Zenés színház

„Az egész operett egy beavatási szertartás” – interjú Dénes Viktorral

2021.03.30. 14:25
Ajánlom
A táncoskomikusok szerepálmával, a Csárdáskirálynő Bónijával indult a zenés színházi karrierje, most pedig a Marica grófnő Báró Zsupán Kálmánjaként hódítja meg a női szíveket a Budapesti Operettszínház virtuális színpadán. Dénes Viktorral prózáról és operettről, valamint Marica sosemvolt vőlegényéről beszélgettünk.

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen zenés-színész osztályba vettek fel, mégis egy korábbi interjúdban azt nyilatkoztad: nem érezted, hogy zenés osztályban lenne a helyed.

Sokáig nem találtam a helyemet ebben a rendszerben és magában az éneklésben sem, jó pár évnek kellett eltelnie, mire azt éreztem, hogy minden összeért. Addig nem értettem, ami körülöttem zajlik, nem voltam elég képzett, és egyfajta halmazati zavarként éltem meg az egészet. Aztán szép lassan letisztultak a dolgok.

Az osztálytársaid főként prózai vagy musical irányba mentek tovább, míg te azok közé tartozol, akik az operettet választották.

Az operett műfaját nagyon gyorsan átláttam és megértettem, és szerencsére nem én vagyok az egyetlen az osztályban, aki ilyen irányba ment. Ágoston Péter például szintén nagyon sok operettet játszik. Egyébként szeretek sok mindent kipróbálni, apukám viccesen meg is szokta jegyezni, hogy „aki mindenhez ért, az lényegében semmihez”. Szeretem az ilyen kritikus hozzáállást, az öniróniát és a szarkazmust.

Maricagrofno_ArtLens3-163611.jpg

Széles Flóra és Dénes Viktor a Marica grófnőben (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

Mire felvettek a Színművészetire, már túl voltál négy sikertelen próbálkozáson, és az egyetem után volt egy kitérőd az Aranytízbe is művészeti titkárként. Soha nem kérdőjeleződött meg benned, hogy színész legyél?

Soha, egyértelmű volt, hogy ezt szeretném csinálni, és ez a belső késztetés nem hagyott nyugodni. Kisebb-nagyobb visszaigazolások is voltak az életemben a sikeres felvételiig, ami hajtott előre, és azt gondoltam, hogy az nem lehet, hogy nem vesznek fel. Nem is nagyon jelentkeztem máshova. Elkezdtem ugyan egy kommunikációs főiskolát, de unalmasnak találtam, és rájöttem, hogy nem nekem való. Utólag kicsit bánom, hogy nem fejeztem be, miután már nagyjából négy évet elvégeztem, de tényleg nem élveztem.

Az egyértelmű cél ellenére mégis volt egy kitérőd az Aranytízbe, ahol művészeti titkár voltál.

Ez egy nagyon jó időszaka volt az életemnek, és örülök, hogy adódott egy ilyen lehetőség, mert azt hiszem, hogy ott tanultam meg mindazt, amitől a kőszínházi feladatok mellett most működtethetjük a saját kis kompániánkat. De az is nagy löketet adott a folytatáshoz, hogy az egyetem alatt elhívtak a Katona József Színházba. A Katonában dolgozni nagyon inspiratív volt mind szakmai, mind színházközösségi értelemben, és mivel úgy gondolom, hogy egy színésznek minden műfajban helyt kell állnia, amikor a gyakorlati idő után nem szerződtettek, Miskolcra mentem. Úgy láttam, hogy ott sokféle szerepben megmutathatom majd magam. Aztán néhány évvel később lehetőséget kaptam, hogy a Radnóti Színházban beálljak egy-két előadásba, így jöttem vissza Pestre.

Csardaskiralyno_GordonEszter1-161919.jpg

Dénes Viktor a Csárdáskirálynőben (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

A zene hogy tért vissza az életedbe?

Egy kolléganőm, Faragó Alexandra megkérdezte, hogy nincs-e kedvem jelentkezni és elmenni vele a Nemzetközi Lehár Ferenc Énekversenyre, és mivel fiatal korom óta klasszikus zenét tanultam, hegedültem, illetve úgy éreztem, hogy az operett nyelvezete érthető számomra, ezért igent mondtam, és egészen a második helyig meneteltünk. A zsűri elnöke az Operettszínház főigazgatója, Kiss-B. Atilla volt, de látott minket a zsűri tagjaként Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója is, mindketten azonnal szereplési lehetőséget kínáltak.

Úgy léptem be a zenés műfajba, hogy eljátszhattam a Csárdáskirálynő Bóniját Kolozsváron és Budapesten.

Azzal, hogy Bóni szerepével debütáltál az Operettszínházban, gyakorlatilag a csúcson kezdted.

