Zenés színház

Az ismeretlen tenor

2014.09.23. 08:52
Ajánlom
Nagyszerű kezdeményezés, hogy a Magyar Állami Operaház időnként elővesz egy-egy rég nem játszott, kevéssé ismert operát, az elfeledett magyar repertoár előbányászása pedig különösen dicséretes, hiszen olykor a Tenorhoz hasonló gyöngyszemekre lehet akadni. KRITIKA

Egy opera sorsa - pláne, ha múlt századi - szinte megjósolhatatlan: hiába a nézők és a szakmai egyöntetű rajongása, az idővel együtt változik az ízlés is, a korszellem, és az üzenetek is átértelmeződnek, vagy épp teljesen aktualitásukat vesztik. Talán ezért vagyunk óvatosak a sokszor elfeledettnek tűnő művek felelevenítésével, de gondos és avatott kezek (fejek) segíthetnek az újraértelmezésben.

Nagy siker volt annak idején Dohnányi Ernő A tenor című operája is, de talán a húszas évek kispolgársága, amelyet parodizál, már nem annyira ismerős a ma közönségének. Vagy mégis? Mindenesetre humora életképes. Főképp, ha a szöveg is átesik némi fiatalításon. Amire szükség is volt, hiszen Carl Sternheim Schippel polgár című vígjátékából anno Góth Ernő írta a német nyelvű librettót, amit Harsányi Zsolt ültetett át magyarra először. A szövegen még úgy is gyakran érezhető az akadozás, hogy Csákovics Lajos igazán megtette a tőle telhetőt az új fordításnál, hiszen többnyire fiatalos, mai nyelven sziporkázik.

A történet igen egyszerű, az opera azzal kezdődik, hogy siratják a tenor énekest, a helyi férfikvartett egyik legjobb hangját, és úgy tűnik, a közelgő versenyen nem is tudnak elindulni. Hicketiernek (Szvétek László) támad egy merész ötlete: a részeges városi fuvolásnak, Schippelnek (Fekete Attila) nagyszerű hangja van, de a kispolgári erkölcsöknek nem éppen megfelelő életmódot folytat, tehát a díszes társaság igazából nem fogadná be őt. Schippel - akinek ugyan lenne kedve énekelni, de társainak barátságára is vágyna - sértődöttségében otthagyja az egész bagázst, amikor megjelenik a lovasbalesetet szenvedett Herceg (Geiger Lajos), aki azonnal szemet vet Hicketier lányára, Theklára (Miksch Adrienn). A dolgot tovább bonyolítja, hogy a lány Schippelt és egy másik - kevésbé alfahím - énekest, Kreyt (Szerekován János) sem hagyja hidegen. A második felvonásban az éj leple alatt történik a bonyodalom: Schippel Thekla ablaka alatt ólálkodik, hangot ad szerelmének, Hicketier és a többiek felháborodására, amit csak erősít, hogy a magas rangú úr oldalán érkező lányt udvariatlanul „a Herceg macájának" nevezi. Az ügyetlen Kreyről kiderül, hogy az apa inkább hozzá adná a lányt, ezért Schippel kihívja Kreyt párbajra. A harmadik felvonásban Thekla, aki a Herceg érzelmeit tudná viszonozni leginkább, elutasítja őt a társadalmi különbségek miatt, mert nem szeretné eltartottként leélni életét - végül is nem sokkal a feminizmus első hulláma után vagyunk. Szerencsére a finálét megelőző párbajban sem esik senkinek bántódása, és végül Schippel nyeri el a lány kezét - micsoda váratlan fordulat.

Dohnányi zenéje nem éppen egységes stílusról árulkodik, szinte töredékesnek mondható, de ez ebben az esetben nem pejoratív. A szöveg egymás után megjelenő gegjei mentén követik egymást a zenei poénok. Gyakran percekig úgy tűnik, mintha nem is Dohnányi írta volna, mintha nem is operazene lenne: egy kis Rahmanyinov, egy csipetnyi Debussy, kevés Puccini, néha pedig konkrét idézetek innen is, onnan is. Annak ellenére, hogy nem érződik a struktúra, jól átgondolt zenei formákkal találkozunk, a végére összeáll előttünk a mű. 

Almási-Tóth András rendezése is érzékeltetni próbálja ezt a különös, már-már elidegenített, de persze humoros, sőt sokszor nevetséges világot. Gyakran gesztusokon, mimikán, mozgásokon mosolygunk (vagy már röhögünk is), ami a színészi mellett rendezői érdem is. Ugyanakkor a jól ismert Almási-Tóthosnak mondható elemek is felbukkannak, és gyakran talán kicsit unalmasakká is válnak: modern, könnyűzenéhez kapcsolható táncos elemek az énekeseknél is, továbbá a tánckar szinte indokolatlannak ható folyamatos szerepeltetése a színpadon. Minden bizonnyal a groteszk, a szürreális hangsúlyozása a cél, de sok bába közt elvész a gyerek alapon időnként nehéz fókuszálni magára a lényegre. A figyelemmegosztást ugyan nehezítette, de a megértést talán segítette az az örvendetes ötlet, hogy a magyar szöveget kivetítőn is lehetett olvasni. Amennyiben a rendező javaslata volt, köszönet érte. A rendezéssel tulajdonképpen teljes összhangban álltak Rózsa István túlcicomázott polgári enteriőrt vagy éppen a Szentivánéji álom sejtelmes-titkos mesevilágát idéző díszletei, valamint Lisztopád Krisztina színgazdag, igazából sem nem historizáló, sem nem aktualizáló, de a szemeket magukra irányító, vidám jelmezei.

