Ahogyan arról beszámoltunk, június 8-án este Varga-Tóth Attila énekművész a közösségi médiában azt állította, hogy szexuális abúzus miatt azonnali hatállyal elbocsátották állásából dr. Almási-Tóth Andrást, a Zeneakadémia oktatóját. A fiatal tenor írásában beszámolt arról, hogy közös munkájuk során a rendező kifogásolhatóan viselkedett vele szemben. A történtek kapcsán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem közleményt bocsátott ki, amelyben leírták, valóban megszüntették az oktató közalkalmazotti jogviszonyát, mivel „az idei végzős operaénekes hallgatók tanulmányait lezáró Operavizsga próbafolyamata során
olyan szabályszegésekre derült fény a rendezői koncepció és annak megvalósítása kapcsán, amelyeket a Zeneakadémia nem tolerál,
és amelyek nem összeegyeztethetők az egyetem szellemiségével és eljárásrendjeivel.”
A történtek hatására megszólalt a Magyar Állami Operaház is, ők közleményükben azt írták, kivizsgálják az ügyet. Almási-Tóth András tagadta az ellene felhozott vádakat, azt mondta, félreértették sajátos humorát, és jobban tekintetbe kellett volna vennie, hogy az énekes nem ismeri őt és az Opera világát. A rendező továbbá kijelentette, zeneakadémiai munkája során nem követett el zaklatást, a készülő vizsgaelőadás szexuális tartalma miatt kellett távoznia.
Új posztjában Varga-Tóth Attila Almási-Tóth András kijelentései kapcsán így fogalmazott: „»A Vicc, akkor vicc, ha mások is nevetnek rajta!« Ha képes lenne kívülről látni magát, a mostantól csak a MÁO Művészeti Igazgatójaként titulálható Dr. Habil. Almássy Tóth András, talán észrevette volna, hogy senki nem nevetett Vele. Legfeljebb a háta mögött – gyomorgörccsel, mert tudtuk, hogy másnap ugyanoda kell visszamenni dolgozni.
Az abúzus fogalmát nyilván másképp értelmezi az, aki elköveti, és másképp az, aki elszenvedi.”
Az énekes üzent a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera szakos hallgatóinak is: „Lehet, hogy most még »menő«, ha az óravezető tanár szexinek, vadnak állít be, incselkedik veled, kiemelt figyelmet kapsz, és ettől azt érzed, hogy máris a pályád csúcsán vagy, bárkinél hamarabb kapsz majd munkát, ez nem így van. Amikor az ember kikerül a nagybetűs életbe, realizálja, hogy teljesen értelmetlen, önző módon használták ki, és művészetnek hazudták azt, ami az egyetemen évek óta folyik. Hiszen jön majd a következő éppen kedvenc szépfiú/lány, akik azonnal leveszik rólad a reflektorfényt.”
Varga-Tóth Attila azt is felidézte, hogy annak idején nagyon örült, mikor megtudta, hogy Marton Évánál tanulhat, ám később súlyosan csalódott a művész pedagógiai képességeiben. Felidézett egy esetet, amikor az énekesnő betegsége kapcsán megalázta: „Amikor hozzá jártam, derült ki, hogy 1-es típusú cukorbeteg lettem, állítólag a stressz váltotta ki, itt mindenki gondol, amit akar. Egyszer rosszul lettem órán, és meg kellett mérnem a vércukorszintemet. Erre a zongorát lecsapva kiabálni kezdett velem, hogy ilyet az ő környezetében ne csináljak, és
jobb lenne titokban tartani az állapotomat, mert szégyen lenne ilyen betegséggel színpadra állni.
Ki is vágott az üres folyosóra: »hátha találsz kint egy banánt«. Ez nem pedagógia. Ez megalázás.”
A teljes poszt itt olvasható:
Fejléckép: Varga-Tóth Attila (fotó/forrás: Balogh János / Párizsi Filharmónia)
hírlevél
