Zenés színház

Az operalegenda, aki kétszer állt operaszínpadon: Mario Lanza

2019.10.07. 16:05
Ajánlom
Hatvan éve, 1959. október 7-én halt meg Mario Lanza amerikai tenorista, a második világháború utáni évek legsikeresebb amerikai énekese és filmsztárja, akit az ítéleteiben rendkívül szigorú legendás karmester, Arturo Toscanini "a 20. század legnagyobb hangjának" nevezett. Élete szélsőséges fordulatokban bővelkedő Shakespeare-tragédiára hasonlított: a szegény külvárosi gyerek az operaszínpadok tündöklő csillaga, népszerű filmsztár lett, majd elbukott és összetörve, idegenben halt meg.

Alfredo Arnold Cocozza néven 1921. január 31-én született Philadelphiában olasz bevándorlók gyermekeként. Zenekedvelő családjának tekintélyes lemezgyűjteménye volt, kisfiúként különösen Enrico Caruso és Beniamino Gigli operafelvételei nyűgözték le. Ötéves korától énekelt, de képezni nem képezte magát, az iskolából kimaradt, a családi boltban dolgozott. Tizenhat évesen egy visszavonult operaénekes vette szárnyai alá, tizenkilenc éves korától tanult komolyan énekelni. Huszonegy évesen egy meghallgatáson annyira lenyűgözte a bostoni filharmonikusok vezető karmesterét, hogy ösztöndíjat járt ki számára. Az operaszínpadon 1942-ben hatalmas sikerrel mutatkozott be A windsori víg nőkben, immár Mario Lanzaként. A művésznév anyja, Maria Lanza nevének "férfiasított" formája, amelyet 1948-ban hivatalosan is felvett.

5a9de424f286b-111534.jpg

Mario Lanza

Ígéretes pályafutását a második világháború akasztotta meg. Az Egyesült Államok hadba lépte után, 1942-ben a légierő művészeti alakulatához osztották be, hogy a fronton szórakoztassa a katonákat. Még egyenruhát viselt, amikor szerződést kapott az RCA kiadótól, leszerelése után egy bajtársa húgát vette el. A fiatal tenor ezután is lázasan képezte magát, s rádióműsorokban, koncerteken, egy tenorokból álló trió tagjaként tett szert népszerűségre. Egyik felvétele eljutott Louis B. Mayerhez, az MGM filmstúdió mindenható elnökéhez is, aki 1947. augusztus 28-án jegyet váltott Lanza egyik Los Angeles-i fellépésére.

A látottak és hallottak őt is lenyűgözték, és ott helyben hétéves szerződést íratott alá a hatalmas hangú és jóképű fiatal tenorral.

Lanza első filmjének forgatása előtt New Orleansban "igazi" operában is fellépett, Puccini Pillangókisasszonyában Pinkertont adta. Érdekesség, hogy a legnagyobb operasztárok által istenített tenor életében összesen kétszer énekelt a színpadon.

Már első filmje után a közönség kedvence lett, de az 1951-ben bemutatott A nagy Caruso addig elképzelhetetlen magasságokba röpítette. Lanza elképesztő átéléssel és muzikalitással személyesítette meg gyermekkora bálványát, abban az évben ez volt a világ legjobban jövedelmező filmje. Szupersztár lett, még azelőtt, mielőtt a szó megszületett volna: turnéján rajongók ostromolták, arcképe mosolygott a Time magazin címlapján, ő volt az első, aki a klasszikus és a pop kategóriában is aranylemezt kapott. Hajlékony, jellegzetes olasz tenorja a szakmát is elbűvölte,

a közismerten kritikus Toscanini tőle szokatlanul így jellemezte: "az évszázad hangja".

Csillaga amilyen gyorsan felemelkedett, olyan gyorsan le is áldozott. 1954-ben vitába keveredett A diákherceg című film rendezőjével, aki kifogásolta a porosz herceg szerepéhez nem illő szenvedélyét éneklés közben. A feldühödött Lanza a szóváltás végén közölte: amíg nem cserélik le a direktort, nem veszi fel a munkát. A stúdió bírsággal és szilenciummal sújtotta Lanzát, a szerepet pedig másra osztották (igaz, a rendezőt is lecserélték.) A botrány után már nem keresték a producerek, vagyona megcsappant, bánatában inni kezdett, és meghízott.

