Zenés színház

Az ábrázolás igénye

2013.06.30. 14:23
Ajánlom
A Magyar Állami Operaház idei utolsó premierjére június 26-án került sor. Jean-Philippe Rameau első, a maga idejében szenvedélyes viták középpontjában álló operáját, az Hippolyte et Aricie-t játszották Káel Csaba rendezésében - voltaképpen évadon kívül, mivel a darabot mindössze három előadásra tervezték, a következő szezon műsorának nem lesz része. KRITIKA

A döntés indoklása szerint azért, mert a barokk opera a magyar közönség számára idegen jelenség, ezért fokozatosan, körültekintően, ugyanakkor kitartóan szükséges adagolni. Ami azt illeti, ebben a megközelítésben lehet valami: mint kiderült, az Operába csakugyan nagyon sokféle ember jár, olyanok is, akik a szünetről húsz perc késéssel visszaérkezve állítják fel az embert a helyéről, majd fennhangon végigbeszélgetik az előadás hátralévő részét. Mindazonáltal a nézőtér lényegében teljesen megtelt szerdán este, ami legalábbis reményre adhat okot a műfaj történetének oly dicsőséges évszázadaiban keletkezett alkotások iránti érdeklődésre vonatkozóan. A jelenlévők nagy számát bizonyos fokig, persze, kétségkívül Vashegyi György, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus fellépése vonzotta az Andrássy útra. Az elmúlt években nem egy, zeneileg alaposan kidolgozott barokk operaprodukció koncertszerű előadását köszönhették nekik az érdeklődők, a június 26-i este pedig ráadásképp azzal is kecsegtetett, hogy - a Müpában megszokott Vashegyi-előadásokhoz képest újdonságként - színpadi látvány és mozgás varázsolja még összetettebbé az élményt.

A zenei, táncos és látványelemeket sokrétű, koncentrált interpretáció segítségével egymásra vonatkoztató produkció azonban nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. A 17-18. századi zenés színpadi művek értelmezési lehetőségei és buktatói ugyanis alapjában véve nem a dallam- és harmóniavilágban rejlenek a mai befogadó számára, hanem a struktúra idegenségében. A barokk opera ahelyett, hogy az érzelmi reakciók ellenállhatatlan sodrását követve bontaná ki a cselekményt, retorikai alakzatok segítségével mutat rá bizonyos fogalmakra, jelenségekre. Ezekben a kompozíciókban nem az esemény fontos, hanem az arra érkező válaszreakció, amely azonban soha nem személyes, mindig reprezentatív (a szerelmes szerelmesként reagál, az intrikus intrikusként, a bölcs bölcsként). A történet színpadra állítását ugyanis nem az eljátszás, hanem az ábrázolás igénye indokolja, nem az egyes szereplők alakjának életre keltése a cél, hanem a cselekményben rejlő példázat és erkölcsi tanulság intellektuálisan izgalmas és sugárzóan elegáns felmutatása. Mindezt igen kötött szerkezeti elemek szolgálják: áriák, recitativók, nagyszabású, statikus képek, absztrakt, de az egyes figurákat, illetve azok hatalmi viszonyait érdekesen jellemző tánctételek, amelyek, jóllehet a mai operalátogatók számára merevnek tűnhetnek, a kompozíciók alapvető jelentőségű tartóoszlopai. Ha valaki kizárólag a cselekmény emocionális logikájának ritmusára kívánja építeni egy barokk opera előadását, keveset törődve a műfaj által alkalmazott formulákban rejlő, önmagukra többszörösen is reflektáló ötletekkel, asszociációs lehetőségekkel, azt kockáztatja, hogy olyan produkciót hoz létre, amely a történések erejéhez képest inadkvetának mutatja a műalkotás formáját.

