Zenés színház

Amikor nő viseli a nadrágot a színpadon

2016.02.24. 08:28
Ajánlom
Hogyan alakult ki és mi volt a jelentősége a nadrágszerepeknek egykor és ma? Megvizsgáltuk a jelenséget kultúrtörténeti szempontból, kitérve a közelmúlt operarendezéseinek néhány jelentős „cross-dressing” alakítására is.

Hogyan alakult ki?

Amikor 1660-ban újranyitottak a londoni színházak, feltűntek az első professzionális színésznők, felváltva a Shakespeare-éra alatt női ruhákba öltöztetett fiúkat. A restauráció korszaka alatt merész dolognak számított, hogy nők a saját hús-vér valóságukban láthatóak voltak a színpadon, de ennél is nagyobb szenzáció volt, amikor már férfiruhában jelentek meg. Az 1660 és 1700 között bemutatott mintegy 375 darab közül körülbelül 89-ben, vagyis csaknem a negyedében volt férfi szerepet játszó nő. Gyakorlatilag minden ekkor élt színésznő feltűnt valamilyen férfi szerepben.

Mit jelent?

Egyes kritikusok, mint például Jacqueline Pearson szerint az ilyen átöltözéses szerepek arra is szolgáltak ebben az időszakban, hogy általuk a nők kiparodizálták és kritizálták a hagyományos női, alárendelt szerepeket, valamint a férfiak szexuálisan agresszív viselkedését.

Ugyanakkor Elizabeth Howe részletes tanulmányban érvelt ez ellen: szerinte a férfiruhába öltöztetett nők jelensége egy újabb eszköz arra, hogy a nőket szexuális tárgyként szerepeltessék. Ennek alátámasztására Thomas Southerne Sir Anthony Love című, 1690-es drámájának prológusát idézi, amiben a szereplő a közönséget arra szólítja fel, hogy amennyiben unalmas lenne a játék, csak tekintsenek a nők lovaglónadrágja, vagyis combjai közé. Katharine Eisaman Maus is azt állítja, hogy nemcsak a női vonalakat láttató nadrág, hanem a haj és a mell is gyakran előtérbe került.

Sarah Bernhardt Hamlet szerepében

Sarah Bernhardt Hamlet szerepében

A voyeurizmus élményével magyarázható Blaha Lujza férfiszerepben való szerepeltetése is, hiszen ő a kor szépségideáljának megfelelően igen gömbölyded idomokkal bírt. Blaha operettek nadrágszerepeiben (Két koldusdiák, Boccaccio, Suhanc), éneklés közben tette közszemlére domborulatait. A szűkre szabott, alakra tapadó öltözet megmutatta a telt combot, kerekded térdet, izmos vádlit, karcsú bokát, amit a korabeli közönség elképesztően izgatónak talált.

Sarah Bernhardt, a 19. század szupersztárja, aki gyakran feltűnt nadrágszerepekben (Rostand Sasfiókjának címszerepét is játszotta, de Hamletet is alakított) így magyarázta a nadrágszerepek szükségességét: „Ezek a szerepek negyvenéves férfiak elméjével bíró húsz-huszonegy éves ifjakat kívánnak meg. Egy húszéves fiú nem érti sem Hamlet magvas önmarcangolását, sem a Sasfiók költői hevületét. A korosabb férfiszínész testileg sem hat elég fiúsnak, és lelkileg sem olyan rugalmas, mint a színésznő, aki egy személyben egyesíti a suhanc alkatát a férfi érett gondolkodásával.” Ő tehát egészen a férfi-női lélek eltérő természetéig és a drámai hős szerepek valószerűtlenségéig ment el magyarázatával.

