Zenés színház

Annák és Lillák

2008.12.20. 00:00
Ajánlom
A Madách Színház hétévnyi pihentetés után felújította az Anna Kareninát az eredeti szereplőgárdával, szintén Szerednyey Béla rendező irányításával. Kevés színésznek adatik meg az, hogy ennyi év szünet után, több szakmai és érzelmi tapasztalattal a háta mögött eljátszhassa ugyanazt a szerepet. Polyák Lilla ismét Anna jelmezét ölti magára.

Anna Karenina (fotók: SzoFi)

Fidelio Súgó: Szereted ezt a szerepedet?

Polyák Lilla: Azt hiszem, ezt mindenki szeretné. Anna Kareninaként fölmenni a színpadra hihetetlen ajándék, ugyanakkor kihívás. Roppant nehéz, de azt hiszem, a többségünk ezért megy erre a pályára, hogy ilyen szerepeket néha eljátszhasson. Ha összejön, az nagyon jó.

FS: Alakítottál már ilyen összetett karaktert?

PL: Nem, sőt, nem is tudok ilyen nehéz szerepet az egész musicalirodalomban: színésztechnikailag, emocionálisan és hangilag is, hiszen három oktávnyi a hangterjedelme. Hihetetlen, hogy milyen mélységeket és magasságokat kell benne bejárni. De pont ettől ennyire csodálatos! A végén az ember úgy jön le a színpadról, hogy „átment” rajta egy vonat. Na, akkor nagyon jó érzés, hogy megcsináltam! Igaz, lelkileg össze-vissza töröm magam, és nem mondom, hogy szívesen játszanék belőle havi húszat… Amikor tudom, hogy ez lesz este, más tudatállapotba kerülök. Ez előadás után is dolgozik, mozog bennem, órákon át. Jó, hogy vannak másmilyen feladataim is, mint például a József és a színes szélesvásznú álomkabát. Ez annyira vidám darab, hogy szinte több energiával megyek haza, mint amivel belekezdtem, pedig az sem kis munka.

FS: Szokták mondani a színészek, visszagondolva a régebbi alakításaikra, hogy mai fejjel nem úgy játszanák, mint akkor. Neked erre most van lehetőséged: máshogy kezdtél bele, mint 2002-ben?

PL: Mindenképp. Gondoltam, hogy így lesz, hiszen azóta két gyermeknek vagyok az édesanyja. A Szerjozsa-dalt még nem sikerült sírás nélkül elénekelnem… Minden alkalommal teljesen kifacsar. De a többi részhez is másképp nyúlok. Azt hiszem, hét évvel ezelőtt kicsit komolyabban vettem az egészet. A videót visszanézve úgy láttam, hogy túl drámaian éltem meg olyan helyzeteket, amiket könnyedebben kellett volna ahhoz, hogy a valódi dráma megszülethessen. Előrevetítettem a tragédiát. Mára a súlypontok, a hangsúlyok máshová kerültek bennem azzal kapcsolatban, hogy mi mennyire fontos ennek a nőnek az életében. Kíváncsi vagyok, hogy azok, akik hét éve is látták, észreveszik-e a változást, vagy ez csak bennem működik. Megpróbálom úgy csinálni, ahogy a mai énemmel a leghitelesebbnek gondolom.

FS: A zeneszerző és zenei vezető, Kocsák Tibor mennyire szólt bele a munkába?

PL: A próbákon ott volt, zeneileg sokat segített, de a szó jó értelmében elengedte a kezét ennek a gyereknek. Nem az a típusú szerző, akinek semmi nem jó, csak az, amit ő elképzelt. Inkább hagyja, hogy kifogalmazzuk a saját érzéseinket. Ez fontos mozzanata az ő működésének.


Miller Zoltánnal (Vronszkij)

FS: Pláne, hogy annak idején konkrétan egy színésznő, Nagy Anikó hangjára írta.

