Zenés színház

Amikor a közönség elé lépek, csak a zene marad

Interjú Ádám Zsuzsanna operaénekesnővel
2018.12.10. 00:45
Ajánlom
A fiatal magyar drámai szoprán második helyet érdemelt a III. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen, és elnyerte a Fidelio különdíját is. Ádám Zsuzsannával az eddigi pályájáról, a kecskeméti Kodály-hatásról beszélgettünk, illetve arról, hogy honnan tudja, hogy neki operát kell énekelnie.

Öröm volt hallani az énekverseny döntőjében, hogy a közönség tetszését a valódi érzelmeket megjelenítő énekesek nyerték el, akik közül te igazán kiemelkedtél. Milyen emlékeid vannak a versenyről?

Én nem szeretem, ha az opera olyan, mint egy múzeum, szeretek belenézni a közönség szemébe, és lehet, hogy te is ezt érezted rajtam. Mindig úgy megyek ki a színpadra, hogy adni akarok. Két nehéz áriám volt, a Pace mio Dio és a La mamma morta. Neked melyik tetszett jobban?

A második, a La mamma morta, különösen azért, mert meghaladtad magad az első körhöz képest is

Igen, a Marton Éva- versenyt nehezebbnek éreztem, mint a külföldi megmérettetéseket, mert nagyon szerettem volna bizonyítani hazai pályán! Mentálisan is nagyon igénybe vett. Sosem mindegy, hogyan énekel az ember, de ha ott ülnek azok, akiknek a véleménye nagyon számít, akiknek nem akarsz csalódást okozni, vagy ”csak” egyszerűen  a „tiéid” – ez százszorosan így van. A döntő után annyira fáradt voltam, hogy – emlékszem – kabátban elaludtam.

Rövid ideje ismerjük a neved a szakmában, mégis számos siker áll mögötted. Hogyan lettél énekesnő?

A szüleim hatéves koromban a kecskeméti Kodály Ének-zenei Általános Iskolába írattak be. Ez az egyetlen iskola az országban, amit maga Kodály alapított. Mire tizennégy éves lettem, már egészen jól ment a blattolás. De nem csak nekem, hanem minden iskolatársamnak! Csellón játszottam, ami rendkívül hasznosnak bizonyult: a hangszerjáték finomítja a hallást.

Hamar észrevették, hogy szép hangom van, de még tizennyolc éves koromban sem voltam biztos benne, hogy énekes leszek.

adamzsuzsanna-233244.jpg

Ádám Zsuzsanna

Mi került még szóba?

Bátorítottak arra is, hogy csellista legyek, de tudtam, hogy én nem vagyok képes naponta 6-8 órát gyakorolni. Később felvettek a Pécsi Tudományegyetemre, ott diplomáztam. Szerintem későn érő típus vagyok, emlékszem, hogy húsz évesen még fogalmam sem volt, hogy milyen szintű elköteleződésre lenne szükség az énekesi pályához.

Ezt az elköteleződést menet közben kellett megtanulni?

Később alakult ki a hozzáállásom, egészen pontosan akkor, amikor huszonöt-hat évesen Miskolcra kerültem, és magával ragadott a színházi élet. Felvettek a Szegedi Tudományegyetemre, Erasmus programmal Olaszországba is eljutottam, ahol rengeteget tanultam. Mindig a megfelelő darabokat kaptam tanulásra, és a „levegőzésre” is pontosan megtanítottak.

Egyébként az opera műfaja magától értődő volt?

A Kodályban a klasszikus műfajt tanultam, nem is került szóba más.

Később kipróbáltam magam másban, de akkor nem éreztem azt a testemben, amit az operánál – hogy a testem a zenével együtt mozdul.

Az olasz operairodalom áll a repertoárod középpontjában?

Igen, és ez a hangi adottságaimból kifolyólag mindig egyértelmű volt. Mezzónak képeztek, drámai szoprán lettem, de az olyan szerepekhez, mint például a Gioconda, hatalmas hangterjedelem kell.

IMG_5116-113806.jpeg

Ádám Zsuzsanna és Kelemen Zoltán az Ernaniban a Szegedi Nemzeti Színházban

Az utóbbi két évben több versenyen is helyezést értél el.

