Zenés színház

Ahol a legnagyobbaknak is remegett a lába – Felfedezőúton a milánói Scalában

Híres operaházak nyomában
2023.01.17. 15:30
Ajánlom
Új sorozatunkban a világ leghíresebb operaházaiba kalauzoljuk el olvasóinkat, megismerhetik a helyek történetét, építészeti sajátosságait, de azt is elmeséljük, nekünk milyen tapasztalataink voltak ott, és mire számítson, aki felkeresné az operajátszás ezen nevezetességeit.

1776. február 25-én nagy csapás érte Milánót, a közkedvelt színház, a Teatro Regio Ducale, amely csaknem hatvan éve szolgálta a várost, és olyan híres operák bemutatója fűződött a nevéhez, mint Mozart Mithridate, Pontus királya vagy Lucio Silla című darabjai, egy karneváli ünnepséget követően tűzvész áldozata lett.

Az intézmény páholybérlői hamarosan összefogtak, hogy új színház épülhessen a régi helyett, melyre a császárnő, Mária Terézia meg is adta az engedélyt,

így készült el a neoklasszicista építész, Giuseppe Piermarini tervei alapján a mai Scala. Az új épület először a Nuovo Regio Ducale Teatro alla Scala nevet viselte, mivel a Santa Maria della Scala templom helyén épült, azt pedig a 14. századi milánói államférfi, Bernabò Visconti felesége, Beatrice Regina della Scala után nevezték el. A színház 1778. augusztus 3-án nyílt meg, Salieri Europa riconosciuta című operájával.

A 19. század során a Scala a város előkelőségeinek egyre fontosabb találkozóhelyévé vált, és számos jelentős olasz opera itt került színre (a legtöbb zenekedvelő alighanem ma is ezt a repertoárt kapcsolja a Scalához, miközben jelenleg igen színes a műsor, idén például Muszorgszkij Borisz Godunovjával indult az évad, de itt mutatták be Kurtág György A játszma vége című operáját is). Ehhez képest talán meglepő, hogy akkoriban az épületet számos más funkcióra használták, működött benne kaszinó,

Mary Shelley naplójában pedig arra panaszkodott, hogy annyiféle üzletelés zajlik a színházban, hogy az ember alig hall valamit a zenéből.

Az évek során aztán a legnagyobb operaszerzők emblematikus darabjait mutatták be a Scalában, így itt láthatta először a közönség Rossini A török Itáliában, Bellini A kalóz és Norma, Donizetti Lucrezia Borgia és Stuart Mária, Verdi Nabucco és A lombardok című operáit, hasonlóképpen a szerző két nagy, időskori művét, az Otellót és a Falstaffot. A Scalában került sor Boito Mefistofele és Ponchielli Gioconda című darabjainak premierjére, és természetesen több nagy Puccini-opera, így a Pillangókisasszony és a Turandot bemutatójára. Azért néhány meglepő műcímet is felfedezhetünk a premierek sorában,

a már említett Kurtág-opus mellett Francis Poulenc A kármeliták dialógusai című alkotását, illetve Karlheinz Stockhausen Licht című operaciklusának három részét is itt mutatták be.

551972MBDG-143808.jpg

A milánói Scala nézőtere (Fotó/Forrás: Brescia–Amisano / Teatro alla Scala)

Az évek során azonban a Scala a közönség kérlelhetetlenségéről is elhíresült, nemcsak az új művekkel szemben voltak roppant kritikusak, de a mai napig igen szigorúan ítélik meg a nem olasz operaénekeseket – akadt is olyan neves tenorista, aki úgy döntött, nem lép fel többé Milánóban, miután a közönség feltűnően ellenségesebb volt vele, mint amihez hozzászokott. Fontos kiemelni mindazokat a neves karmestereket is, akik a 20. században tovább formálták a Scala arculatát, és növelték hírét,

elsősorban Arturo Toscaninit, aki többször is volt az intézmény vezető karmestere, és nevéhez ősbemutatók, így a Turandoté is köthető.

A 20. század folyamán aztán olyan további nagyságok vállalták a Scala zenei irányítását, mint Victor de Sabata, Claudio Abbado, Riccardo Muti vagy Daniel Barenboim. A jelenlegi zeneigazgató Riccardo Chailly, míg a főigazgató a korábban a Bécsi Állami Operát is vezető Dominique Meyer.

Megkímélendő az épületet az elődjét ért csapástól, a Scalában mindig is nagy hangsúlyt fektettek a biztonságra. A 19. század során számos víztartályt tartottak a különböző termekben, hogy tűzvész esetén gyorsan lehessen cselekedni. 1883-ban aztán az olajlámpákat villanyvilágításra cserélték, 1907-ben pedig nagyszabású felújításra került sor, melynek során csökkentették a nézőtér zsúfoltságát.

