Nuovo Regio Ducale Teatro alla Scala nevet viselte, mivel a Santa Maria della Scala templom helyén épült, azt pedig a 14. századi milánói államférfi, Bernabò Visconti felesége, Beatrice Regina della Scala után nevezték el. A színház 1778. augusztus 3-án nyílt meg, Salieri Europa riconosciuta című operájával.

A 19. század során a Scala a város előkelőségeinek egyre fontosabb találkozóhelyévé vált, és számos jelentős olasz opera itt került színre (a legtöbb zenekedvelő alighanem ma is ezt a repertoárt kapcsolja a Scalához, miközben jelenleg igen színes a műsor, idén például Muszorgszkij Borisz Godunovjával indult az évad, de itt mutatták be Kurtág György A játszma vége című operáját is). Ehhez képest talán meglepő, hogy akkoriban az épületet számos más funkcióra használták, működött benne kaszinó,

Mary Shelley naplójában pedig arra panaszkodott, hogy annyiféle üzletelés zajlik a színházban, hogy az ember alig hall valamit a zenéből.

Az évek során aztán a legnagyobb operaszerzők emblematikus darabjait mutatták be a Scalában, így itt láthatta először a közönség Rossini A török Itáliában, Bellini A kalóz és Norma, Donizetti Lucrezia Borgia és Stuart Mária, Verdi Nabucco és A lombardok című operáit, hasonlóképpen a szerző két nagy, időskori művét, az Otellót és a Falstaffot. A Scalában került sor Boito Mefistofele és Ponchielli Gioconda című darabjainak premierjére, és természetesen több nagy Puccini-opera, így a Pillangókisasszony és a Turandot bemutatójára. Azért néhány meglepő műcímet is felfedezhetünk a premierek sorában,

a már említett Kurtág-opus mellett Francis Poulenc A kármeliták dialógusai című alkotását, illetve Karlheinz Stockhausen Licht című operaciklusának három részét is itt mutatták be.

551972MBDG-143808.jpg

A milánói Scala nézőtere (Fotó/Forrás: Brescia–Amisano / Teatro alla Scala)

Az évek során azonban a Scala a közönség kérlelhetetlenségéről is elhíresült, nemcsak az új művekkel szemben voltak roppant kritikusak, de a mai napig igen szigorúan ítélik meg a nem olasz operaénekeseket – akadt is olyan neves tenorista, aki úgy döntött, nem lép fel többé Milánóban, miután a közönség feltűnően ellenségesebb volt vele, mint amihez hozzászokott. Fontos kiemelni mindazokat a neves karmestereket is, akik a 20. században tovább formálták a Scala arculatát, és növelték hírét,

elsősorban Arturo Toscaninit, aki többször is volt az intézmény vezető karmestere, és nevéhez ősbemutatók, így a Turandoté is köthető.

A 20. század folyamán aztán olyan további nagyságok vállalták a Scala zenei irányítását, mint Victor de Sabata, Claudio Abbado, Riccardo Muti vagy Daniel Barenboim. A jelenlegi zeneigazgató Riccardo Chailly, míg a főigazgató a korábban a Bécsi Állami Operát is vezető Dominique Meyer.

Megkímélendő az épületet az elődjét ért csapástól, a Scalában mindig is nagy hangsúlyt fektettek a biztonságra. A 19. század során számos víztartályt tartottak a különböző termekben, hogy tűzvész esetén gyorsan lehessen cselekedni. 1883-ban aztán az olajlámpákat villanyvilágításra cserélték, 1907-ben pedig nagyszabású felújításra került sor, melynek során csökkentették a nézőtér zsúfoltságát.

A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, de igen hamar helyreállították, az intézmény 1946. május 11-én nyitotta meg újra a kapuit,

Arturo Toscanini és Renata Tebaldi koncertjével. A következő nagy felújításra 2002 és 2004 között került sor, Mario Botta építész vezetésével, ezt követően ismét a házat valaha megnyitó Salieri-művel indult az évad.

