Zenés színház

Akármit látsz, sohse kérdezz!

2008.06.30. 00:00
Ajánlom
Jó okkal párosította a milánói Scala vezetése Bartók Béla egyetlen operáját, a Kékszakállú herceg várát Luigi Dallapiccola legsikeresebb színpadi művével, a Fogoly című egyfelvonásossal.

Közös plakátra került tehát az Il prigioniero és az Il castello del duca Barbablú, és ezzel nem is csak a német dodekafóniát némi italianitàval magához szelídítő, 20. század közepi, olasz avantgárd fog kezet a magáról minden németes romantikát lerázó, század eleji, kelet-közép-európai modernizmussal. A párosítás ennél mélyebb meggondolásokat takar. Hisz mindkét opera két nagy hit, két nagy remény elvesztésének a misztériumjátéka: a Dallapiccoláé a szabadságba, az emberségbe vetett hit megsemmisülését siratja el, a Bartóké az önzetlen, feltétlen szereteten alapuló emberi párkapcsolatok reménytelenségét gyászolja. Mint ahogy mindkét szenvedéstörténet is zenei szimmetriák kálváriaútján vezet keresztül: Dallapiccolánál a szabadulás reményének átváltozása a legnagyobb, végső kínná a tizenkét hangú sor, a reihe rák-, tükör- és ráktükörfordításai által megy végbe; Bartóknál Kékszakállú várának ajtói tonálisan ívelt boltozatban nyílnak ki sorra, hogy a férfi múltjának sötét titkaira hangnem- és hangszínbeli súrlódások vessenek újból és újból disszonáns fényt.

Meglepő, hogy a két opera párhuzamaiból a Scala bemutatójának szcenikája nem vonta le a következtetést; hogy tehát a "Hol a színpad: kint-é vagy bent?" Balázs Béla-i kérdésére az est meg sem kísérelt egyetemes választ adni. Más volt a díszlettervezője az Il prigionierónak (Ferdinand Wögerbauer), és más a Barbablúnak (Gianni Dessì); így azután nem csoda, ha a Fogoly "külső" börtöne nem vált a Kékszakállú "belső", lelki tömlöcévé. De mintha a két darab közös rendezője, a világhírű Peter Stein sem törekedett volna egyébre, mint a művek alapfokú megértésére és megértetésére: az önálló, megemelt reflexió ezúttal elmaradt. Az Il prigioniero előjátékában a Fogoly anyja álmát beszéli el: megjelent neki a Halál képében II. Fülöp király… És lám, egy vásznon valóban a kegyetlen spanyol uralkodó portréja van kivetítve, és az tényleg világító szemű koponyává változik… Ám a Kékszakállú herceg várának ajtói is pont úgy nyílnak fel és belőlük éppen olyan színű fény árad, mint ahogyan az a kottában áll. Ehhez képest érthetetlen, hogy az ötödik ajtó feltárulásakor (amikor a Herceg megmutatja Juditnak a birodalmát) miért bomlik meg az addig absztrakt háttér, s miért jelenik meg előttünk egy hatalmas tenyér, rajta "selyemrétekkel" és "bársonyerdőkkel", akárha villanyvasút-terepasztalt látnánk…

Úgy tűnik, a fiatal brit "karmestercsoda", Daniel Harding vezénylésének célja sem lehetett sokkal több, mint a művek megértése és megértetése – igaz, ez a Scala zenekarát hallgatva önmagában is élmény. Ugyanakkor a szereplők– főként a fiatalabb énekes generációk képviseletében – mindenképp figyelmet érdemelnek. Az Il prigionieróban az Anyát – László Magda egykori legendás szólamát – Paoletta Marrocu énekelte kiemelkedő drámaisággal, a Fogoly basszbariton címszerepét pedig Vito Priante alakította mind hangi, mind testi valójában impozáns módon. Kár, hogy a Börtönőr és a Főinkvizítor kettős szerepét a tenor Kim Begley – ha csak enyhén is, de – elhamiskodta. Ez jószerével megbocsáthatatlan, hisz épp a magát börtönőrnek álcázó főinkvizítor édes-ájtatos "Fratello!"-fölkiáltásai teszik a mindenkori diktatúrák módszereit – Dallapiccola (és irodalmi forrásai) értelmezésében – oly ördögivé…