Az ellenséges sajtó és környezet elől 1957-ben Olaszországba költözött, ahol mindent újrakezdett. Két filmet forgatott, turnéin ismét tombolva ünnepelték, s hangja is visszajött, egy római előadáson az opera 260 tagú kórusát és zenekarát is túlénekelte. Tele volt tervekkel, amikor 1959 szeptemberében kórházba került, és október 7-én, alig harmincnyolc éves korában meghalt.

Lanza rövid pályafutása során is maradandót alkotott. Példaképének tekinti korunk szinte minden nagy tenorja, de csodálta Elvis Presley is. José Carreras bevallotta: A nagy Caruso című film indította el énekesi pályáját, Maria Callas pedig élete legnagyobb hibájának nevezte, hogy nem énekelt együtt a legcsodálatosabb tenor hanggal, amit valaha is hallott.

Fejléckép: Harry Hammond/V&A Images/Getty Images

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Rudolf Péter ismertette a Vígszínház következő évadának terveit

A Vígszínház új igazgatója kilenc bemutatót tervez, köztük egy zenés produkció premierjét az intézmény alapításának 125-dik évfordulója alkalmából, jövő májusban.
Színház

Ragályi Elemér, Cserhalmi György, Molnár Piroska és további hetven művész emelt szót az SZFE ügyében

Az Emmy- és Kossuth-díjas operatőr, filmrendező, Ragályi Elemér kezdeményezésére született nyílt levél aláírói arra kérik Semjén Zsoltot, hogy vonja vissza a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról szóló törvényjavaslatot. FRISSÍTVE!
Vizuál

Marilyn Monroe és Coco Chanel fotósának kiállítása

A Mai Manó Ház 2020. június 20-án nyíló fotókiállításának a világhírű Douglas Kirkland a szerzője, alkotásai az elmúlt fél évszázad hollywoodi hírességeinek és popkultúrájának egyedülálló kincsestára.
Klasszikus

Újra zene tölti meg Budapest számos közterét

Hatodik évadát kezdi a Zenélő Budapest: a július 2-án induló programsorozaton a szervezők mintegy 200 minikoncerttel készülnek 8 közkedvelt budapesti helyszínen.
Vizuál

Hét kedvenc Walter Matthau vígjátékunk

Ezt a hét filmet bármikor újranéznénk. Szubjektív lista szigorúan időrendben és nem rangsorolva – hisz utóbbi gyakorlatilag lehetetlen. Az apropó pedig: húsz éve, 2000. július 1-jén hunyt el az Oscar-díjas amerikai színész, a 20. század népszerű filmkomikusa, Walter Matthau.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Szántó Andrea: „Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus?”

Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát március elején faggattam operákról, operaszerepekről, de óhatatlanul is magasabb kérdések felé terelődött a beszélgetés.
Zenés színház hír

Szabadtéri koncertsorozatot indít júliusban az Operettszínház

A musical és az operett szerelmeseinek egyaránt kínálnak könnyed, nyáresti szórakozást egy különleges belvárosi helyszínen, a Pesti Vármegyeháza udvarán.
Zenés színház hír

A jövő héten nyit a milánói Scala

A koronavírus-járvány miatti négy hónapos kényszerszünet után a koncerten a közönség és az énekesek számát is csökkentette az operaház.
Zenés színház koktélparti

Brünnhilde és Wotan pszichológiája – 150 éve mutatták be A walkürt

A főisten leszállt a halandók közé, hogy fiút nemzzen. A fiú és ikerhúga között szerelem gyúlt, amely nyomán felsejlettek a múlt traumái. Brünnhilde pedig integritást nyert azáltal, hogy szembeszállt apjával. Wagner tetralógiája nem csak a zenetudomány, hanem a pszichológia számára is kutatási terület.
Zenés színház hír

Jövőre halasztják a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt

A koronavírus-járvány miatt 2021 őszére halasztja az idén minden eddiginél több jelentkezőt vonzó IV. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt a Zeneakadémia.