„Az alkotás alapvetően androgün dolog”

A három művész három különböző műfajban, három különböző helyszínen állít színpadra egy-egy ősbemutatót a Női Rendezők Tavasza program keretében.

Szenteczki Zita, Duda Éva, Székely Kriszta (Fotó/Forrás: Bíró András / Budapesti Operettszínház)

Duda Éva 2001-ben végzett a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán. Független alkotóként számos független és nagyszínházi produkcióban dolgozott, többek között a Vígszínház, a Katona József Színház, a Nemzeti Színház és a Budapesti Operettszínház különböző előadásaiban. 2010-ben alapította saját társulatát, ami mára a hazai kortárs táncszínház egyik meghatározó szereplőjévé vált. A március 3-tól az Átrium Film-Színházban látható Frida című előadása a tragikus sorsú festőművésznő életét dolgozza fel összművészeti produkcióként.

Kapcsolódó

Összművészeti darab készült Frida Kahlo életéről

Prózával, zenével, tánccal és videóanimációval kelti életre Frida Kahlót a Duda Éva Társulat és a Budapesti Operettszínház közös darabja, ami márciustól látható az Átrium Film- Színházban.

Székely Kriszta 2015-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán. Gyakorlati idejét a Katona József Színházban töltötte, ahová a végzést követően le is szerződött. Emellett dolgozott Fischer Ivànnal, Stuttgartban a Tri-bhüne-n, a Vígszínház és a Magyar Állami Operaház társulatával is. Kreatív kapcsolatok című kamaraopera rendezése tavaly nyáron nagy sikert aratott Miskolcon, a Bartók Plusz Operafesztiválon. Budapesten a frissen felújított Kálmán Imre Teátrumban debütál áprilisban.

Szenteczki Zita végzős bábrendező hallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2014-ben saját együttest alapított Maszkaron Társulat néven, Markó Róbert osztálytársával közösen. Dolgozott a Kerekasztal Színházi Nevelési Központtal, rendezett a győri Vaskakas Bábszínházban, a Szabadkai Gyermekszínházban és a Magyar Állami Operaházban. Májusban tartják a premierjét a Lázár Ervin gyermekkönyvéből készült Szegény Dzsoni és Árnika című élőszereplős – bábos – zenés mesejátéknak. A Raktárszínházban műsorra kerülő produkció Závada Péter dalszövegeivel, Szirtes Edina Mókus zenéjével Szenteczki Zita vizsgarendezése.

noi rendezok tavasza

A Színház.hu-n olvasható interjúban arra a kérdésre, miért tarthatják sokan a színházrendezést férfias szakmának, a három alkotó különböző válaszokat adott. Duda Éva szerint a rendezés komplex tudást és összetett gondolkodást igényel, jó szervezőkészségre is szükség van, továbbá nem árt a határozottság sem, hiszen felelős, sok embert érintő döntéseket kell hozni. „Lehet azt mondani, hogy ez férfias dolog, de szerintem ez nem nő vagy férfi kérdése” – jegyzi meg. Szenteczki Zita szerint egy régi, rossz sztereotípiáról van csak szó, ami ma már kevéssé jellemző. „Az egyetemen is, ha a mostani rendezőosztályokat nézzük, azt látjuk, kiegyenlítettebb az arány. Mi öten vagyunk és abból három fiú, de ugyanez az arány a III. éves zenésrendezőknél is.”

Székely Kriszta a rendezői lét és a felsővezetői pozíció közti hasonlóságra hívta fel a figyelmet, ahol egyelőre ugyancsak kevés női vezetőt találni az országban más területeken is, de úgy véli, változnak a dolgok. Az alkotást alapvetően androgün dolognak tartja. „Nem kérdés, hogy minden ember másképp lát történeteket, de ez nem feltétlenül egy nemi szerv kérdése. Miközben evidens, hogy másmilyen hatások és impulzusok érnek az élete során egy nőt, mint egy férfit. Így aztán másmilyenek leszünk és másmilyen lesz az is, ami alkotóként kikerül a kezünkből” – tette hozzá Székely Kriszta.

Duda Éva szerint nem létezik nőies és férfias megoldása valaminek. „Az élet ennél jóval kuszább és összetettebb. Én például abszolút intuitív módon alkotok, miközben van egy teljesen racionális agyam, ami az összehangolásban segít. Hogy mit miért csinálok, nagyon sokszor emocionálisan döntöm el, de később a felépítés fázisában, mondhatom ezt gyártási menetnek, a gyakorlatias énem lép működésbe” – mondta.

A műfaji határok színházban tapasztalható eltűnése kapcsán Szenteczki Zita úgy véli, a báb esetében az is erősen közrejátszik, hogy gyökeresen megváltozott a gondolkodás magáról a műfajról. „Már nem úgy tekintünk a bábszínházra, mint ahol kesztyűs báboznak a paraván mögött. Ma bábszínház lehet akár egy tárgyjáték vagy egy speciális kellékhasználat. Mi alkotók is igyekszünk minél több dologgal, műfajjal, esetleg új műfajokkal kísérletezni, akár egy előadáson belül is, akár előadásonként más és más dolgokkal” – mondta el a rendező.