Osztatlan lelkesedés fogadta viszont a Kékszakállú herceg vára két főszereplőjét. Pedig a Scala közönsége ezen a téren is el lett kényeztetve; legutóbb a ’90-es évek közepén Polgár László és Marton Éva tolmácsolták Milánóban a Bartók-remekmű üzenetét. Ezúttal a fiatal orosz mezzoszoprán, Jelena Zsidkova alakította Juditot: világos fényű hangon és több mint ígéretesen, noha magyar kiejtésén lesz mit javítania még. Hogy Judit ebben az előadásban meglehetősen egysíkúan hisztérikus, az nem Zsidkova bűne, hanem a rendezésé; úgy tűnik, az idősödő Peter Stein ezzel "állt bosszút" a női nemen; meg azzal, hogy Kékszakállút a saját képére formálva, öregembernek játszatta el. Annál is fölöslegesebb ötlet ez, mint hogy a címszerepet az ifjú Bretz Gábor énekelte – különösen szólamának felső tartományaiban – gyönyörködtetően szép, baritonális színezetű hangon. Bretznek – a két évvel ezelőtti athéni Callas-verseny győztesének – a tavalyi Miskolci Operafesztiválon már alkalma volt testre szabott előadásban alakítania Kékszakállút. Szerepformálása iránt e Scala-beli áttöréssel most nyilván megugrik a nemzetközi érdeklődés. Reméljük, a várható sikersorozatot értékes rendezői ötletek is gazdagítják majd, nem csak hírükből élő, nagynevű rendezők…

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

„Az együttjáték olyan, mint egy megújuló energiaforrás” – Beszélgetés Fejérvári Zoltánnal

Fejérvári Zoltánt az utóbbi években a legváltozatosabb koncerteken hallhatta a közönség, emellett rendszeresen tanít is, idén kezdte meg oktatói tevékenységét Bázelben. A zongoraművésszel az egyedüllét fontosságáról, a kortárs zenéről és a zenetanítás feladatairól is beszélgettünk.
Zenés színház

Vörös Szilvia Kékszakállú-felvételét Grammy-díjra jelölték

Az énekesnő két évvel ezelőtt Helsinkiben vette lemezre Bartók operáját, a produkciót most az öt legjobb operafelvétel közé választotta a neves zenei díj bírálóbizottsága.
Vizuál

Mikortól színész a színész? - Megjelent Trokán Nóra fotóalbuma

Trokán Nóra egész életét áthatja a színházi közeg varázslatos világa, amelyre gyermekkora óta második otthonként tekint. Színésztársairól készült portrésorozata, a színpadi fellépés előtti átváltozás varázslatos és a néző számára elképzelhetetlen pillanatait rögzíti.
Könyv

„Ne hagyd a sorsod csillagokra” – 100 éve született Pilinszky János

November 27-én ünnepeljük a 20. századi magyar költészet egyik legtitokzatosabb alakja, Pilinszky János születésének 100. évfordulóját, akinek irodalmi hatása máig elevenen él. Szikár sorai számos művészt megérintettek és megihlettek, megemlékező cikkünkben olyan alkotók méltatják a költőt, akik saját munkásságukkal is szorosan kapcsolódnak Pilinszky János költészetéhez.
Klasszikus

Adventi koncert a Belvárosi-templomban a Soproni Szimfonikusokkal

December 3-án ad adventi koncertet a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban Magyarország egyik legrégebbi szimfonikus zenekara, az 1829-ben alapított Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Ragyogjon az Operaház aranyfényeitől a karácsony!

A Magyar Állami Operaház megkezdte a 2022. január 1. és július 31. közötti előadások jegyeinek értékesítését, így az Erkel Színház és az Eiffel Műhelyház mellett, az Operaház épületébe is újra válthatnak jegyeket az opera és a balett szerelmesei.
Zenés színház ajánló

Jótékonysági gálaelőadás idős artistaművészek megsegítésére – A Fővárosi Nagycirkusz adventi ajánlata

A Fővárosi Nagycirkusz az Artistaművészek és Cirkuszi Dolgozók Szakszervezetével együttműködve Elkaplak! címmel jótékonysági gálaelőadást szervez az idős artistaművészek megsegítésére. A Csillagtánc című klasszikus cirkuszi előadás teljes bevételét az idős artistaművészeink támogatására fordítják.
Zenés színház színházkoncert

Oláh Ibolya központi szív-panaszirodája nyitva áll mindenki előtt

Oláh Ibolya Női posta című előadása dallevelek formájában félig színházi, félig koncertélményt ígér. Az énekesnő legutóbbi, Voltam Ibojka albumának dalait, és az arra épülő színházkoncert zenéjét Presser Gábor írta, az előadás rendezője Bíró Kriszta, a zenészek Födő Sándor és Furák Péter.
Zenés színház hír

Vörös Szilvia Kékszakállú-felvételét Grammy-díjra jelölték

Az énekesnő két évvel ezelőtt Helsinkiben vette lemezre Bartók operáját, a produkciót most az öt legjobb operafelvétel közé választotta a neves zenei díj bírálóbizottsága.
Zenés színház kritika

Hazárdjáték emberi lelkekkel

November 13-án mutatták be Philip Glass Les Enfants Terribles (Veszedelmes éden) című kamaraoperáját az Eiffel Műhelyházban. A tavalyról elhalasztott előadásban énekeseknek és táncosoknak egyaránt fontos szerep jutott.