Zenés színház

Akármit látsz, sohse kérdezz!

2008.06.30. 00:00
Ajánlom
Jó okkal párosította a milánói Scala vezetése Bartók Béla egyetlen operáját, a Kékszakállú herceg várát Luigi Dallapiccola legsikeresebb színpadi művével, a Fogoly című egyfelvonásossal.

Közös plakátra került tehát az Il prigioniero és az Il castello del duca Barbablú, és ezzel nem is csak a német dodekafóniát némi italianitàval magához szelídítő, 20. század közepi, olasz avantgárd fog kezet a magáról minden németes romantikát lerázó, század eleji, kelet-közép-európai modernizmussal. A párosítás ennél mélyebb meggondolásokat takar. Hisz mindkét opera két nagy hit, két nagy remény elvesztésének a misztériumjátéka: a Dallapiccoláé a szabadságba, az emberségbe vetett hit megsemmisülését siratja el, a Bartóké az önzetlen, feltétlen szereteten alapuló emberi párkapcsolatok reménytelenségét gyászolja. Mint ahogy mindkét szenvedéstörténet is zenei szimmetriák kálváriaútján vezet keresztül: Dallapiccolánál a szabadulás reményének átváltozása a legnagyobb, végső kínná a tizenkét hangú sor, a reihe rák-, tükör- és ráktükörfordításai által megy végbe; Bartóknál Kékszakállú várának ajtói tonálisan ívelt boltozatban nyílnak ki sorra, hogy a férfi múltjának sötét titkaira hangnem- és hangszínbeli súrlódások vessenek újból és újból disszonáns fényt.

Meglepő, hogy a két opera párhuzamaiból a Scala bemutatójának szcenikája nem vonta le a következtetést; hogy tehát a "Hol a színpad: kint-é vagy bent?" Balázs Béla-i kérdésére az est meg sem kísérelt egyetemes választ adni. Más volt a díszlettervezője az Il prigionierónak (Ferdinand Wögerbauer), és más a Barbablúnak (Gianni Dessì); így azután nem csoda, ha a Fogoly "külső" börtöne nem vált a Kékszakállú "belső", lelki tömlöcévé. De mintha a két darab közös rendezője, a világhírű Peter Stein sem törekedett volna egyébre, mint a művek alapfokú megértésére és megértetésére: az önálló, megemelt reflexió ezúttal elmaradt. Az Il prigioniero előjátékában a Fogoly anyja álmát beszéli el: megjelent neki a Halál képében II. Fülöp király… És lám, egy vásznon valóban a kegyetlen spanyol uralkodó portréja van kivetítve, és az tényleg világító szemű koponyává változik… Ám a Kékszakállú herceg várának ajtói is pont úgy nyílnak fel és belőlük éppen olyan színű fény árad, mint ahogyan az a kottában áll. Ehhez képest érthetetlen, hogy az ötödik ajtó feltárulásakor (amikor a Herceg megmutatja Juditnak a birodalmát) miért bomlik meg az addig absztrakt háttér, s miért jelenik meg előttünk egy hatalmas tenyér, rajta "selyemrétekkel" és "bársonyerdőkkel", akárha villanyvasút-terepasztalt látnánk…

Úgy tűnik, a fiatal brit "karmestercsoda", Daniel Harding vezénylésének célja sem lehetett sokkal több, mint a művek megértése és megértetése – igaz, ez a Scala zenekarát hallgatva önmagában is élmény. Ugyanakkor a szereplők– főként a fiatalabb énekes generációk képviseletében – mindenképp figyelmet érdemelnek. Az Il prigionieróban az Anyát – László Magda egykori legendás szólamát – Paoletta Marrocu énekelte kiemelkedő drámaisággal, a Fogoly basszbariton címszerepét pedig Vito Priante alakította mind hangi, mind testi valójában impozáns módon. Kár, hogy a Börtönőr és a Főinkvizítor kettős szerepét a tenor Kim Begley – ha csak enyhén is, de – elhamiskodta. Ez jószerével megbocsáthatatlan, hisz épp a magát börtönőrnek álcázó főinkvizítor édes-ájtatos "Fratello!"-fölkiáltásai teszik a mindenkori diktatúrák módszereit – Dallapiccola (és irodalmi forrásai) értelmezésében – oly ördögivé…

Osztatlan lelkesedés fogadta viszont a Kékszakállú herceg vára két főszereplőjét. Pedig a Scala közönsége ezen a téren is el lett kényeztetve; legutóbb a ’90-es évek közepén Polgár László és Marton Éva tolmácsolták Milánóban a Bartók-remekmű üzenetét. Ezúttal a fiatal orosz mezzoszoprán, Jelena Zsidkova alakította Juditot: világos fényű hangon és több mint ígéretesen, noha magyar kiejtésén lesz mit javítania még. Hogy Judit ebben az előadásban meglehetősen egysíkúan hisztérikus, az nem Zsidkova bűne, hanem a rendezésé; úgy tűnik, az idősödő Peter Stein ezzel "állt bosszút" a női nemen; meg azzal, hogy Kékszakállút a saját képére formálva, öregembernek játszatta el. Annál is fölöslegesebb ötlet ez, mint hogy a címszerepet az ifjú Bretz Gábor énekelte – különösen szólamának felső tartományaiban – gyönyörködtetően szép, baritonális színezetű hangon. Bretznek – a két évvel ezelőtti athéni Callas-verseny győztesének – a tavalyi Miskolci Operafesztiválon már alkalma volt testre szabott előadásban alakítania Kékszakállút. Szerepformálása iránt e Scala-beli áttöréssel most nyilván megugrik a nemzetközi érdeklődés. Reméljük, a várható sikersorozatot értékes rendezői ötletek is gazdagítják majd, nem csak hírükből élő, nagynevű rendezők…

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Zenés színház

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.
Zenés színház hír

Új pályázatot írnak ki az Operaház főigazgatói tisztségére

A Kulturális és Innovációs Minisztérium csütörtökön tette közzé, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói tisztségére kiírt előző pályázat érvénytelenül zárult, ezért új pályázatot írnak ki.
Zenés színház kritika

Történelmi naivitás

Schubert, az operakomponista, alighanem azok számára is kevésbé ismerős, akik egyébként otthon vannak a zeneszerző életművében, pedig a szerző színpadi művei a dalaihoz hasonlóan lebilincselő zenével rendelkeznek. A Helsinki Barokk Zenekar előadásában az Alfonso és Estrella szólalt meg a Müpában, november 17-én.
Zenés színház lapszemle

Mikor derül ki a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatának eredménye?

Augusztus 8-án írta ki a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Magyar Állami Operaház 2023. február 15-étől kezdődő ciklusára vonatkozó főigazgatói pályázatot, ám annak eredményét még mindig nem hozták nyilvánosságra.
Zenés színház hír

Elindult a Magyar Állami Operaház adventi kalendáriuma

December 24-ig minden nap egy meglepetéssel várja a közönséget a Magyar Állami Operaház, az intézmény honlapján található naptár ablakai mögött zenei csemegék és más ajándékok várják a közönséget.