A leírás szerint az olasz operaéneklés az éneklésnek egy olyan, fiziológiailag kontrollált módja, amely megnöveli az emberi hang vivőerejét különböző akusztikai terekben. Kiemelték, hogy az olasz operában összekapcsolódnak a művészeti ágak, így a zene a drámával, a színjátszással, a rendezéssel és gyakran olyan további mesterségekkel, mint a díszlet- és világítástervezés, a jelmezkészítés és a sminkelés. A méltatás hangsúlyozza, hogy
az énekléshez szükséges tudást és készségeket a mesterek élőszóban adják át a tanítványaiknak, és hogy ez a gyakorlat erősíti a kollektív összetartozást és a szociokulturális emlékezetet.
A listára olyan, további művészeti tevékenységek kerültek, mint a latin-amerikai zenei műfaj, a boleró; a rotterdami nyári karnevál; a lengyel tánc, a polonéz; illetve számos tradicionális mesterség, mint az üzbég kerámiakészítés, az Európa több országában honos üvegművesség és az örmény kovácsmesterség.
Fejléckép: A Falstaff előadása Firenzében (fotó/forrás: Michele Monasta / Maggio Musicale Fiorentino)
hírlevél