Napjainkban a Scala 2015 nézőt tud befogadni, a földszinti nézőtér fölött négy sornyi páholy található, melyek egy részében még felfedezhető a 19. század elejéről származó dekoráció. Fölötte két sor galéria húzódik, itt a szűk hely ellenére sem csupán a kispénzűek foglalnak helyet, hanem gyakran a legkényesebb ízlésű közönség is, hiszen a patkó alakú nézőtérrel rendelkező színházakban köztudomásúlag a leghátsó és legmagasabb ponton a legjobb az akusztika.

Az évad minden évben december 7-én, Milánó védőszentje, Szent Ambrus napján kezdődik, így a Scala évada egy kissé eltolódik más operaházakhoz képest.

Ennek köszönhetően a nyári szünet nem két évad közé, hanem évadon belülre esik, nagyjából két hónap kihagyás után szeptembertől novemberig folytatódnak az előadások.

A Scala Múzeum

Aki rajong a régi nagyságokért, zeneszerzőkért, énekesekért, és szeretné elérhető közelségben érezni magához az egykori előadásokat, nem is találhat magának jobb helyet, mint a Scala oldalában található múzeumot.

Már a lépcsőházban sorakoznak a régi előadások plakátjai, köztük olyan érdekességek, mint például a Turandot ősbemutatójáé.

Saját szemünkkel láthatjuk, milyen nagy betűkkel szerepel a hirdetményen, hogy Puccini legújabb dalműve hangzik el, végigböngészhetjük a szereposztást, aztán alatta ismét óriási betűkkel áll Arturo Toscanini neve. Belépve a múzeum termeibe, sorra csodálhatjuk meg legendás előadások jelmezeit, a legnagyobb művészek portréit és mellszobrait, valamint mindenféle egyéb, zenei vonatkozású különlegességet, hangszereket, zenészszobrocskákat, zenei motívumokkal díszített apró tárgyakat, a kiállítás legvégén pedig belehallgathatunk néhány régi felvételbe is. Minden teremben érintőképernyőkön böngészhetjük végig, mi mindent látunk magunk körül.

Augusztus 31-ig látható a Scala Múzeum időszaki kiállítása, mely a száz éve született Franco Zeffirellinek állít emléket. Számos előadásfotó és jelmez mellett egy hosszú dokumentumfilmet is végig lehet nézni, amelyben olyan művészek, énekesek, karmesterek szólalnak meg, akik együtt dolgoztak a neves rendezővel, akinek egy régebbi interjújából is láthatunk részleteket. A film során részletes képet kaphatunk Zeffirelli alkotói pályájáról, az őt ért művészeti hatásokról, rendezéseinek főbb jellemzőiről és egy különleges színházi személyiségről.

64924AMDG-142552.jpg

A milánói Scala múzeuma (Fotó/Forrás: Andrea Martiradonna / Teatro alla Scala)

Hogyan jussunk el a Scalába?

Bár a közvélekedés szerint a Scalába csak elképesztő drágán lehet jegyet venni, ez nem minden esetben van így. A dalestek például jóval alacsonyabb árazással futnak, 50 eurós (+ 20% elővásárlási díj az online vásárolt jegyeknél) a legdrágább kategória, miközben idén például olyan nagyságok adtak és adnak koncertet, mint Michael Volle, Markus Werba, Renée Fleming, Vittorio Grigolo, Anna Netrebko, Luca Salsi vagy Benjamin Bernheim. De az operaelőadások esetében is lehet 40-50 euróért jegyet kapni a galéria egészen tűrhető részére, a nem látó helyek pedig még olcsóbbak. A programokról, jegyárakról és jegyvásárlási lehetőségekről a Scala honlapján lehet tájékozódni.

A harminc év alattiaknak pedig van egy jó hírünk: nekik számos kedvezményt tartogat az intézmény,

amelyekről itt lehet bővebben olvasni (egyes kedvezmények 30-35 évesekre is érvényesek).