A második világháborúban az épület súlyosan megsérült, de igen hamar helyreállították, az intézmény 1946. május 11-én nyitotta meg újra a kapuit,

Arturo Toscanini és Renata Tebaldi koncertjével. A következő nagy felújításra 2002 és 2004 között került sor, Mario Botta építész vezetésével, ezt követően ismét a házat valaha megnyitó Salieri-művel indult az évad.

Napjainkban a Scala 2015 nézőt tud befogadni, a földszinti nézőtér fölött négy sornyi páholy található, melyek egy részében még felfedezhető a 19. század elejéről származó dekoráció. Fölötte két sor galéria húzódik, itt a szűk hely ellenére sem csupán a kispénzűek foglalnak helyet, hanem gyakran a legkényesebb ízlésű közönség is, hiszen a patkó alakú nézőtérrel rendelkező színházakban köztudomásúlag a leghátsó és legmagasabb ponton a legjobb az akusztika.

Az évad minden évben december 7-én, Milánó védőszentje, Szent Ambrus napján kezdődik, így a Scala évada egy kissé eltolódik más operaházakhoz képest.

Ennek köszönhetően a nyári szünet nem két évad közé, hanem évadon belülre esik, nagyjából két hónap kihagyás után szeptembertől novemberig folytatódnak az előadások.

A Scala Múzeum

Aki rajong a régi nagyságokért, zeneszerzőkért, énekesekért, és szeretné elérhető közelségben érezni magához az egykori előadásokat, nem is találhat magának jobb helyet, mint a Scala oldalában található múzeumot.

Már a lépcsőházban sorakoznak a régi előadások plakátjai, köztük olyan érdekességek, mint például a Turandot ősbemutatójáé.

Saját szemünkkel láthatjuk, milyen nagy betűkkel szerepel a hirdetményen, hogy Puccini legújabb dalműve hangzik el, végigböngészhetjük a szereposztást, aztán alatta ismét óriási betűkkel áll Arturo Toscanini neve. Belépve a múzeum termeibe, sorra csodálhatjuk meg legendás előadások jelmezeit, a legnagyobb művészek portréit és mellszobrait, valamint mindenféle egyéb, zenei vonatkozású különlegességet, hangszereket, zenészszobrocskákat, zenei motívumokkal díszített apró tárgyakat, a kiállítás legvégén pedig belehallgathatunk néhány régi felvételbe is. Minden teremben érintőképernyőkön böngészhetjük végig, mi mindent látunk magunk körül.

Augusztus 31-ig látható a Scala Múzeum időszaki kiállítása, mely a száz éve született Franco Zeffirellinek állít emléket. Számos előadásfotó és jelmez mellett egy hosszú dokumentumfilmet is végig lehet nézni, amelyben olyan művészek, énekesek, karmesterek szólalnak meg, akik együtt dolgoztak a neves rendezővel, akinek egy régebbi interjújából is láthatunk részleteket. A film során részletes képet kaphatunk Zeffirelli alkotói pályájáról, az őt ért művészeti hatásokról, rendezéseinek főbb jellemzőiről és egy különleges színházi személyiségről.

64924AMDG-142552.jpg

A milánói Scala múzeuma (Fotó/Forrás: Andrea Martiradonna / Teatro alla Scala)

Hogyan jussunk el a Scalába?

Bár a közvélekedés szerint a Scalába csak elképesztő drágán lehet jegyet venni, ez nem minden esetben van így. A dalestek például jóval alacsonyabb árazással futnak, 50 eurós (+ 20% elővásárlási díj az online vásárolt jegyeknél) a legdrágább kategória, miközben idén például olyan nagyságok adtak és adnak koncertet, mint Michael Volle, Markus Werba, Renée Fleming, Vittorio Grigolo, Anna Netrebko, Luca Salsi vagy Benjamin Bernheim. De az operaelőadások esetében is lehet 40-50 euróért jegyet kapni a galéria egészen tűrhető részére, a nem látó helyek pedig még olcsóbbak. A programokról, jegyárakról és jegyvásárlási lehetőségekről a Scala honlapján lehet tájékozódni.

A harminc év alattiaknak pedig van egy jó hírünk: nekik számos kedvezményt tartogat az intézmény,

amelyekről itt lehet bővebben olvasni (egyes kedvezmények 30-35 évesekre is érvényesek).