PL: Igen, de egy darab attól is jó, hogy nem csak egy ember tudja eljátszani. Nincs olyan szerep, amit két színész egyformán fogalmazna meg. Nem szeretem, ha csak egyvalakit tartanak „illőnek” arra, hogy egy bizonyos szerepet eljátsszon. Volt, hogy átvettem egy szerepet, és hosszú ideig mindenki azt mondta, hogy ezt csak és kizárólag az eredeti szereplő játszhatja, aztán miután megnéztek, szerencsére engem is elfogadtak. És volt már fordítva is: kaptam olyan reakciókat, hogy „jaj, csak akkor megyünk nézni, ha te játszod”… Fontosnak tartom, hogy az emberek nyissanak mások felé, ugyanis rengeteg pluszélményhez juthatnak. Más-más szereposztásnak más-más értékei vannak, ezért érdekes, új impulzusokat lehet kapni, ha valaki több változatban is megnézi. Persze az is lehet, hogy az igazság félúton van, és az lenne a legcsodálatosabb, ha az egyikből ez, a másikból az lenne épp színpadon.

FS: Van olyan rész az Anna Kareninában, amivel a mai napig küzdesz?

PL: Persze. Minden este megpróbálom a lehető legjobban, de általában marad bennem egy kis hiányérzet, mert még mindig nem tudom úgy csinálni, ahogy igazán szeretném. Nagyon ritkán jövök le úgy a színpadról, hogy na, most minden jól sikerült! Egy kezemen meg tudom számolni, hogy amióta a pályán vagyok, hányszor voltam teljesen elégedett magammal. De így legalább minden előadáson van min dolgozni, mindig lehet előbbre lépni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Engedd, hogy a dolgok megtörténjenek veled! – születésnapi beszélgetés Horgas Eszterrel

„Úgy érzem, másképp fuvolázom. Mást gondolok minden egyes hangról, mint korábban” – vallotta meg interjúnkban Horgas Eszter, aki A nő arcai címmel ad koncertet – Koós Réka társaságában – augusztus 2-án, a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Zenés színház

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Könyv

Több mint tizenöt év kutatás és felkészülés előzte meg Grecsó Krisztián új regényét

Novemberben jelenik meg a József Attila-díjas író, költő legújabb, Apám üzent című család- és identitásregénye, amelyben a szerző a családi múlt felkutatására tesz kísérletet.
Színház

Elhunyt Dobos Ildikó színművész

A Jászai Mari-díjas színművész hosszan tartó betegség után, 82 éves korában hunyt el. Drámai erejű alakításaira az eszköztelenség, a szereppel való teljes azonosulás volt jellemző.
Jazz/World

„A zene lényege a töltekezés” – beszélgetés Weisz Gábor jazzszaxofonossal

A koronavírus idején asztalosnak állt, de az állandóan zsongó kereskedelmi rádió elkergette a műhelyből. Szerencsére Weisz Gábor ismét a szaxofonjával keresi a kenyerét. Számos formációban játszik, egyre sikeresebb, és már pontosan tudja, hogy a zene nem csak technikai tudásból áll.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Lehár Ferenc világhírű művei csendülnek fel a Komáromi Erődben

A Budapesti Operettszínház a legendás komáromi zeneszerző életművéből nyújt nagyívű válogatást július 27-én, a gálakoncertet Homonnay Zsolt rendezésében láthatja a közönség.
Zenés színház kritika

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Zenés színház interjú

„Csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nincsenek félelmeink” – beszélgetés Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs elképesztően erős évadot tudhat maga mögött. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatójaként 2024-ben debütált a Budapesti Operettszínház több előadásában is, és főszerepet kapott a Carmenben.
Zenés színház hír

Elfeledett ír operát mutat be Halász Péter Dublinban

Hatalmas sikert aratott 1860-ban a Lurline, az írek egyik legismertebb operaszerzőjének, William Vincent Wallace-nek műve. A méltatlanul elfeledett darab újrafelfedezése közel egy évszázadot váratott magára, most Halász Péter karmester mutatja be újra Dublinban.
Zenés színház ajánló

Élje át ön is élő időben a Bayreuth-i Ünnepi Játékok nyitóelőadását!

Wagner ritkán játszott operájának, a Trisztán és Izoldának élő közvetítése Bayreuth-ból Magyarországon először 2024-ben, kizárólag a budapesti Cinema MOM moziban lesz megtekinthető.