Igen, ez az igazság: Bóni az a szerep, amire mindegyik táncoskomikus vágyik, és igazi jutalomjáték, hogy ezzel kezdhettem a zenés színházi pályámat.

Innen hova van feljebb?

Egészen biztos, hogy van tovább, mert mindig lehet fejlődni. És biztos, hogy ha tíz év múlva újra eljátszhatom majd, akkor még jobban – vagy akár teljesen máshogy – meg fogom tudni fogalmazni. A színházban az a jó, hogy nincs olyan, hogy „készen van”. Vannak bizonyos állapotok, amikben megegyezünk, de a fejlődés végtelen. Nekem pedig az a feladatom, hogy fejlesszem magam mind hangilag – mert rémesen fontos, hogy ne maradjak abban az állapotban, ami egyszer jónak tűnt, hanem folyamatosan frissítsem a tudásom –, mind pedig szellemileg, fizikailag. Mindemellett pedig állandóan bővítem a színészi eszköztáramat is.

Csardaskiralyno_GordonEszter2-161914.jpg

Dénes Viktor és Szolnoki Tibor a Csárdáskirálynőben (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

Bóni után megkaptad a táncoskomikusok másik nagy szerepálmát: Zsupánt.

Valóban, a sors most sorra hozza elém azokat a kis „ékszereket”, amiket ezen a pályán bár ki lehet hagyni, de nem érdemes. A táncoskomikus szerep az, amiben igazán élvezek benne lenni, és az alkatom is erre predesztinál. Szeretem, hogy a szerepkör nagyon sok humort, huncutságot és játékosságot enged meg.

Mi az, amiben máshogy kell hozzányúlni egy prózai és egy zenés darabhoz?

Szerintem az alapvetései mindegyiknek ugyanazok. Természetesen a zene egy csomó mindent meghatároz, aminek alá kell vetni magadat. De az ember ábrázolása mindegyik műfajban egyforma. Az, hogy ezt mennyire mutatjuk meg tisztán, túlrajzoltan vagy akár realista módon, az már az alkotók döntésén múlik.

Számos filmes produkcióban is láthat a közönség, ami szintén más játékmódot kíván.

Talán a film műfaja áll hozzám a legközelebb, mert ez kívánja meg a legpontosabb és legfinomabb színészi játékot. Mérhetetlenül élvezem ezt a fajta munkát: dolgozol egy kicsit a jelenettel, és ha jól sikerült, akkor elcsomagolod és jön a következő.

Mit tudsz átvinni a filmből a színpadra, vagy akár fordítva?

A helyzetmegoldás alapvetően mindegyiknél ugyanaz. Nyilván a térben való közlekedés teljesen más, hiszen a filmnél a kamera határoz meg mindent, míg a színpadon sokkal nagyobb a szabadságod. Különösen az Operettszínházban, aminek grandiózus színpada van.

Maricagrofno_ArtLens4-163624.jpg

Széles Flóra és Dénes Viktor a Marica grófnőben (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

Most viszont a színpadon zajló eseményeket is felvettétek, az Operettszínház online közvetíti a Csárdáskirálynőt és a Marica grófnőt. Itt lényegében az előadás is filmes játékmódot kívánt.

Inkább úgy mondanám, hogy figyeltünk arra, hogy most nyolc kamera rögzíti a darabot, tehát a közeliknél a játék picit más, finomabb, nem igényel akkora gesztusokat. Nem is volt szükség külön ilyen jellegű instrukciókra, mert ezt mindenki megfogalmazta magának, és a saját arányérzéke szerint igazodott a helyzethez. Persze, amikor a színpadon játszol, kevésbé tudsz azzal foglalkozni, hogy a képernyőn ez majd hogy fog mutatni – de azért nem hátrány, ha egy picit figyelsz erre is. Például amikor kikacsintanál a néző felé, akkor azt a kamerának teszed.

Bozsik Yvette Marica grófnő-rendezésében a bonvivánok nagyobb teret kapnak, és ők is bolondozhatnak, de mintha a táncoskomikusok jelenetei sem „csak” a vidámságról szólnának, hanem belengi őket egyfajta komolyabb színezet.

Valóban egy kicsit megnyílt számunkra az a lehetőség, hogy ne csak a szerep fakkjának megfelelő játékot játsszuk, és ez nagyon jó, mert az embernek is több oldala van. Nem kell azt a megszokott típust hoznom, amit egyszer valaki kitalált, működik és jó, hanem lehet rajta fejleszteni, megmutatni és érvényre juttatni a karakter másik oldalát is. És szerintem

ez egy színész elsődleges feladata: megtalálni a szerepe összes oldalát, megmutatni azt, ami benne van, és úgy vezetni a szerepívet, hogy megadja a lehetőséget a nézőnek, hogy ne csak egy egyoldalú bábut lásson.

