Zenés színház

Ária nagytotálban

2008.03.08. 00:00
Ajánlom
Ritkán nyúlnak az underground színházi világ képviselői operához „szabad színházi” körülmények között. Az pedig különlegességnek számít, ha valaki megszólaltatni próbálja a zeneművet, nem pedig átforgatni lila ködökből eszkábált teóriákba.
Ma a harsány és dévaj független színházi törekvések közt formabontónak számít az a gondos odafigyelésen és az eredeti partitúrán alapuló elemzés, amely a Teatro Capriccio Sátorszínház Bajazzók előadását övezi a Sirályban. A Városi Színház menedzselte színházpince, sok más kezdeményezés mellett, a kamaraoperának is próbál helyet biztosítani.

A Király utcai hajdani könyvesház alagsorában, négy oszlop határolta sejtelmes és koszlott, csepűrágó atmoszférát sugalló környezetbe került az eredetileg szabad ég alatt felvert színházsátorban játszott történet. Olyan közel ülünk a tüllszerű anyag mögül előbukkanó énekesekhez, hogy a torkokból előbukó hangok valódi erővel bírnak. Zene remegteti a szűkös terepet, zengés jár át mindent, a teltebb hangsorok szinte mosdatják a fülkagyló csigajáratait.

Borzongatóan csiklandó érzés: tisztán kivehetők a hangképzés apró rezdülései, egy-egy erőteljes hang „kicsapása” súrolja a fejbőrt. Hiába kíséri az énekeseket Lejtényi Ágnes csupán zongorán (elektromos szerkezet, majd a második részben pianínó), Kéringer László zenei vezető, „civilben” az Operett karigazgatója, sodró erejű hangzást dirigál. Csaknem a teljes Bajazzók lemegy, szünet és a kórusok nélkül. A színház a színházban jelenetei magyarul, a darabbeli realitás drámai fejleményei olaszul csendülnek fel, talán azért a megkülönböztetés, hogy a tragédia fentebb stílbe emelkedjen. Sas Éva tiszta szopránjában fel-felvillan egy sötétebb, alsóbb regiszter is, amire színészként rájátszik, hiszen Neddája, bárhogy is nézzük, csalja a férjét, vagyis nem is lehet szűzi, mindenhol szikrázó hangszínben megjeleníteni. Kéringer András Caniója fegyelmezett, drámai színekkel szólaltatja meg a Vesti la giubba áriáját. Tonióként Cservenák Vilmos öblös hangot üt meg, inkább komoly, mint játékos, Csete Attila pedig visszahúzódó, halk Silviót énekel. Hozzájuk társul még Szabados Mihály, aki ugyan gyatra énekesi kvalitásokkal képviselteti magát, de a koncepció ezt vállalja és kiemeli: Beppo szerepe inkább némi vándorkomédiás színt vinni a fejleményekbe.

Józsa István rendezése a zenére koncentrál, de az énekeseket kimozdítja a statikus, koncertszerű éneklésből, sajátos koreográfia szerint helyezi el, és lassított tempóban mozgatja őket. A hajdani Nap Kör Társulat vezetőjének koncepciójában nincsenek kidolgozva részletesen se a viszonyok, se a helyzetek, bonyolultság helyett valamiféle emeltebb, stilizálás felé hajló színházat látunk. Az énekesek cizellált alakításokat mellőzve követik a zene vezényletét és inkább „csak” hangsúlyozzák szerepeiket s a történet elemeit. Hasonlóan működik a furmányos világítás is. Halványodó és erősődő fények pásztázzák a teret, s teszik pulzálóvá, szinte élővé. Tonio és Nedda, Nedda és Silvio párosának megvilágítása a dallamok motívumaival lebeg, vizuálisan is hullámoznak a szenvedélyek, ahogy változik az alakokra és arcukra eső fény.

A színházi jelrendszer is koncentrált, lényegre törő, nem bíbelődik apróságokkal: Canio úgy szúrja le csalfa nejét, hogy énekli a finálét, mereven bámulja Neddát, és Tonio egyszerűen csak a kezébe adja azt a hatalmas szöget, amellyel még a prológusban szegezték a primadonna kecses topánkáját egy dobogóra. Nedda meghal, s az odaérkező Silvio legyilkolása is mindössze annyiból áll, hogy melléfekszik a sötétben, miközben az éneklés is megszakad (utóbbit némileg érthetetlen okból akasztja meg a hangszórókból előtörő, bűnügyi jelentésekből zanzált szövegmassza). Azután szinte bántóan vakító, fehér fény borítja be a színpadi tablót, és felvételről, bizonyosan egy neves énekes régi, pattogó lemezéről halljuk a legeslegvégső, híres mondatot és a záró taktusokat, s az illúzió szinte azonnal szerte is foszlik. Meghajlás, lehet hazamenni. A kijózanítás azonban nem elég erőteljes, pedig láthatóan azzal a céllal történt, azért babrálta meg a rendező a darab végét, hogy az előadás kreált világának is véget vessen a gyilkossággal, s visszakényszerítsen minket a játékból a mindennapi valóságba. Érvényes szándék, de ezúttal halványabbra sikeredett.

