A Ha én szél lehetnék, a Nyári éjek asszonya, a Régi csibészek, a Petróleumlámpa és persze az előadás címét is adó Gyöngyhajú lány egytől egyig felcsendülnek majd ebben a különleges balladában, melynek története alighanem mindenki számára ismerős lesz, aki volt valaha szerelmes.

Mintha csak tegnap lett volna, hogy először borult fényárba a főváros szívének természet ölelte színpada, és máris elérkeztünk az idény utolsó produkciójához. A Gyöngyhajú lány balladája

amely a maga monumentális látványvilágával, lenyűgözően energikus koreográfiáival és a legendás Omega-dallamokkal minden bizonnyal nem csak méltó, hanem a lehető legfrappánsabb zárása lesz az idei felejthetetlen pillanatokban gazdag szabadtéri szezonnak.

„A történet tulajdonképpen egy fiatal lány első nagy szerelmét és csalódását meséli el, saját, és az eleinte egymástól igencsak elhidegült, eltávolodott szülei szemszögéből. Hármójuk egymás felé vezető útjait, álmait, emlékeit, fájdalmait láthatjuk megelevenedni, mígnem összetalálkoznak és nem csak fizikailag, hanem lelkileg is újra egyesülnek” – magyarázta az anyukát alakító Füredi Nikolett, aki a Fekete pillangó és a Boldog angyalok mellett, a talán valaha volt legszebb Omega-dalt, a darab címadóját, a Gyöngyhajú lányt is elénekli az előadáson.

A művésznő hozzátette: „Imádom ezeket a dalokat, a gyerekkoromat juttatják eszembe, amikor még egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha én magam is énekelhetem majd őket. A Gyöngyhajú lány egy nagyon katartikus pillanata egyébként az előadásnak, nemcsak zeneileg, hanem dramaturgiailag is, hiszen a meg nem született gyermekemről szól, egy olyan emlékről, traumáról, amit egy anya, egy szülő soha nem tud feldolgozni. Számomra ez az előadás csúcspontja, nagyon mélyen érint lelkileg is.”

Szabó Máté Trombitás Frédi alakját keltette és kelti életre: 

Nem tudom, hogy anno az Omega egy valós személyről, esetleg egy pályatársukról írta a dalt, vagy ők is csak kitalálták ezt a karaktert, de Pozsgai Zsolt dramaturgiájában Trombitás Frédi tulajdonképpen egy transzcendentális lény vagy lélek, aki a fiatal lányt, Krisztit próbálja meg a darab elején ért fájdalmán és csalódásán átsegíteni és egy kis vigaszt nyújtani neki” – mesélte a színész. Hozzátette: „Zeneszerető családban nőttem fel, szerencsére elég színes volt az otthon megtalálható bakelit lemez paletta, így sokféle zenét hallgattam már gyerekként is, majd az óvodától a gimnáziumig a zene végigkísért egész életemen. Az Omega slágereit már nagyon korán ismertem, megtanultam, szerettem, és azt kell mondjam, hihetetlenül jó érzés, hogy most felnőttként olyan szerepet játszhatok, amiben ezeket a dalokat énekelhetem és megmenthetem egy kicsit az utókor számára.”

a nyárzáró koncerten.

A Gyöngyhajú lány balladája című előadás plakátja (Fotó/Forrás: Margitszigeti Színház)

„Azt gondolom, mindenféle korosztálynak jó lehet az előadás, mert a könnyen fogyasztható történet egy olyan gyönyörű, ledfalas, animált látványvilággal és koreográfiával egészül ki, ami egészen lebilincselő. Ráadásul, még ha a fiatalabb korosztálytól egy kicsit talán távolabb is állnak ezek a zenék, nem tudom elképzelni, hogy például a Petróleumlámpa dallamaira ne indulna el egy tizennégy évesnek a lába. Nyilván egy negyvennégy évesnek alapjában véve elindul, egy hatvannégy évesnek meg talán még könny is szökik a szemébe” – mondta Szabó Máté.

van egy plusz varázsa annak, hogy nagyon sok lelki húrt lehet megpendíteni az óriási térben. A Margitsziget pedig a szabadtéri színpadok között is egy igazán egyedülálló, csodálatos helyszín itt a város szívében” – tette hozzá Füredi Nikolett.

Álomszerűen sokszínű és gyönyörű, de nagyon is igaz szezont zár ezzel a különleges produkcióval a Margitszigeti Színház. A fültől fülig érő mosolyok, a libabőr és a lábak önkéntelen, ritmikus dobolása garantált.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Jelenet a Gyöngyhajú lány balladájából (Fotó/Forrás: ExperiDance Produkció)