Budapesti Független Operaszínház, röviden BUFO – ezt a nevet viseli az új operajátszó intézmény, amely a magyar kulturális élet hiánypótló kezdeményezéseként a hazai előadói gyakorlatban kevéssé érvényesülő szemszögből akarja megmutatni az opera műfaját. „A magyar operajátszás sokszínűségének megteremtése mellett legfőbb célkitűzésünk, hogy széles körben hozzáférhetővé tegyük a nagyformátumú zenés színházi műfajokat.
Kiszabadítjuk az operajátszást a fényűző terekből, és a rendezői színházban gyökerező, kísérletező szemlélettel kimozdítjuk jelenlegi, katatón állapotából.
Az előadások magas szintű zenei megvalósítása mellett kibontakoztatjuk az operában rejlő performatív és drámai lehetőségeket is” – áll a BUFO bemutatkozásában.
Az intézmény első kezdeményezése az Örkény Színházban bemutatott Örkény Egyperces Operák című projekt volt, amely során öt zeneszerzővel írattak egy-egy egyperces novellára épülő kisoperát. „Az örkényes együttműködés ajándékként hullott az ölünkbe, nagyszerű alkalom volt, hogy az első szárnycsapásokat megtegyük, és megmutassuk magunkat. Sokat tanultunk minden téren az örkényes kollégáktól, és nagyon szeretetteljes közösség alakult ki az Egypercesek körül. A kísérlet sikerült, így az együttműködés is folytatódik. A közeljövőben egy egész estés produkcióra készülünk az Örkény Színházzal az Egyperces Operák folytatásaként” – mondja Péter Benjámin, a BUFO alapítója és producere.
„A BUFO alapításakor első dolgom volt körbejárni az általam nagyra tartott és tisztelt művészeket, színházi szakembereket, és megkérdezni a véleményüket egy független operatársulat alapításáról” – folytatja a producer.
Természetesen mindannyian őrültnek néztek, hiszen a jelenlegi közéleti, művészet-finanszírozási helyzet nem éppen támasztja alá új, költséges művészeti vállalkozás indítását,
illetve a szcéna vízfejűsége sem ideális állapot a különutasoknak. Ezzel szemben mindannyian megerősítettek benne, hogy igenis szükség lenne ezt az űrt, a független opera hiányát betölteni. A beszélgetéseink végére általában ők is lelkesen, csillogó szemmel ötleteltek, és biztosítottak róla, hogy örömmel részt vesznek egy-egy előadás megalkotásában. Szavukon fogom őket! Bármilyen nehézség elé kerülök, mindig van kihez fordulni. Tapasztalt színházi menedzser, csúcson lévő kortárs rendező, operarendező, tanár, zenetudós, esztéta, influenszer, jogász segítenek, ha elvétem a lépést. Mögöttünk állnak, és ez a legnagyobb segítség, amit adhatnak.”
Az alapítók, Péter Benjámin és Király Eszter fuvolaművész-karmester nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy újradefiniálják a nagyközönség és az operaműfaj viszonyát. „Az operajátszás izgalmas kortárs művészet, valódi élvezetes szórakoztató műfaj, amely az utóbbi évtizedekben méltánytalanul került a magyar kultúra perifériájára. Holott a magas fokú stilizáltság, a zene szövevényessége és turbulenciái mégiscsak a minket érintő emberi problémákat jelenítik meg, és olyan kirobbanó kifejezőerővel teszik ezt, amilyenre egyedül az opera képes.
Nyitott és kíváncsi színházi közönséget szeretnénk megszólítani, egyúttal visszahódítani a zenés színház világába,
annak bizonyítékául, hogy az opera mint forma magában foglalhatja a modern színházi kultúra minden aspektusát. Előadásainkat magyarul játsszuk, ezzel is közelebb hozva a műfajt a közönséghez. Számunkra az opera nem megkövesedett, muzeális anyag, hanem rugalmas, folyamatosan újraformálható és újraformálandó matéria, amit mozgásban kell tartani, meg kell kérdőjelezni, ki kell forgatni a sarkaiból, és mindenekelőtt közel kell hozni a közönséghez, hogy közvetlenebb, kritikai viszonyt tudjanak kialakítani vele” – hangsúlyozza a bemutatkozás.