Leoncavallo: Bajazzók
Teatro Capriccio Sátorszínház a Sirályban
Canio: Kéringer András, Nedda: Sas Éva, Tonio: Cservenák Vilmos, Silvio: Csete Attila, Beppe: Szabados Mihály
Zongorázik: Lejtényi Ágnes; zenei vezető: Kéringer László; rendező: Józsa István

 
 
 

 
 
 

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Kortárs írók kedvenc EP-idézetei lepték el Óbudát

Köztéri plakátokkal, 40 hazai író, költő kedvenc EP-idézetével, korábban nem publikált fotókkal és felolvasással ünnepli a harmadik kerület Esterházy Péter születésnapját.
Vizuál

„Ahol csak tomboló ováció van, ott valami bűzlik” – Interjú a szobordöntésben érintett alkotóval, Szalay Péterrel

Egy műalkotás élete nem ér véget az alkotó műhelyében, a befogadók által válik egésszé, teljessé. A mű hatást vált ki, ami párbeszédet generál közönség és alkotás között, de meddig tart a szólásszabadság joga és mi védi a szabad művészi alkotás méltóságát?
Klasszikus

Domingo támogatásával jutott mesterzongorához Balázs-Piri Soma

A Virtuózok ifjú tehetsége évek óta gyűjtött egy mesterzongorára, végül Plácido Domingo támogatása révén teljesülhetett a zongorista dédelgetett álma.
Vizuál

Az újrakezdés filmjei

Egyre közelebb kerül az újranyitás gondolata, bár a bemutatókat még halogatják, de előbb-utóbb moziba is mehetünk. Addig is öt olyan klasszikus magyar filmet ajánlunk a Filmio kínálatából, amelyekben a hősök élete teljesen más irányt vesz.
Színház

Júniusban nyit a Margitszigeti Színház

Derűvel és optimistán várja a korlátozások feloldását a Margitszigeti Színház, amely szabadtéri és ültetett nézőterű játszóhelyként az egyik legbiztonságosabb közösségi helyszínnek számít. A színház vezetősége reméli, hogy a járványügyi intézkedések lehetővé teszik a mielőbbi nyitást, és a nézők – a mindenkori szabályok betartása mellett – júniustól újból élőben élvezhetik a színházi előadásokat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

89 évesen elhunyt Szabó Rózsa operaénekes

Lukács Ervin Kossuth-díjas karmester özvegye, Szabó Rózsa magánénekes halálhírét a Magyar Állami Operaház közölte.
Zenés színház gyász

Elhunyt Szalay Miklós, az Operaház egykori karigazgatója

Szalay Miklóst néhány nappal 86. születésnapja előtt érte a halál – tudatta az Operaház.
Zenés színház hír

Pályakezdő operaénekeseknek hirdet bel canto mesterkurzust és énekversenyt a Coopera

Molnár Levente Liszt-díjas bariton ötlete nyomán Musicum Laude címmel bel canto mesterkurzust hirdet a Coopera. A nyári képzést egy énekversennyel egybekötött gála zárja majd szeptemberben.
Zenés színház ajánló

Ajándék előadásokkal kedveskedik nézőinek a Madách Színház

Ismét műsorra tűzi népszerű online előadásait a Madách Színház, a zenés beszélgetéseket bárki ingyenesen megtekintheti. A SzínpadON produkciói szerda esténként láthatóak, az alkotók így szeretnének egy kis színházat visszacsempészni az emberek életébe.
Zenés színház magazin

A muzsika hangja szigorú valósága

Talán nem meglepő, hogy számos musicalhez hasonlóan a Broadway színpadáról vászonra álmodott, öt Oscar-díjjal jutalmazott és minden idők ötödik legjövedelmezőbb filmjeként számon tartott A muzsika hangját is valós események ihlették, arról viszont már kevés szó esik, hogy a szereplők olyannyira az életből csöppentek a képernyőre, illetve a színpadra, hogy a szerzők még a neveket sem változtatták meg.