Elkészült minden, amit az Operaház felújítása során elterveztek, vagy szükség lesz még további munkálatokra?
Nincs még minden kész, de már elértünk arra a fokra, amikor a közönséget be lehet engedni. A backstage-ben néhány részleten még dolgozni kell, de nem sok van hátra, valószínűleg pár hét alatt azok is elkészülnek. A legnagyobb feladat az Opera üzemházának rendbetétele, ez a Hajós utca másik oldalán található, és Simándy épületnek kívánjuk hívni. Ott még a közbeszerzési eljárás zajlik, de jó volna, ha év végére elkészülne, mert az az Énekkar és az adminisztráció otthona.
Mik a terveik az Erkel Színházzal?
Több különböző koncepciónk létezik, a cél ugyanaz, a különbség csak abban nyilvánul meg, hogy mindez mennyi pénzt fog fölemészteni, mekkora munkálatokat lehet elvégezni. Célunk, hogy egy-két éven belül elinduljon a beruházás, és további egy-két év alatt megvalósuljon. Az volna jó, ha 2027 táján úgy nyitna ki a színház, hogy
alkalmas legyen magas színvonalú szimfonikus hangversenyek vagy ültetett könnyűzenei koncertek eljátszására, illetve musicaleket is korszerűen elő lehessen adni benne.
Emellett persze operát, balettet is ki tudjon szolgálni – amikor szeretnénk. De a jelen valóságot érzékelve nem akarjuk már magunkkal sem elhitetni, hogy naponta lesz 1700 ember, aki az Operaház és az Eiffel mellett még ott is opera- és balettelőadásokra vágyik. Egy nagyon színvonalas, az egykori Városi Színházra hasonlító befogadói működés kell, amit az Opera szívesen irányít, az állam pedig biztonságban érezheti az épületet és annak az ízlésbéli vezetését is, egy központi költségvetési intézmény kezében.
Azt állította, hogy az Operaházba is eljuthatnak majd a szerényebb anyagi helyzettel rendelkező nézők. Az operakedvelő közönség viszont elég egységes ízlésű – vajon mindenkinek lehetősége lesz megnézni a kedvenc 19. századi olasz operáit?
Ha ránézek az Operaház jegyeladási térképére, azt látom, hogy vannak még olcsóbb jegyek, tudnának jönni, akik akarnak. Például
minden darabnak lesz főpróbája, negyedhelyáron, kifejezetten a hazai közönség számára.
Kicsit dühös vagyok erre a „mindenáron legyen nyitva az Erkel” szemléletre. Hogy lehet, hogy a Manon Lescaut-n harmadház van? Egy nagy olasz opera klasszikus előadásán egyszer sem telik meg a nézőtér! Valójában az emberek nem szeretik annyira az Erkelt, mint állítják, nem is érzik magukat biztonságban a VIII. kerületben. Talán a covid is rontott a helyzeten, de
már húsz éve is nehéz volt megtölteni az épületet.
Akkor kerültem az intézményhez, és láttam, hogy gyötrődik az Opera a helyzettel. Egy énekes azt mondta, egy ember miatt is érdemes kinyitni a színházat, de ez életszerűtlen. Az állami erőforrásokat nem lehet ilyen kevéssé hatékonyan felhasználni. Úgyhogy át kell terelni az Operaházba az Erkel Színház közönségét. Azt kérem még az emberektől, hogy ne gondolják reálisnak az ötszáz forintos jegyárat. Az egyik szomszédos színházban hétezer-ötszáz forint a legolcsóbb jegy! Mi ennek az Eiffelben jóval alatta vagyunk. Derüljön tehát ki, hányan hajlandóak annyi pénzt itthagyni, amit utána egy vacsorára elköltenek, még egy gyorsétteremben is. Ha nincs bevételünk, nem tudjuk játszani a produkcióinkat.
Többet ér egy telt házas előadás, amiről tizenöten lemaradnak, mint két félházas.
Fejléckép: Ókovács Szilveszter az évadbejelentésen (fotó/forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
hírlevél