Az Operaház Rameau-előadása ebből a szempontból felemásnak hatott. Káel Csaba azon ötlete, hogy az egész koncepciót a ragaszkodás, a szeretet, a vágy és a szerelem univerzális hatalmára építse, képzeletbeli bolygókra helyezve a cselekményt, alapjában véve szerencsés ötletnek bizonyult. Szendrényi Éva színpompás díszletei, Haamer Andrea fantasztikus jelmezei valójában korántsem keltettek olyan futurisztikus benyomást, amilyennek a tervek alapján tűntek, és az egyes képeket megmozgató fényfestéses technika is érdekes alternatíváját kínálta a barokk színpad csillogó, látványos és némiképp zsúfolt világának. Míg azonban a képi benyomások illeszkedni tudtak az egyes figurák identitását és sorsát koreografikus viselkedéseminták és érintkezési formák segítségével jelző cselekmény sajátosságaihoz, a színpadi mozgás a két címszereplő kézmozdulatainak elidegenítő hatásán kívül jószerével egyáltalán nem járult hozzá a történet egyes fordulatainak értelmezéséhez. Ezekre csak a zene reagált - látható tükörkép nélkül. Különösen problematikusnak bizonyultak a tánctételek: a terjedelmes jeleneteket kitöltő, a barokk táncok karakterétől nagyrészt független mozgás (Kerényi Miklós Dávid munkája) valójában alig-alig reflektált a cselekményre. Thészeusz alvilágból való visszatérését a kórus különös, örömteli ünnepélyességet egyáltalán nem sugalló balettjelenetek mellett, magányosan dicsőítette hosszú perceken át (miközben a szavakon kívül semmi nem jelezte, hogy a király hősiessége előtt hódolnak), Diana buján zöld bolygóját pedig lépten-nyomon furcsa, alighanem a szent liget paradicsomian szelíd faunáját életre keltő, színes, rojtos sztaniolpapírra emlékeztető jelmezekben táncot lejtő szörnyecskék lepték el, csaknem állandó, alig-alig célzott jelenlétükkel némiképp elmosva az egyes párbeszédek szerkezeti és tartalmi jelentőségének tiszta határait.

Zenei szempontból ugyanakkor, bár a kórus és a zenekar nem egyszer küzdött szinkronizációs problémákkal, és a színpad hátterében elhelyezkedő szólisták hangja is meglehetősen tompának hatott, élvezetes előadást hallhatott a közönség. Jeffrey Thompson nagyszerű, szólamának patetikus érzelmi túlfűtöttségéhez illően egzaltált, de mértéktartóan formált, hajlékony éneke, olvadékony hangjának csillogó és édes árnyalatai, Szutrély Katalin érzékeny Aricie-ja, Kovács István méltóságteljes Thésée-je, Vizin Viktória büszke Phèdre-je és a Vashegyi György irányítását élénk figyelemmel, hajlékony, muzikális, friss játékmóddal követő zenekari szólamok egyértelműen azt hirdették: barokk operát igenis érdemes játszani.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Vizuál

Réz András: Az utolsó mozielőadás

Nem kell pánikolni, ez az írás nem Peter Bogdanovich azonos című 1971-es filmjének elemzése. És nem is apokaliptikus vízió, amelyben az utolsó mozielőadást a világvége miatt nem követik továbbiak. Hanem Réz András elmélkedik a mozi jövőjéről.
Plusz

Lemondott Lőrinczy György az NKA alelnöki posztjáról

Az Origo értesülései szerint Kásler Miklós miniszter elfogadta Lőrinczy György indokait a lemondást illetően.
Klasszikus

Bencze Máté döntős a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyében

A Magyarországot képviselő fiatal szaxofonos az öt döntős közé jutott a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén Edinburghben.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház nekrológ

Ódivatú búcsúztató – Mátyus Zsuzsa emlékére

Életének 85. évében elhunyt Mátyus Zsuzsa, az Operaház legendás sajtótitkára, akinek karrierje egybeforrott az Opera úgynevezett aranykorával. Albert Mária emlékezett meg róla.
Zenés színház tévé

Nézze meg a Budavári Palotakoncertet a tévében!

Ahogy minden évben, idén is volt operettgála a budai Vár Oroszlános Udvarában. Az Operettszínház sztárjai léptek színpadra Lőcsei Jenő rendezésében. Ha lemaradt róla, vagy szeretné újraélni a pillanatait, augusztus 20-án megnézheti a tévében.
Zenés színház hír

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Zenés színház videó

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.