Egressy Béni Galambos Benjámin néven született 1914. április 21-én született egy református lelkipásztor gyermekeként. Az apa korai halála miatt édesanyja, Juhász Julianna egyedül nevelte hat fiát, és anyagi helyzetük miatt Béninek abba kellett hagynia tanulmányait.
A fiú azonban nem szakadt el teljesen a tanulástól, Mezőcsáton iskolamesterséget vállalt, ekkori zsoltártanulmányai pedig későbbi munkáiban is visszaköszönnek. Színészi ambíciói már 1830-ban megmutatkoztak, miután látta bátyját, Egressy Gábort a kassai színtársulatban játszani. 1834-ben már ő is Kassán, illetve Kolozsváron lépett fel.
A társulatban töltött évek alatt megtanult franciául, olaszul és németül, mellette folyamatosan képezte magát, hogy művelt színésszé és tenorrá váljon.
Budára kerülve azonban nem kapott elég lehetőséget, így Olaszországba ment, hogy énekelni tanuljon.
1843-ban tért vissza és a Nemzeti Színház karénekesként szerződtette. Ekkor Egressyt már a zeneszerzés is foglalkoztatta, elsőként zenésítette meg Petőfi Sándor verseit, 1848. március 15-én a Nemzeti dal is az ő feldolgozásában hangzott el.
Ezzel, valamint a Szózat megzenésítésével akkora hírnévre tett szert, hogy hamarosan a magyar nóta atyjaként kezdték emlegetni.
Pedig a Szózat megírására kiírt pályázat elbírálói az eredményhirdetésig nem is tudták, hogy ki lapul a „Ki mer, nyer” jelige alatt. A művet 1843. május 10-én mutatták be a Nemzeti Színházban, a korabeli kritikát azt írták róla, hogy „annyiban sokkal jobb, mivel népiesb jellemen alapszik ... és az összetűzdelt népdali reminiscentiáji miatt olly népies szellemű, hogy zajosan ismételtetett.”
Ettől kezdve munkásságára nagyobb figyelem irányult, műveit előszeretettel alkalmazták színpadra. Egressy írta a Bátori Mária és az 1844-es Hunyadi László című opera szövegkönyvét, a darabok zeneszerzője Erkel Ferenc volt. Katona József Bánk bánjának átdolgozását nem sokkal halála előtt adta át szerzőtársának, bemutatóját már nem élte meg: csak halála után 10 évvel, 1861-ben állították színre.
Egressy részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, ahol főhadnagyi rangig jutott. Kápolnánál azonban megsérült, attól kezdve Klapka zenekari igazgatójaként dolgozott Komáromban, itt írta a Klapka-indulót. A szabadságharc leverése után a tábornok menlevelével szabadult és visszatért a színjátszáshoz.
1851-ben tüdőbetegsége elhatalmasodott rajta, és július 17-én elhunyt.
47 zeneművet hagyott hátra – ezek közül 35 jelent meg nyomtatásban –, ezenfelül több mint 50 színdarabot és 19 operaszöveget jegyez.
Fejléckép: Egressyí Béni (forrás: Wikipédia)
hírlevél