A BUFO első önálló produkciójára május 1-jén és 2-án kerül sor a BMC-ben: Édenkert címmel három modern-kortárs művet láthat tőlük a közönség, Ördög Tamás rendezésében. Kurtág György Mi is a szó című darabja a keresés, a megszólalás lehetőségeit kutatja. Ezt követi Dmitrij Sosztakovics Rayok, antiformalista mutatványosbódé című politikai szatírája, amelyet a szerző titokban írt meg, hogy kifigurázza benne a művészetről okoskodó politikusokat. „Napjainkban sokszor találkozunk a »politikai művészet« jelenségével, nemcsak a politikai megrendelésre készülő művek, de a politikával foglalkozó, azt kifigurázó, a napi politikai témákat felhasználó előadásokkal. Sosztakovics műve időtlen. Be kell látnunk, hogy a sztálini diktatúrában, és a huszadik-huszonegyedik századi Közép-Európában vagy Amerikában egyaránt jelen vannak a művészetet eszköznek, fegyvernek, vagy üzletnek tekintő politikusok, akik más-más szavakkal, de ugyanazt hirdetik” – magyarázta a műválasztást Péter Benjámin.
A harmadik mű a Magyarországon jóformán teljesen ismeretlen Leonardo Balada kortárs katalán-amerikai szerző The Town of Greed (A kapzsiság városa) című egyfelvonásos operája. „Először a történet humoros groteszksége ragadott meg minket. A kilencvenes évek amerikai kisvárosa és annak
korrupt, pénzéhes, néha ostoba, néha naiv lakóinak szerencsétlenkedése kísértetiesen emlékeztetett egy kis európai ország mindennapjaira.
Ugyanakkor ha a cselekmény lecsupaszított vázát nézzük, tragikus emberi sorsok derengenek át. A zene hasonlóan humoros, groteszk, furfangos, ugyanakkor szórakoztató a kortárs zenéhez nem szokott hallgatóságnak is. Szerelem volt első hallásra” – mondja a producer. Ez utóbbi két darabhoz Fehér Renátó fiatal kortárs költő készített új fordítást.
Az előadásokban Cseh Antal, Fodor Gabriella, Fujita Júlia, Fülöp Kristóf, Geiger Lajos, Kőrösi András és Vizi Dávid működik közre, a BUFO tehát operaénekesekre és színészekre is épít.
Kovalik Balázs levélváltásainkban egy dolgot vert a fejembe. Zenei minőségben nincs alku.
Alázattal fordulunk a zene felé, és tudásunk legjavával megvalósítjuk a szerzői elképzeléseket. Az Édenkert előadás zenei vezetője Juhász Bence és Király Eszter. Bence tapasztalt karmester, számos zenei produkció és opera-előadás megalkotója. Ő a BUFO születése óta mellettünk van, most színpadra lép, és tudom, ebben ő sem ismer kompromisszumot. Király Eszterrel találtuk ki a BUFO-t, az Egypercesekben ő vezette a zenekart, és óvó szemei az Édenkertet is figyelemmel kísérik. Ők a zenei megvalósítás őrangyalai, még én is félek tőlük néha” – teszi hozzá nevetve Péter Benjámin. Az előadáson a BUFO saját kamarazenekara és kamarakórusa működik majd közre.
És hogy mit hoz a jövő? A BUFO szervezési és szakmai téren is nagy célokat tűzött ki, egyfelől a független léthez szükséges finanszírozási lehetőségeket kívánják feltérképezni, és azok alapján bővíteni a működésüket. Ugyanakkor már most számos új operaprojektet tervezgetnek: „Készülünk egy underground operett-előadásra a SICC Productionnel. Balogh Máté zeneszerző és Gerőcs Péter író barátaimmal igen sokat beszélgetünk egy Benedek Elek-meseoperáról. Természetesen az Egyperces Operák is elnyerik végső formájukat a következő évadban… és ó, az Orfeuszt is de jó lenne…” – árul el néhány körvonalazódó ötletet Péter Benjámin.
Az Édenkert előadásairól a BMC oldalán és az alábbi Facebook-eseményen érhető el további információ.
Fejléckép: BUFO kamarazenekar (forrás: BUFO)


hírlevél