A részeges tenor szerepében Fekete Attilát láthattuk-hallhattuk, akinek Presser Gáborra emlékeztető fizimiskája mellett rocksztár-szerű megmozdulásai és megszólalásai - mert formálásban és hangerőben is érződött a karakter kitűnése a többi szereplő közül - tették hitelessé Schippel figuráját. A darab során végig hozta ezt az erőt, esetenként túl is feszítve a húrt, hangjának forszírozása a hangminőség rovására ment. Szvétek László Hicketier szerepében a tőle megszokott buffoként domborított érces hangjával és mulatságos mozgáskultúrájával. A nyámnyila Kreyt - aki külsőre mintha Pavarotti hasonmása lett volna - Szerekován János keltette életre, amúgy szép tenor hangjánál emlékezetesebb maradt évődő, félénk karakterének színészi megformálása. Kiss András Wolkeként egy barátságos-bumfordi behemótot tárt elénk, zengő baritonját azonban nem csillogtathatta meg igazán. Geiger Lajos hórihorgas Hercegként inkább háttérben maradt, de amikor megjelent, magára vonzotta a figyelmet. Kevés megszólalását a Hicketier feleségét alakító Farkasréti Mária is precízen, élettel teli módon teljesítette. Talán a legösszetettebb figura Miksch Adrienn Theklája volt, akiről könnyen elhittük, hogy kisugárzásával szempillantás alatt elcsavarja a férfiak fejét, de a szende kislányt is hozta, ha úgy kívánta a szerep. Mindez árnyalt énekléssel párosult, aminek persze érthető módon drámai oldala volt az erősebb.

Az operazenekart Vajda Gergely dirigálta gondosan, értő kezekkel és nagy svunggal: a nagyobb formák és az aprólékosan kidolgozott részek is jól érvényre jutottak. Az együttes folyamatosan koncentráltan játszott, változatos, élénk színeket keverve ki palettájukon.

Sajnos a premier nem hozott teltházat, meg az egyelőre ismeretlen opera népszerűségét vagy akár a repertoárba visszakerülését sem lehet előre megjósolni, viszont amit ki lehetett hozni az előadásból, azt kisebb zökkenőkkel ugyan, de kihozták. Hiszen egy vígopera elsősorban szórakoztatni szándékozik, abban pedig nem volt hiány.        

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

Feljelentés áldozata lett az Anyáim története

Elmaradt az Ars Sacra Filmfesztivál versenyprogramjába meghívott film vetítése szombat este a Tabán moziban. A rendezők egy nappal a vetítés előtt tudták meg, hogy többen feljelentették a fesztivál szervezőit, és petíciót indítottak a szivárványcsaládok örökbefogadásáról szóló film vetítése ellen. 
Vizuál

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Színház

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.
Vizuál

Küldetés teljesítve – Lenyűgöző filmek sorát kínálta az idei CineFest 

Kilenc film. Ennyi fért abba a három napba, amelyet Miskolcon tölthettünk a CineFest Filmfesztivál vendégeként. Bár a versenyprogramnak csupán a töredékét láttuk, mégis varázslatos filmek emlékeit őrizzük magunkban - köztük a fődíjas és a közönségdíjas alkotásokét is. Fesztiválbeszámoló.
Vizuál

Szabó Eszter nyerte el a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat 

Hatodik alkalommal adták át a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, amit az alapító ír házaspár azzal a céllal hozott létre, hogy támogassa a kortárs magyar képzőművészeket, és jelenlétüket erősítse a nemzetközi művészeti világban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

A sors lépcsőfokain járva – interjú Dolhai Attilával

A Budapesti Operettszínház idei évadának első bemutatója a Federico Fellini 8 és ½ című önéletrajzi ihletésű filmje alapján készült Nine-Kilenc, amely egy alkotói válságban lévő rendező belső vívódásait, illetve nőkhöz való viszonyát mutatja be. A Guidót alakító Dolhai Attilával a főhősről, az előadásról és vallásról beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Ki lesz a vadak ura? – Új családi musical a láthatáron!

A TBG Production és a Soproni Petőfi Színház a Tesla musical alkotóinak közreműködésével bemutatja: a Vadak Ura – The Covenant musical show-t.
Zenés színház hír

Musical az ártatlanság koráról – a Nine premierjével indul az Operettszínház új évada

Közönségtalálkozóval egybekötött sajtótájékoztatón mutatkoztak be a Budapesti Operettszínház új bemutatójának szereplői. A Nine-Kilenc Federico Fellini Oscar-díjas 8 és ½ című filmje alapján készül Balázs Zoltán rendezésében.
Zenés színház kritika

Sanzon-szerelmek Pokorny Liával

Hányféle szerelem létezik? És melyik az igazi? Ismerős helyzetek, valódi drámák és félve elsuttogott vallomások váltják egymást a Centrál Színházban, Pokorny Lia zenés estjén, amely több, mint sanzonokká formált érzelmek kavalkádja: önmagunkkal való szembenézés.
Zenés színház ajánló

Mitől működik egy házasság? – II. János Pál pápa darabja az Opera Eiffel Műhelyházában sejteti a választ

Karol Józef Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa Az aranyműves boltja című darabját Krzysztof Penderecki zenéjével és székesfehérvári Vörösmarty Színházzal együttműködésben mutatja be 2021. szeptember 8-án a Magyar Állami Operaház.