Fontos pillanatok

A magyar színháztörténet egyik jelentős pillanata, amikor Kacsóh Pongrác János vitézében Fedák Sári (Kukorica Jancsi) és Medgyaszay Vilma (Iluska) énekelte a szerelmi kettőst. Fedák Sári egy másik vetületét adta a nadrágszerepeknek: nem volt egy klasszikus szépség, ellenben ő volt az öntudatos, modern nő egyik első magyar megtestesítője. Rendkívül izgalmasan hatott tehát az ő maszkulin női mivolta Medgyaszay Vilma törékenysége mellett. A bemutató alkalmából az előadás egyik kritikusa szavakba is öntötte, mit idézett elő a nadrágszerepet játszó színésznő: „Fedák legmulatságosabb dolga azonban az volt, mikor Medgyaszay Vilma mellé leheveredett a szűrére, és danolás közben egymás ölébe hajtogatva fejüket, olyan sikkes és bohókás hempergő hancúrozást vittek véghez, akár két ökölnyi macskakölyök.” (Egyetértés, 1904. november 19.) Ez a „kritika” már sejteti azt, amiről a téma kapcsán álszentség volna nem beszélni, mégpedig arról a lehetőségről, hogy a nadrágszerepek kultuszában benne rejlett a homoszexualitással való érzéki játék.

Fedák Sári és Medgyaszay Vilma

Fedák Sári és Medgyaszay Vilma

Mindenesetre nadrágszerepeket addig írtak, amíg a valós életben az öltözködésben el nem halványultak a nemek közti határok. Az első világháború után ennek népszerűsége erősen hanyatlani kezdett – a 20. századi „cross-dressing” nagy szerepei már inkább nőt megjelenítő férfiszínészeknek íródtak, vagyis szoknyaszerepek voltak. A nadrágszerepeket leginkább az opera műfaja konzerválta, ahol praktikus okokból a kasztrált - castrato, velluti - férfiakra írott főszerepeket ma is nők játsszák, bár hozzá kell tenni, hogy a hangképzés és az énekoktatás hihetetlen mértékű fejlődésével a kontratenorok egyre inkább visszahódítják ezeket a szerepeket.

Jelentős nadrágszerep-alakítások az opera világában

A legtöbb nadrágszerepet tartalmazó opera kétség kívül a pre-klasszika idején született. Händel például számtalan darabjába írt kasztrált férfiénekesekre főszerepeket, köztük a Julius Cézárba, amiben Sesto, a dühös fiatal kamasz alakját is nők formálják meg még ma is. A szerep szerint a fiú bosszút forral apja, Pompeius lefejezéséért. A darabban ez a Cara speme című érzelmileg felfűtött, virtuóz áriában teljesedik ki. Emlékezetes volt a szerepben az osztrák mezzoszoprán, Angelika Kirchschlager 2005-ös alakítása a Glyndebourne-i Operafesztiválon.

A bécsi klasszika korszakából Mozart számos műve is idézhető a témában: az egyik leghíresebb nadrágszerep például a Figaro házasságá ból Cherubino alakja. A darabban, ami témájánál fogva nagy felháborodást keltett saját korában, hiszen az első éjszaka kegyúri jogáról szól, Cherubino, Almaviva gróf szolgája tulajdonképpen egy hormontúltengéses kamasz, aki dinamó módjára szaladgál szerelemtől fűtve 24 órán keresztül. Lélegzetelállító áriája, a “Non so più cosa son” három percben többet mond a szexuális rajongásról, mint a legtöbb opera egy egész estén át. Frederica von Stade pedig mindezt játszi könnyedséggel tudta elénekelni a színpadon 1973-ban, a Glyndebourne Operafesztiválon.

Muszorgszkij Borisz Godunovjában a címszereplő cár fia, Fjodor szerepe is nadrágszerep, hiszen mezzoszoprán hangfajra írta a szerző. Habár ebben a szerepben nem lehet olyan nagyot énekelni, mint előző példáinkban, a lelkiismeret-furdalástól sújtott cár fiának alakja megható alakításra ad alkalmat, különösképpen azért, mert jelenlétével ellenpontozza a cárevics fiának meggyilkolását, ami az opera feltételezése szerint Godunov kezdeményezésére történt. Az óvodajelenetben szép szólót hallhatott a közönség Yulia Sokolik Calixto Bieito 2013-mas, a Bayrische Staatsoperben bemutatott rendezésében.

