Szüts Apor karmester-zeneszerző (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
A tavalyi Székely fonó után most a Don Giovannit választották a fesztivál népoperájául, ezúttal azonban csavartak egyet a dolgon: a Virtuózokból ismert fiatal zeneszerző-zongoristát, Szüts Aport egy olyan átirat elkészítésére kérték fel, mely a ma ismert könnyűzenei műfajok nyelvén közvetíti Mozart zenéjét. A RockGiovannit pénteken és szombaton láthatja majd a közönség az Avasi kilátón felállított színpadon.
A tegnapi beavató előadáson szerencsére nem spoilereztek: az eredeti Mozart-műből hangzottak el részletek, Szüts Apor energikus és precíz vezényletével. Az opera cselekményét ezúttal is Hábetler András mesélte el a Széchenyi teret teljesen megtöltő tömegnek.
Boldogan láttam, hogy a közönségben sok fiatal volt, és mindannyian feszülten figyelték Hábetler közvetlen, sziporkázóan humoros bemutatóját.
35296342_2265144666859037_2081603664337698816_n-135450.jpg (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
A operarészleteket ugyanaz a nemzetközi szólistagárda énekelte, akiket a RockGiovanniban is láthatunk majd. A címszereplőt a török Uğur Yılmaz, Leporellót a szerb Dragoljub Bajić, Donna Annát Sanja Kerkez alakította, a magyar énekesek közül pedig Kászoni Annamáriát, Varga Donátot, Gábor Gézát és a mesélő Hábetler Andrást hallhattuk. A Donna Elvirát alakító Vizin Viktóriát nem véletlenül hagytam ki a felsorolásból: külön elismerés illeti őt tegnapi kiemelkedő előadásáért. A vidám hangulatú beavatón nemcsak a közönség, hanem a Nap is felvirult, és igen meleg szeretetet sugárzott felénk, ez azonban szerencsére senkit sem tudott elriasztani: hatalmas sikerrel zárult az előadás.
A rivális előadása Miskolcon (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
Este az olasz Teatro Coccia di Nova vendégjátékát néztem meg a Nyári Színházban. Egy kortárs vígoperát, Marco Taralli A rivális című darabját adták elő, amely Maria Callasnak állít emléket – mégpedig legfőbb ellenfele, Carmela Astolfi szemszögéből. A darab pimaszul kifigurázza az operaszínpadok függöny mögötti világát, a dívák irigy és sokszor eltúlzott versengését, de a műveletlenséget, sőt, az érzelmi intelligencia hiányát is. A nagyjából egy órás darab zenéje, melyet ezúttal a MÁV Szimfonikus Zenekar tolmácsolt, kortárs zenei nyelven idézi fel a nagy klasszikusokat: Mozartot, Verdit, Donizettit, Puccinit és a többieket. A történetben az öreg Astolfi visszatér a Scalába, hogy felidézze sikereinek emlékeit, az operavilág Callas iránti rajongása azonban megkeseríti látogatását. Olyannyira, hogy végül bele is hal. A főszereplőt a kortárs operaélet egyik legelismertebb énekesnője, Tiziana Fabbricini alakította. Míg színészi teljesítménye kétség kívül magával ragadott, hangja nem igazán nyűgözött le: nem tudtam eldönteni, hogy a közepes hangi minőség alkalmi gyengeség, vagy a performansz része kíván lenni. Az előadás mindenesetre igényes volt mind színpadra vitel, mind zenei megvalósítás szempontjából. Bár azt nem mondhatom, hogy felhőtlenül szórakoztunk, de kellemes és könnyed nyáresti kikapcsolódásban volt részünk.
A rivális előadása (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
hírlevél