Ha pedig nem előadásra, hanem az épületre és történetére lennénk kíváncsiak, megnézhetjük a múzeumot, illetve részt vehetünk a vezetett túrákon. A vezetések 10:30-kor franciául, 13:00-kor olaszul vagy franciául, 16:00-kor pedig angolul zajlanak, elvileg minden nap, kivéve, ha a színházban éppen program van, erről érdemes előre tájékozódni. A színházbejárás díja 25 euró, ebben benne van a múzeumi belépő ára is, ami önmagában 12 euró. A csak a múzeumba ellátogatók az egyik harmadik emeleti páholyból leshetnek be a színházba, természetesen szintén csak abban az esetben, ha nincs éppen előadás. A múzeum honlapja itt, míg az online jegyvásárlás itt érhető el.

Fejléckép: A milánói Scala épülete (fotó/forrás: Brescia–Amisano / Teatro alla Scala)

Jeges döbbenet

Kapcsolódó

Jeges döbbenet

Schubert Winterreise című dalciklusa nem kifejezetten az a darab, amit a milánói Scalában akarnak meghallgatni az emberek. Mégis jól tett, aki úgy döntött, részt vesz Markus Werba és Michele Gamba koncertjén, ahol a két előadó a zeneművet a megszokottnál is nyomasztóbb és kegyetlenebb színben tárta a hallgatóság elé.

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Megválasztották a Nemzet Művészeit

Nyolcan nyerték el idén az egyik legrangosabb magyarországi művészeti elismerésnek számító Nemzet Művésze díjat, amelyet kedden adtak át Budapesten, a Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban.
Klasszikus

Ifjú muzsikusokat díjaztak Cziffra György születésnapján

Ünnepi koncertet adott Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész november 5-én. A hangverseny alkalmából átadták a Cziffra Fesztivál két díját: az Ifjú Tehetség díjat és az Innovatív Zenei Projekt díjat.
Színház

Borsi-Balogh Máté: Ha azt érzem, nem szeret a közönség, egy kicsit bele tudok halni

A Junior Prima Díjas színművésszel a Galilei élete című előadás kapcsán beszélgettünk szakmai életútjáról, a meggyőződések és az érdekek furcsa viszonyáról, a világ megváltoztathatóságáról, de szóba került az is, vajon miért szoronganak annyira a fiatal generációk.
Zenés színház

Az ellentmondásokban rejlő erő – Tulassay Ádám az Operaház új Requiem-produkciójáról

Verdi Requiemje egyházzenei alkotás vagy színpad nélküli opera? Mi áll a középpontjában, a halálfélelem vagy a bizakodás? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ az OPERA új produkciója, melynek kapcsán a rendezővel, Tulassay Ádámmal beszélgettünk.
Zenés színház

Eltérő befejezéssel játssza a Turandotot a két szereposztás az Operaházban

Sümegi Eszter és Rálik Szilvia, valamint László Boldizsár és Yusif Eyvazov főszereplésével, a színpadra tíz év után visszatérő Gulyás Dénes közreműködésével viszi színre Barta Dóra Puccini Turandotját a Magyar Állami Operaházban.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Az ellentmondásokban rejlő erő – Tulassay Ádám az Operaház új Requiem-produkciójáról

Verdi Requiemje egyházzenei alkotás vagy színpad nélküli opera? Mi áll a középpontjában, a halálfélelem vagy a bizakodás? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ az OPERA új produkciója, melynek kapcsán a rendezővel, Tulassay Ádámmal beszélgettünk.
Zenés színház hír

Dénes István, Fokanov Anatolij és Lőcsei Jenő az OPERA új örökös tagjai

Csányi János magánénekest és Kovács Béla klarinétművészt posztumusz emelték soraikba az örökös tagok, mellettük többek közt Pasztircsák Polina és Farkasréti Mária operaénekesek és Rajna Martin karmester munkáját is díjazta az OPERA vezetése.
Zenés színház ajánló

Eltérő befejezéssel játssza a Turandotot a két szereposztás az Operaházban

Sümegi Eszter és Rálik Szilvia, valamint László Boldizsár és Yusif Eyvazov főszereplésével, a színpadra tíz év után visszatérő Gulyás Dénes közreműködésével viszi színre Barta Dóra Puccini Turandotját a Magyar Állami Operaházban.
Zenés színház interjú

Mese az emberi természetről – három igazi díva formálja meg az Operettszínház Hamupipőke előadásának mostoháját

Sok év után ismét mesedarab, a Hamupipőke premierjére készül a Budapesti Operettszínház. Gertrúdot, a mostohát három fantasztikus énekes, Fischl Mónika, Füredi Nikolett és Bordás Barbara formálja meg, akik izgatottan készülnek a kihívásra.
Zenés színház ajánló

„Színezüst erdők során repülünk az idők tavaszán” – ismét színpadra kerül a Meseautó

Böhm György és Nemlaha György átiratában mutatja be a Veres 1 Színház a legendás magyar film színpadi változatát. A Meseautó, egy zenés léhaság két részben, november 8-ától látható Veresegyházon, november 17-étől Budapesten, a RaM-ArT Színházban.