Három versenyen vettem részt – ki akartam próbálni magam. Nem csak önbizalmat adott, hanem megerősített a pályámon is, hogy eredményeket értem el. Így ismertem meg Marton Évát is, aki meghallgatott, és elvállalta a tanításomat. Közben megkaptam életem első főszerepét az Ernaniban Szegeden. Minden operaénekes arról álmodik, hogy így debütáljon: igazi operai, korhű jelmezekben, gyönyörű díszletben, egy belcantós, korai Verdi-szerepben.

Vannak szerepálmaid?

Vannak, de… Én abban hiszek, hogy a szerepek megtalálják az embert. Természetesen a Tosca, az Aida, a Maddalena di Coigny álomszerepek – a romantikus és a verista operairodalomból –, mint ahogy Mozart szopránszerepei is.

Lámpalázas típus vagy?

Természetesen, nagyon izgulok a színpadra lépés előtt.

De a tapasztalt énekesek is azt mondják, hogy izgulni muszáj. Aztán, amikor a színpadra lépek, csak a zene marad.

A taps is ezért fontos – csodálatos úgy lejönni a színpadról, hogy hallod:  „megtaláltad ” a közönséget.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

A sokoldalú Liszt Ferenc – itt vannak a Liszt Ünnep első programjai

Liszt Ferenc művészetének más-más oldalát mutatja be Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie, Vaszilij Petrenko és a Royal Philharmonic Orchestra, a Kolozsvári Magyar Opera, illetve Francesco Tristano is. Október 9-én indul a negyedik Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál.
Könyv

Monumentális nagyregénnyel jelentkezik Darvasi László

Június elején jelenik meg Neandervölgyiek címmel a József Attila-díjas Darvasi László eddigi leghosszabb regénye. A háromkötetes, több évtizedet felölelő műben a magyar vidék, a főváros és a nagyvilág történetei kapcsolódnak össze.
Jazz/World

„Nekem a zene gyógyszer minden bajra” – interjú Király Lindával

Anyák napján ad koncertet Király Linda a Várkert Bazárban, az est vendége pedig nem más, mint testvére, Király Viktor lesz, így a közönség lélekemelő duettekre is készülhet.
Zenés színház

„Az emberekben vagyok otthon” – interjú Nemes Tiborral

Nemes Tibor első premierjére készül a Budapesti Operettszínházban. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés színész hallgatója José Riveraként mutatkozik be a Carmen című musicalben április 20-án.
Vizuál

A holokauszt a túlélők szemével – új kiállítás nyílik a Magyar Nemzeti Galériában

Harminc művész szemén keresztül mutatja be a nyolcvan évvel ezelőtt lezajlott magyarországi holokauszt emlékezetét az Így történt - A holokauszt korai emlékezete szemtanú művészek alkotásain című kiállítás.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

A Föld forog tovább, és ezek a csodák újra és újra megtörténnek

Kocsis Dénes a Budapesti Operettszínház vezető művésze, a musicalirodalom legnagyobb szerepeit tudhatja maga mögött. Ezúttal Frank Wildhorn Carmenjében mutatkozik be április 19-én a Nagymező utcai teátrumban.
Zenés színház ajánló

Meseoperát mutatnak be a Vigadóban

Engelbert Humperdinck Jancsi és Juliska című darabját láthatja a közönség a Szent István Filharmonikusok Pastorale című ifjúsági sorozatában, április 20-án és 21-én.
Zenés színház interjú

„Az emberekben vagyok otthon” – interjú Nemes Tiborral

Nemes Tibor első premierjére készül a Budapesti Operettszínházban. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés színész hallgatója José Riveraként mutatkozik be a Carmen című musicalben április 20-án.
Zenés színház ajánló

Gálaesttel támogatja az autistákat a Budapesti Operettszínház

Április 23-án Együtt az Autistákért címmel rendeznek jótékonysági estet, amelyen a legnépszerűbb operett-, illetve musicalrészleteket hallhatja a közönség az Operettszínház sztárjainak előadásában. 
Zenés színház interjú

„A klasszikus zenében a sokoldalúság gyanakvást szül” – interjú José Curával

A karmesterként és zeneszerzőként is aktív művésszel a a VeszprémFestre tervezett, argentin dalokra és operaáriákra épülő koncertjének műsoráról, a zenei sokoldalúságról és a társadalmi felelősségvállalásról is beszélgettünk.