Persze, az is egy valós megoldás, amikor egy a tipizált figurát próbálunk megmutatni.

Az, hogy a táncoskomikus és a szubrett most kapott egy más színezetet is, a figurák szempontjából karakterelmélyítés vagy határátlépés?

Talán az árnyalás a pontosabb kifejezés, mert az a legjobb, ha a karakter árnyalt. Minden színésznek az a vágya, hogy megmutathassa, mennyi szín van a palettáján – nemcsak pirossal tud festeni, hanem például narancssárgával, és ha akarjuk, akkor még a zöldet is bemutatja. Itt erre megvan a lehetőség.

Bozsik Yvette rendezései – így a Marica grófnő is – általában a mozgás, a tánc felől közelítenek. Mi az, amit egy táncos irányultságú megközelítés hozzá tud adni egy ilyen előadáshoz?

Yvette máshogy fordult a darabhoz, mint ahogyan egy hagyományosabb tervezésű előadásnál megszoktuk, összetettebb látásmód jellemzi, mindig valami más szempontból vizsgálja a dolgokat. Ez az egyedi perspektíva hatott a rendezésére, és ennek mentén építette fel ezt a tündérkerti, Szentivánéji álombeli világot, amelyben a teljes delírium által meghatott emberek viszonyrendszerét kereste.

Ő maga egy korábbi interjújában „beavatási szertartásként” jellemezte ezt a folyamatot.

Igen, de hát az egész operett egy beavatási szertartás. Ilyenformán a beavatási jelleg nem is kérdés, és az ő világlátása, szempontrendszere, karakterábrázolása mindig ebben jelentkezik, erre fut ki, áthatva az egész előadást.

Maricagrofno_ArtLens1-163608.jpg

Dénes Viktor a Marica grófnőben (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

Zsupán a te olvasatodban milyen ebben a rendszerben?

Az én olvasatomban ő nem létezik, Zsupán csupán egy játék. Ő egy Liebenberg Károly István nevű fickó, aki elmegy meglátogatni a barátját – akinek mindenét el kellett adnia, hogy fent tudja tartani a látszatot és tisztára mossa a nevét, kifizesse az adósságát –, és egyszer csak belekerül egy tréfába. És ezt a tréfát szeretem ebben az egészben. Sajnos a mi korunkban ez már kikopni látszik a hétköznapokból, és nagyon hiányolom.

Az egész életben az a jó, ha tudunk egyes dolgokon nevetni.

Ha ma már nem tudunk egymással tréfálni, hogyan tud érvényessé válni a darab gondolatisága?

Nemcsak a gyerekeknek jár a mese, hanem a felnőtteknek is, és a mesék világában minden elfogadható. Amik itt történnek, illetve a darab alapvetései most is igazak, csak máshogy jelennek meg – most is van, hogy másnak adjuk ki magunkat, csak ma ezt adott esetben a Facebookon tesszük meg. Maga az alap emberi viselkedés nem változott, csak a forma és kapcsolódás.

A Marica grófnő online vetítése április 3-án 19.00 órakor, április 4-én 15.00 és 19.00 órakor követhető a Budapesti Operettszínház felületén.

További információ és jegyvásárlás ide kattintva.

Fejléckép: Dénes Viktor a Marica grófnőben (fotó: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

Támogatott tartalom.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Zenés színház

Lehoczky Zsuzsáról nevezték el az Operettszínház játszóhelyét

Különleges születésnapi ajándékkal köszöntötte a Budapesti Operettszínház Lehoczky Zsuzsát: a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja nevét viseli mostantól a teátrum Raktárszínháza.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kritika

Szikrák és vízcseppek – Aida a Szentmargitbányai Kőfejtőben

Tíz év után ismét az Aida került színre az Ausztriában található Szentmargitbányai Kőfejtő hatalmas szabadtéri színpadán. Nem ez volt azonban az egyetlen visszatérés: ismét Thaddeus Strassberger rendező munkáját láthatta a közönség.
Zenés színház hír

Lehoczky Zsuzsáról nevezték el az Operettszínház játszóhelyét

Különleges születésnapi ajándékkal köszöntötte a Budapesti Operettszínház Lehoczky Zsuzsát: a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja nevét viseli mostantól a teátrum Raktárszínháza.
Zenés színház ajánló

Lehár Ferenc világhírű művei csendülnek fel a Komáromi Erődben

A Budapesti Operettszínház a legendás komáromi zeneszerző életművéből nyújt nagyívű válogatást július 27-én, a gálakoncertet Homonnay Zsolt rendezésében láthatja a közönség.
Zenés színház kritika

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Zenés színház interjú

„Csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nincsenek félelmeink” – beszélgetés Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs elképesztően erős évadot tudhat maga mögött. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatójaként 2024-ben debütált a Budapesti Operettszínház több előadásában is, és főszerepet kapott a Carmenben.