Massenet Hamupipőkéjében eredetileg drámai szoprán, napjainkban lírai tenor énekli a Mesebeli herceg szerepét. A zeneszerző tulajdonképpen megírta Mozart Figaró házasságának folytatását, így hát Cherubinó alakja sikeresen feltámadt. A Royal Opera House 2012-es előadásában, melyet Laurent Pelly rendezett, a Grammy-díjas szoprán Joyce DiDonato (Hamupipőke) és Alice Coote (a Mesebeli Herceg) szerepében alkottak csodálatos párost. Habár a Herceg szerepét gyakran éneklik férfi tenorok is, ez a női verzió sokkal izgalmasabbnak bizonyult.

Strauss vígoperájában, a Rózsalovagban a címszereplő Octavian is nadrágszerep. A fiatal nemes a nála sokkal idősebb, de szép tábornagynéval alkot egy párt. Octavian azonban nem nézi jó szemmel, hogy a hozományvadász Ochs báró a csinos Sophie Faninal kezére pályázik. A faragatlan báró Octaviant küldi leánykérőbe Sophie-hoz, ám amikor a „rózsalovag” a hagyományoknak megfelelően átadja a lánynak a báró által küldött ezüstrózsát, nem várt fordulat történik: a fiatalok egymásba szeretnek. Miután a tábornagyné felismeri, hogy többé nem kötheti magához az ifjú Octaviant, nagy nehezen elengedi az ifjút. Az English National Opera 2012-es előadásában a nadrágszerepekben gyakran jeleskedő Sarah Connolly alakította Octaviant.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Szergej Polunyin elvesztette a józan eszét?

Először a mellkasára tetováltatta egy politikus arcképét, majd homofób és kirekesztő üzeneteket posztolt Instagram oldalán. A táncvilág komoly aggodalmát fejezte ki a táncos mentális állapota miatt.
Vizuál

Pont a Mona Lisánál nem működik a Mona Lisa-hatás

Leonardo da Vinci híres portréjához számos rejtély kapcsolódik a hölgy személyétől a mosoly okáig. Az egyik legutóbbi kutatás annak járt utána, tényleg követi-e a tekintetével a titokzatos asszony a nézőit.
Klasszikus

Gilbert Varga debütáló koncertje

Vezető karmesterként első alkalommal dirigálja a Pannon Filharmonikusokat a Maestro január végén a Müpában.
Klasszikus

Nem gyöngyszem, gyémánt – 25 éve hunyt el Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.
Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház premier

A Liliomfi zenés változatát mutatja be a Madách

A Liliomfi musicalváltozatát mutatja be március 23-án a Madách Színház. A zenés komédiát Szigligeti Ede műve alapján Szente Vajk írta, zenéjét Bolba Tamás szerezte.
Zenés színház gyász

Elhunyt a világhírű Wagner-énekes, Theo Adam

A német operaénekes, korának egyik nagy Richard Wagner- és Richard Strauss-előadója 92 éves volt.
Zenés színház magazin

Ma ünnepeljük a magyar musical napját

Azért esett a választás erre a napra, mert 1961. január 12-én mutatta be a Petőfi Színház az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját.
Zenés színház opera

Megházasodott Jonas Kaufmann

Elnézést a bulvárhírért, de sok Jonas Kaufmann-rajongó olvas minket, ezért nekik fontos lehet. A világhírű tenor elkelt!
Zenés színház magazin

Egy női párbaj és egy gyorsan megírt operett története: Luxemburg grófja

Újra látható az Operettszínházban Lehár Ferenc klasszikusa, a Luxemburg grófja, főszerepben Fischl Mónikával. Az ünnepelt énekesnőről és az öregecske udvarlójáról, és persze az igaz és nem annyira igaz szerelemről és a nagy tévedésekről szóló operett, a műfaj egyik legmulatságosabb története.