Zenés színház

Ária nagytotálban

2008.03.08. 00:00
Ajánlom
Ritkán nyúlnak az underground színházi világ képviselői operához „szabad színházi” körülmények között. Az pedig különlegességnek számít, ha valaki megszólaltatni próbálja a zeneművet, nem pedig átforgatni lila ködökből eszkábált teóriákba.
Ma a harsány és dévaj független színházi törekvések közt formabontónak számít az a gondos odafigyelésen és az eredeti partitúrán alapuló elemzés, amely a Teatro Capriccio Sátorszínház Bajazzók előadását övezi a Sirályban. A Városi Színház menedzselte színházpince, sok más kezdeményezés mellett, a kamaraoperának is próbál helyet biztosítani.

A Király utcai hajdani könyvesház alagsorában, négy oszlop határolta sejtelmes és koszlott, csepűrágó atmoszférát sugalló környezetbe került az eredetileg szabad ég alatt felvert színházsátorban játszott történet. Olyan közel ülünk a tüllszerű anyag mögül előbukkanó énekesekhez, hogy a torkokból előbukó hangok valódi erővel bírnak. Zene remegteti a szűkös terepet, zengés jár át mindent, a teltebb hangsorok szinte mosdatják a fülkagyló csigajáratait.

Borzongatóan csiklandó érzés: tisztán kivehetők a hangképzés apró rezdülései, egy-egy erőteljes hang „kicsapása” súrolja a fejbőrt. Hiába kíséri az énekeseket Lejtényi Ágnes csupán zongorán (elektromos szerkezet, majd a második részben pianínó), Kéringer László zenei vezető, „civilben” az Operett karigazgatója, sodró erejű hangzást dirigál. Csaknem a teljes Bajazzók lemegy, szünet és a kórusok nélkül. A színház a színházban jelenetei magyarul, a darabbeli realitás drámai fejleményei olaszul csendülnek fel, talán azért a megkülönböztetés, hogy a tragédia fentebb stílbe emelkedjen. Sas Éva tiszta szopránjában fel-felvillan egy sötétebb, alsóbb regiszter is, amire színészként rájátszik, hiszen Neddája, bárhogy is nézzük, csalja a férjét, vagyis nem is lehet szűzi, mindenhol szikrázó hangszínben megjeleníteni. Kéringer András Caniója fegyelmezett, drámai színekkel szólaltatja meg a Vesti la giubba áriáját. Tonióként Cservenák Vilmos öblös hangot üt meg, inkább komoly, mint játékos, Csete Attila pedig visszahúzódó, halk Silviót énekel. Hozzájuk társul még Szabados Mihály, aki ugyan gyatra énekesi kvalitásokkal képviselteti magát, de a koncepció ezt vállalja és kiemeli: Beppo szerepe inkább némi vándorkomédiás színt vinni a fejleményekbe.

Józsa István rendezése a zenére koncentrál, de az énekeseket kimozdítja a statikus, koncertszerű éneklésből, sajátos koreográfia szerint helyezi el, és lassított tempóban mozgatja őket. A hajdani Nap Kör Társulat vezetőjének koncepciójában nincsenek kidolgozva részletesen se a viszonyok, se a helyzetek, bonyolultság helyett valamiféle emeltebb, stilizálás felé hajló színházat látunk. Az énekesek cizellált alakításokat mellőzve követik a zene vezényletét és inkább „csak” hangsúlyozzák szerepeiket s a történet elemeit. Hasonlóan működik a furmányos világítás is. Halványodó és erősődő fények pásztázzák a teret, s teszik pulzálóvá, szinte élővé. Tonio és Nedda, Nedda és Silvio párosának megvilágítása a dallamok motívumaival lebeg, vizuálisan is hullámoznak a szenvedélyek, ahogy változik az alakokra és arcukra eső fény.

A színházi jelrendszer is koncentrált, lényegre törő, nem bíbelődik apróságokkal: Canio úgy szúrja le csalfa nejét, hogy énekli a finálét, mereven bámulja Neddát, és Tonio egyszerűen csak a kezébe adja azt a hatalmas szöget, amellyel még a prológusban szegezték a primadonna kecses topánkáját egy dobogóra. Nedda meghal, s az odaérkező Silvio legyilkolása is mindössze annyiból áll, hogy melléfekszik a sötétben, miközben az éneklés is megszakad (utóbbit némileg érthetetlen okból akasztja meg a hangszórókból előtörő, bűnügyi jelentésekből zanzált szövegmassza). Azután szinte bántóan vakító, fehér fény borítja be a színpadi tablót, és felvételről, bizonyosan egy neves énekes régi, pattogó lemezéről halljuk a legeslegvégső, híres mondatot és a záró taktusokat, s az illúzió szinte azonnal szerte is foszlik. Meghajlás, lehet hazamenni. A kijózanítás azonban nem elég erőteljes, pedig láthatóan azzal a céllal történt, azért babrálta meg a rendező a darab végét, hogy az előadás kreált világának is véget vessen a gyilkossággal, s visszakényszerítsen minket a játékból a mindennapi valóságba. Érvényes szándék, de ezúttal halványabbra sikeredett.

Leoncavallo: Bajazzók
Teatro Capriccio Sátorszínház a Sirályban
Canio: Kéringer András, Nedda: Sas Éva, Tonio: Cservenák Vilmos, Silvio: Csete Attila, Beppe: Szabados Mihály
Zongorázik: Lejtényi Ágnes; zenei vezető: Kéringer László; rendező: Józsa István

 
 
 

 
 
 

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

„Az éneklés felemeli a lelket” – 70 éves Pitti Katalin

A legendás énekesnőt születésnapja alkalmából egy csokorra való felvételével köszöntjük, melyek között emblematikus szerepei és ritkaságok egyaránt meghallgathatók.
Zenés színház interjú

„A humor a legszebb eszköz a sötétség ellen” – interjú Dénes Viktorral

Számos operettben bizonyított már táncoskomikusként, ezúttal azonban Rozsda Lovag bőrébe bújik Dénes Viktor a Budapesti Operettszínház zenés mesejátékában, a Rozsda Lovag és Fránya Fridában. Az újrahasznosított főhősről, a környezettudatosságról és a commedia dell’arte darabbéli megjelenéséről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.
Zenés színház kritika

A mitológiai szörnyek valósága

Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.
Zenés színház hír

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.