Ha pedig nem előadásra, hanem az épületre és történetére lennénk kíváncsiak, megnézhetjük a múzeumot, illetve részt vehetünk a vezetett túrákon. A vezetések 10:30-kor franciául, 13:00-kor olaszul vagy franciául, 16:00-kor pedig angolul zajlanak, elvileg minden nap, kivéve, ha a színházban éppen program van, erről érdemes előre tájékozódni. A színházbejárás díja 25 euró, ebben benne van a múzeumi belépő ára is, ami önmagában 12 euró. A csak a múzeumba ellátogatók az egyik harmadik emeleti páholyból leshetnek be a színházba, természetesen szintén csak abban az esetben, ha nincs éppen előadás. A múzeum honlapja itt, míg az online jegyvásárlás itt érhető el.

Fejléckép: A milánói Scala épülete (fotó/forrás: Brescia–Amisano / Teatro alla Scala)

Jeges döbbenet

Kapcsolódó

Jeges döbbenet

Schubert Winterreise című dalciklusa nem kifejezetten az a darab, amit a milánói Scalában akarnak meghallgatni az emberek. Mégis jól tett, aki úgy döntött, részt vesz Markus Werba és Michele Gamba koncertjén, ahol a két előadó a zeneművet a megszokottnál is nyomasztóbb és kegyetlenebb színben tárta a hallgatóság elé.

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Lise Meitner nagy tisztelője vagyok” – a Nobel-díjas Krausz Ferenc a Rózsavölgyi új bemutatóján járt

Herendi Gábor rendezésében mutatta be két nagyformátumú ember és különleges tudós, az „atombomba atyja és anyjaként” emlegetett Otto Hahn és Lise Meitner szenvedélyes párviadalát február 16-án a Rózsavölgyi Szalon.
Zenés színház

A Manon Lescaut-t adja elő a Nemzeti Filharmonikusok a Müpában

Puccini operája hangzik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar következő koncertjén, a Manon Lescaut-t Vashegyi György vezényli és Káel Csaba rendezi.
Plusz

„Jön a szép kikelet” – megjelent a márciusi Fidelio

Részletes programbontásokkal, hírekkel, ajánlókkal és interjúkkal megjelent a 2024. márciusi Fidelio. Az ingyenes magazin megtalálható országszerte, az ismert terjesztési pontokon, és az online verzió is elérhető!
Könyv

A két macska az önreflexiót jelenti – Kepes András a Lírástudók vendége

A Két macska voltam berobbant a sikerlisták élére, így nem is volt kérdés, hogy Kepes Andrást is meghívjuk podcastunkba. A 75 éves tévés, újságíró most már szinte csak regényírással foglalkozik, és már a következő könyvét tervezi.
Vizuál

Filmvetítéssel emlékeznek Alekszej Navalnijre

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál szervezői február 22-én a Cinema City Mammut moziban vetítik le Daniel Roher Oscar-díjas dokumentumfilmjét.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

A Manon Lescaut-t adja elő a Nemzeti Filharmonikusok a Müpában

Puccini operája hangzik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar következő koncertjén, a Manon Lescaut-t Vashegyi György vezényli és Káel Csaba rendezi.
Zenés színház hír

Miklósa Erika alapítványával együttműködve indít posztgraduális képzést a Pécsi Tudományegyetem

Együttműködési megállapodást kötött a Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes által alapított KvintEsszencia Mesteriskola Alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara. Az együttműködés keretében posztgraduális képzést indít az egyetem.
Zenés színház ajánló

Világhírű rendező Don Giovanni-produkciója látható az Operaházban

Salzburg, Berlin, Amszterdam, Madrid és Párizs után Budapesten is bemutatkozik Claus Guth 2008-as világhírű Don Giovanni-rendezése. A címszerepet kettős szereposztásban Bretz Gábor és Szemerédy Károly alakítja.
Zenés színház hír

Komlósi Ildikó Bartók-mesterkurzust tart

Az énekesnő, aki maga is számtalanszor formálta meg Judit szerepét A kékszakállú herceg várában, február végén négy napon át dolgozik a kurzuson részt vevő fiatal művészekkel.
Zenés színház kritika

A női csábítás démoni ereje

Hiánypótló feladatot töltött be a Magyar Állami Operaház: bár Dvořák Ruszalkája a nemzetközi operaszínpadok kedvelt darabja, az intézmény saját produkcióban sosem játszotta még. A február 2-i előadáson jártunk.