Zenés színház

Álruhás kertészlány a szakáruházban

2006.03.23. 00:00
Ajánlom
Nem hiszem, hogy bárkit meglep, ha azt írom, Salzburgban idén különösen is minden Mozart körül forog.

Hetente tucatnyi hangversenyen szólalnak meg művei, vasárnaponként Mozart-miséket hallani a templomokban, ezen kívül hatalmas kiállítással, tudományos előadásokkal, sőt egy új színdarabbal ünnepli a város leghíresebb szülöttét. A nyári Ünnepi Játékok keretében pedig előadják a zeneszerző mind a huszonkét színpadi művét. Az egyik operaprodukció, a Doris Dörrie rendezte La finta giardiniera (Az álruhás kertészlány) azonban már most megtekinthető a Landestheaterban.

Mostoha sors jutott osztályrészül ennek a fiatalkori Mozart-operának. Az 1775. januárjában tartott müncheni bemutatót ugyan siker övezte, két további előadás után mégis levették a műsorról. Öt esztendővel később Mozart az olasz nyelvű dramma giocosót német Singspiellé alakította át, s mivel időközben elkallódott az eredeti változat partitúrájának egy része, a darabot ebben a német verzióban játszották a következő kétszáz évben. A múlt században ugyan többen próbálták rekonstruálni az eredeti műalakot, de csak 1980-ban, az elveszett partitúra megtalálása után kerülhetett sor a Finta giardiniera újbóli hiteles előadására. Részben e felfedezés hatására gyökeresen átértékelődött az operáról kialakult kép: kiderült, hogy Az álruhás kertészlány nem a tizenkilenc éves Mozart kiforratlan opera buffája, hanem teljesen egyéni és rendkívül összetett alkotás, amely több vonásában bámulatos érettséggel előlegezi a Figarót és a Così fan tuttét. A darab témája és cselekménye persze a buffa világához tartozik, ám a szereplők lelkiállapotának elmélyült ábrázolása komoly, sőt komor színeket is felszínre hoz.

Doris Dörrie rendezésének legnagyobb erénye, hogy érvényre juttatja ezt a kettősséget. Nem „komolykodik”, de nem is bohóckodja el az operát. A színpadi történés mindvégig izgalmasan pereg, szellemes, szórakoztató – de teret enged a valódi, mély érzéseknek is. Képes arra, hogy egyszerre legyen játékos és komoly – tragikus és ironikus. Ez a kétarcúság jellemzi már a nyitány alatti némajátékot is, amelyben a darab előzménye elevenedik meg: Belfiore gróf féltékenységi rohamában megsebzi kedvesét, Violantét, s mivel azt hiszi, megölte a márkinőt, elmenekül. A színen két 18. századi, parókás alak, s a gróf a legvadabb kocsmai verekedésekhez hasonló módon ütlegeli, rugdossa a nemes hölgyet – a jelenet egyszerre nevetséges és fájdalmas.

Általában nem tartom szerencsésnek egy opera nyitányának „megrendezését”, ebben az esetben azonban jó ötletnek bizonyult, hogy a tulajdonképpeni cselekmény kezdete előtt már tudomást szerzünk az előzményekről. A meglehetősen kusza történetben és a (részben álruhás) szereplők közti viszonyok bonyolult hálózatában ez rögtön orientálja a nézőt: világossá teszi, mi lesz a cselekmény fő szála és kik körül fog szövődni. A felépült márkinő szolgájával együtt a gróf keresésére indul, így érkeznek a Fekete-tengerhez, ahol – magukat Sandrinaként és Nardóként kiadva – kertésznek állnak a Podestához. Azaz eladónak egy kertészeti szakáruházba. Podesta a konfekcióöltönyt és munkaköpenyt viselő igazgató, egyik beosztottja az elhagyott szerelmes, Ramiro (egy napszemüveges–bőrdzsekis rocker), aki látható undorral tesz-vesz a boltban, Serpetta pedig a pénztárból lesi imádott főnöke minden mozdulatát. A remek ötlet egy sor további helyzetkomikumra ad alkalmat: Belfiore például egy targonca villáján érkezik és tükör helyett ásót nyújtanak neki, hogy abba pillantva ellenőrizhesse fizimiskáját, a cserjék és a kerti szobrok pedig adott pillanatban megelevenednek, nem is beszélve az ember nagyságú húsevő növényről…

Az ilyesfajta rendezői operajátszásban az énekes óhatatlanul kissé háttérbe szorul. A Landestheater produkciójából sem egyes énekesekhez, inkább a színpadképhez, a figurákhoz és a rendezéshez tapadnak a legélénkebb emlékeim. De ez nem baj: azt jelzi, hogy mindegyik szereplőnek sikerült színpadilag hitelesen életre keltenie, egyszersmind a rendezői koncepcióba ágyaznia a rábízott karaktert. A Podestát alakító Franz Supper erőteljes buffo tenorként mutatkozott be. Szemben vele Violante/Sandrina a mű „seria”-szereplői közé tartozik; Hege Gustava Tjonn hangi alakítása a cselekmény előrehaladtával egyre jelentősebbé vált: a második és harmadik felvonásban éneklését makulátlan tisztaság, kulturált, egyenes hang és vivőerő jellemezte. A Belfiorét éneklő Neal Banerjee viszont a második felvonás végére hallhatóan kifáradt, ezért – legalábbis vokálisan – nem tudott Violante méltó párjává emelkedni. Nina Berten kissé öblös hangon, de kifejezően keltette életre Arminda alakját, főleg annak fenyegető, démoni vonásait, Erin McMahon magabiztos, hajlékony és erőteljes éneklése pedig szinte jelentősebb figuraként tüntette fel Serpettát, mint amilyen valójában. Rainer Brandstetter Nardóként jól megfelelt a tipikus buffo basszus szerep követelményeinek, a Ramirót játszó Gritt Gnauck éneklése viszont néha a kelleténél bizonytalanabbnak tűnt. A Mozarteum Orchester Kai Röhrig keze alatt határozottan, jól artikuláltan, kontúrosan szólalt meg.

Az álruhás kertészlányt ebben az évadban május 29-én játsszák utoljára. Ha a kedves Olvasó a következő két hónapban netán Salzburgban jár, jó szívvel ajánlhatom: tekintse meg.

(2006. március 17. 19:00 Salzburger Landestheater; Mozart: La finta giardiniera; Franz Supper (Podesta), Hege Gustava Tjonn (Violante/Sandrina), Neal Banerjee (Belfiore), Nina Berten (Arminda), Gritt Gnauck (Ramiro), Erin McMahon (Serpetta), Rainer Brandstetter (Roberto/Nardo); Mitglieder des Tanztheater-Ensembles und Bewegungschor des Salzburger Landestheaters; Mozarteum Orchester Salzburg; vez. és continuo: Kai Röhrig; díszlet és jelmez: Bernd Lepel; rend.: Doris Dörrie)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház közönségszavazás

Szavazzon: ki kapja az Operettszínház közönségdíját?

A közönségdíjat a legtöbb lájkot bezsebelő művész kapja majd a június 24-én tartandó díjátadón. Szavazásra fel!
Zenés színház bartók plusz 2018

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház bartók plusz 2018

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház opera

Erkel Ferenc, a nemzeti opera megteremtője

Százhuszonöt éve, 1893. június 15-én halt meg Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz megzenésítője. A jubileum alkalmából Erkel-emlékévet tartanak.