A Magyar Állami Operaház kormánybiztosa, Ókovács Szilveszter a hétfőn tartott sajtótájékoztatón kiemelte, hogy bár az elmúlt húsz évben nem tűzte műsorára az intézmény ezt a művet, "de változnak az idők, és lám, ahogy a Cosí fan tutte, úgy most a Simon Boccanegra is méltó helyére kerül: a repertoárba" - mondta.

Győriványi Ráth György, az október 1-jei premier karmestere rávilágított, hogy egymástól teljesen függetlenül a bécsi Staatsoper is ezzel a művel kezdte az évadát, így úgy tűnik, ez az opera ismét reflektorfénybe kerül. "Verdi az Aida megírása után közel húsz évig, az Otello keletkezéséig nem komponált operát. E hosszú időszak alatt két fontos darabot vett elő: a Don Carlosból készített egy párizsi változatot, és Arrigo Boitóval átdolgozta a Simon Boccanegra dramaturgiáját, ekkor keletkezett a fantasztikus első felvonás fináléja". Ritkán viszik színre ezt darabot - annak ellenére, hogy jól játszató és a bemutatók sikert hoznak -, mert "a történet rendkívül sötét, szomorú" és - ahogy fogalmazott - "nincs benne fütyülhető dallam". A szereposztást ő állította össze úgy, hogy az érettebb és a fiatalabb nemzedék is egyformán képviseltetve legyen benne. Ivan Stefanuttit olyan alkotóként jellemezte, aki az operában él. Képi világa rendkívül ízléses, pontosan tudja, hogy adott korban mit kell sugároznia egy-egy díszletelemnek, ugyanakkor gondolkodása mégis modern, a történetben az akkori hiedelemvilágnak megfelelően misztikus lényeket vonultat fel.

Ivan Stefanutti, korunk egyik legkeresettebb olasz rendezője - aki a díszlet- és jelmezterveket is készítette - nagyon magas színvonallal találkozott operaházi tevékenysége alatt és külön kiemelte a festő- és szobrász műterem dolgozóinak művészi munkáját a díszletek kapcsán. A munkát még a zenei próbákat megelőző, értelmező próbával kezdte, ahol a történetet vázolta és beszélte meg a darab közreműködőivel. "Az én feladatom az, hogy érthetővé tegyem a művet" - mondta. "Modern, de nem ellenséges nyelvezetet használok a mű színre vitelekor. Logikusan építettem fel az előadást, mégha ez a logika olykor nem reális, inkább filozofikus irányt követ. És bár az alapszituáció komor, a főszereplő a darab folyamán meghozza a fényt ebbe a sötétségbe."

Az első szereposztásban Jacopo Fiescót alakító, nemzetközi hírű basszista Giacomo Prestia harmadszor játszik a budapesti dalszínházban és nagyon szeret itt dolgozni a művészi körülmények és a kiváló akusztika miatt. "Verdi-énekes vagyok, szinte mindig az olasz zeneszerző hőseinek megformálására kérnek fel, sokszor énekeltem már a Verdi-repertoárt, de mégis ez a mű áll hozzám legközelebb. Vannak természetesen nagyobb és fontosabb basszus szerepek, de a mű érzelmi töltete engem mindig magával ragad".

Alexandru Agache kiemelte, hogy a New York-i Metropolitan színpadán épp ezzel a szereppel mutatkozott be Domingo partnereként, felesége, Lukács Gyöngyi a rendező még a premier közeledtével sem csökkenő higgadtságát és az énekesek iránti tiszteletét, a fiatalok közül Pataki Adorján és Bakonyi Marcell pedig a közös munka magas színvonalát említette meg.

A Simon Boccanegra húsz éve nem volt műsoron Budapesten. Két szereposztásban, összesen hét alkalommal, csak októberben láthatja a közönség.