Leontyne Price (Fotó/Forrás: Jack Mitchell)
Ezt a hangot hallani – ezt az élénk, gyönyörű, vágyakozó, lenyűgöző hangot – túlcsorduló élmény volt. Gyakran ültem egyedül, és hallgattam a felvételeit a sztereón, és azon tűnődtem, vajon hogyan néz ki, milyen barátai vannak, és milyen lehet, ha valakinek ilyen hangszer van a torkában
– mondta Jessye Norman, pedig énekhangot tekintve ő sem panaszkodhat. „Sokkal több volt, mint éneklés, amit ő csinált” – tette hozzá. – „Sok afroamerikai énekes hivatkozik rá úgy, mint úrnőnkre vagy királynőnkre.”
Leontyne Price a valaha élt legjobb Verdi-szopránok közé tartozik, sötét, súlyos tónusa páratlanul drámaivá tette az előadásait, és mindent erőlködés nélkül, szabadon énekelt. Igazi sztár volt: vonzó, tiszteletet parancsoló és ragyogó jelenség.
1955-ben Herbert von Karajan meghallgatta tőle A végzet hatalma egyik részletét, és felrohant a színpadra, hogy saját maga kísérhesse zongorán. A jövő művészének nevezte, és jóslata beteljesedett. Az ötvenes években a világ legfontosabb operaházaiban lépett fel, legtöbbször az Aida főszerepében. 1958-ban hívták a Metbe is, de ő nem fogadta el. Egy barátja azt tanácsolta neki, hogy
ha a Metben debütál, csakis főszerepben tegye azt, és „ne második szolgaként”.
Végül 1961-ben debütált az operaházban Rudolf Bing hívására a Trubadúrban: előadását 42 perces (!!!) taps kísérte, amely azóta is rekord a Metben.
Épp akkor emelkedett fel, amikor a polgárjogi mozgalmak is beindultak, az 60-as években: ennek az energiának az egyik gyújtópontja volt. 1966-ban vette a repertoárjára az Antonius és Kleopátrát, Samuel Barber operáját, amely karrierjének tetőpontját jelentette. A hatvanas évek végén Price egyre kevesebbet lépett fel operaszínpadon, és egyre többször a szóló- és kamaraesteken. Énekelt Lyndon B. Johnson amerikai elnök temetésén, fellépett tévéműsorokban, és gyakran visszatért a Metbe is.
Luciano Pavarottival az Álarcosbál című operában.
1981-ben be kellett ugrania Aidaként, de egyetlen feltétellel vállalta: ha 1, az az egyetlen dollárnyival magasabb gázsit kap, mint a tenor, aki történetesen Luciano Pavarotti volt. Így vált Price korának legjobban fizetett operaénekesévé.
Leontyne Price a Met mesterkurzusán (mellette Michael Davis tenor), 1986 (Fotó/Forrás: Alice Cunningham)
A kilencvenes években Leontyne Price visszavonult, és a csöndet csak 2001. szeptember 11. áldozatainak tiszteletére törte meg: James Levine zongorakíséretével énekelt a Carnegie Hallban. A magas C alatti H hangot könnyedén kiénekelte.
Leontyne Price 1927. február 10-én született, és reméljük, még sok évig köztünk marad.
hírlevél
