- Már a musical első jelenetében kiderül, hogy kiféle-miféle ez a hegedűs a háztetőn. Neked mit jelent ez a szimbólum?

- Ez az alak egy Chagall-képről származik. A darabban jelent valamit, mégpedig azt a nagyon fontos dolgot, ami a lehetetlenség, a különös, az abszurdum, azaz valahogy az élet.

- Ezen a háztetőn nem lehet egyensúlyozni?

- Biztos fenn lehet maradni, de az nem egy normális állapot, ha egy háztetőn állsz hegedűvel. Mert bizonytalan és veszélyes.

Alföldi Róbert (Fotó/Forrás: Horváth Evelin Lina)

- Sok minden van ebben a történetben: a hagyomány és a haladás ellentéte, a kis közösségek felbomlása. Téged mi ragadott meg benne?

- Azt gondolom, hogy amit itt felsorolsz, az mind egyszerűen az élet része. Az érdekes ebben a közösségben, hogy nagyon sokféle, nagyon másképpen gondolkodó emberek élnek együtt. Valaki a hagyományokat tartja nagyobb tiszteletben, valaki ezekre inkább fittyet hány. Mégis elvannak egymással, a nagy szegénység mellett is, sőt! Élnek, és ez a fontos számukra. Figyelnek egymásra. Engem az érdekel, hogy mi történik akkor, ha ebbe a világba belenyúlnak olyanok, akik nem élnek ott, nem ismerik őket, és a valóságot sem igazán látják már, mert nem abban élnek. Hogyan és miként határozzák meg ezek a láthatatlan valakik felülről az emberek életét.

- Tevje milyen szereplő ebben a világban?

Ha nem vagy hajlandó a múltaddal és a jövőddel foglalkozni, akkor nincsen jelened sem.

Ebben a gondolkodásmódban egyensúlyban van a hagyomány és a haladás. Tevjét az foglalkoztatja, hogy boldogan éljen, és ha a gyerekei boldogsága azt kívánja meg, hogy változtasson a dolgokon, akkor változtat. Benne a szeretet a legerősebb.

- A múltkori olvasópróbán kiemelted, hogy hihetetlenül szegény környezetben játszódik a musical. Miért fontos aspektus ez a történetben?

- Gyerekkoromból olyan emlékeim vannak, hogy minél nagyobb a baj, annál inkább figyel egymásra a közösség. Ez egyfajta példázat: nem kell, hogy beléd rúgjanak azért, mert szegény vagy.

- Ez sokszor más, mint ami most az országban van.

- Hát... (nevet) Az ember gondolkodik a világról, arról, hogy mit tart jónak és rossznak benne. Szerencsés esetben látják a nézők magukat vagy a saját problémáikat az előadásban. De fontos, hogy nem üzeneteket rendezünk, hanem előadásokat.

A Hegedűs a háztetőn csapata (Fotó/Forrás: Dudás Ernő)

- Rád mégis ragasztottak politikai címkéket. Ez nem zavar?

- Hatalmas probléma, hogy a társadalmi megszólalást összekeverik a politikai kiállással. Ha zavar van egy közösségben, kutya kötelességed megszólalni, kiállni a másikért.

- Sokat gondolkozol ezeken a megszólalásokon?

- Nem. Csak figyelni kell, hogy miről mit gondolsz. Vagy hogy mit érzel. Ennyire egyszerű. Gondolni kell.

És azon nem kell elkezdeni agyalni, hogy amit gondolsz, az kifizetődő-e.

- Szerinted miért ilyen népszerű a Hegedűs?

- Ez egy „szíves” történet, és ezeknek ma nagyon nagy keletje van. Talán azért, mert kevesebb ilyen történet van a színházakban. Egy 1964-es darabról van szó, hány éve készült már! És arról szól, hogy mindannak ellenére, amit élünk, ez az élet. Minden körülmények között.

- Stohl András a főszereplő. Miért tartottad alkalmasnak őt Tevje szerepére?

- Őt bármire alkalmasnak tartom, és ezt az elmúlt húsz év igazolja. Nem tudom, hogy mi az, amit szeretek benne. Ez egy nagy és fontos találkozás kettőnk között, életem egyik legfontosabb találkozása. Hálás vagyok a sorsnak érte. Ő egy nagyszerű színész, és függetlenül attól, hogy a barátomnak mondom, objektív szemmel is nagyszerűnek tartom.

- A Hegedűs a háztetőnt zenés darabként mélyebbnek szokták tartani, mint egy átlagos musicalt.

- Az Őrült Nők Ketrecét például nem tartom túl mély darabnak, de arra büszke vagyok, hogy a mi előadásunk bonyolult ügyekről beszél. Remélem, hogy még legalább tíz évig érdekelni fogja az embereket. Persze máshogy is neki lehet indulni, de a zenés darabokkal is pont úgy kell dolgozni, mint a nagy, komoly drámákkal. Én így indultam neki a Hegedűsnek. Úgy, ahogy mindennek, amivel elkezdek foglalkozni.