Milyen érzésekkel készülsz a gálakoncertre?

Várakozással, izgalommal és reményekkel telve, hiszen nagyon hosszú három hónap után most állok majd először újra a közönség elé. Ráadásul a Palotakoncerteknek már nagyon-nagy hagyománya van. Boldog vagyok, hogy most először én is részese lehetek ennek a különleges gálának, ami a televíziós közvetítéseknek, ismétléseknek és az internetes megosztásnak köszönhetően mindenkihez eljut, aki érdeklődik iránta.

Milyen dalokat hallhat tőled az Oroszlános Udvar közönsége?

A mosoly országából fogom énekelni Lisa belépőjét. Ez már egy kis előzetes a jövő évadból, hiszen a Budapesti Operettszínházban be is mutatjuk a darabot. Nagyon közel áll hozzám az az operett, mert csodaszép a zenéje, Lisa dalai pedig operaénekesi kvalitást igényelnek. Ehhez a szerephez még nem volt szerencsém. Nagyon várom már, hogy nagyzenekarral énekelhessem, mert eddig csak zongorával próbáltam, és amikor teljes zenekarral szólal meg egy ária, az mindig különleges, felemelő érzés. Számomra igazi dopping. Emellett a Mária főhadnagyból is elénekeljük majd az Én mától kezdve című duettet Vadász Zsolttal.

Kiss Diána operaénekes (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

Mi jut eszedbe elsőként az operett szóról?

Magas szintű zenei, énekesi és színészi kvalitásokat igénylő produkció, megfűszerezve a magyar virtussal, magyar szellemiséggel, a csárdásra is jellemző tűzzel és szenvedéllyel.

Az idei koncert a Találkozások címet kapta. Te hogy találkoztál először a műfajjal?

Az első igazán meghatározó, szerelmet ébresztő találkozást meglepő módon az egyik kedvenc operaénekesnőmnek, az orosz Anna Netrebkonak köszönhetem, aki várandósan, németül énekelte el a Csárdáskirálynőből Szilvia belépőjét, olyan tűzzel és magával ragadó energiával, hogy azonnal úgy éreztem: „ezt én is akarom!” Többek között ezért is volt hatalmas öröm számomra, hogy a Budapesti Operettszínházban ebben a szerepben debütálhattam. Egy álom vált ezzel valóra.

Mi az, amire az operettnek köszönhetően találtál rá?

Szilvia bőrébe bújni, azt a szerepet kidolgozni számomra is komoly érési folyamat volt. Ő elsősorban maga a tüzesség, a szenvedély, ami fűti a lelket, átjárja a tudatunkat, és mozgatja nemcsak a lábunkat, de az egész testünket. Ezen túlmenően ő maga a nőiesség, annak minden színével, összetettségével, mélységeivel. Sok mindent fedeztem fel és tanultam önmagammal kapcsolatban is annak a szerepnek köszönhetően.

Fejléckép: Kiss Diána, Fotó/Forrás: Gordon Eszter/Budapesti Operettszínház