Zenés színház

"Az operát nézni számomra nem érdekes"

2016.07.22. 09:32
Ajánlom
Saját 2015/2016-os szezonjának befejezéseképp, jól megérdemelt nyári szabadsága előtt lép fel a Margitszigeten a Brazíliában született német tenor, Martin Mühle. Gondolták volna, hogy nem szívesen jár operaelőadásokra, és új szerepre készülve inkább régi felvételeket hallgat, mint kortárs kollégáinak lemezeit?

- Több évig volt a mannheimi opera tagja, az elmúlt évadban azonban szabadúszó lett. Hogyan változtak az elfoglaltságai?

- Így van, két évig tartoztam a társulathoz, tavaly nyár óta vagyok szabadúszó. Sao Paulóban énekeltem szeptember-októberben, aztán Sankt Gallen következett, majd több németországi fellépés, végül pedig Grazban dolgoztam. Szóval nagyon sok minden történt, szerencsére nagyon elfoglalt voltam, különösen az utóbbi fél évben, úgyhogy a budapesti koncert után jöhet is a családi nyaralás, két hét Umbriában.

- Mennyire válogatós? Ha érkezik egy ajánlat, mit vesz figyelembe a döntésnél – például a budapesti fellépés esetében?

- Sokan emlékeznek az első, 1990-es római Három tenor-koncertre, Pavarottival, Carrerasszal, Domingóval. Azóta komoly hagyománya lett ennek a speciális, de mindig nagy sikert arató műfajnak. Nagyon örülök és megtiszteltetésnek tartom ezt a felkérést, hogy részese lehetek egy

Martin Mühle

Martin Mühle (Fotó/Forrás: Hans-Jörg Michel)

ilyen különleges estének. Az ismert és kedvelt, sokszor énekelt és sokszor halott áriák és dalok épp az ismertségük miatt jelentenek kihívást. Adott a nyár, a csodálatos melódiák, a tenorrepertoár legszebb darabjai, a kiváló kollégák, a zenekar, és remélem, a közönségnek maradandó, nagyszerű élményben lesz része! Magyarország, különösen Budapest híres a zenei kultúrájáról, azt hiszem, elég csak az operett világsikerét említeni, Kálmán Imrét, Lehár Ferencet, akiknek a darabjaiban szintén énekeltem.

- Ön szerint a három tenor-koncertek kiknek szólnak: a hardcore operarajongóknak, vagy inkább az a céljuk, hogy a műfajt népszerűsítsék, azt új közönséggel ismertessék meg, új nézőket nyerjenek meg az operaházaknak?

- Már Caruso óta nagy a népszerűsége a tenorkoncerteknek, és ebbe mindkét ön által említett cél belejátszik. De azt hiszem, a szórakoztatás mellett az új hallgatók, nézők megnyerése nagy fontossággal bír. És épp ezért kell az ilyen a gálákon az énekeseknek magas színvonalon teljesíteni, igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtani, a repertoár legnehezebb és legszebb darabjaival bizonyítani.

- Néhány slágerszámot mindhárman együtt énekelnek Budapesten. Mennyire fontos az a fajta összhang, amit kémiának is neveznek?

- Inkább a karmesterrel és a zenekarral kell egymásra hangolódnunk. Nekünk, tenoroknak, úgy fogalmaznék, jól meg kell értenünk egymást. Ha a közönség azt látja, jól érezzük magunkat, a színpadi hangulat átragad a nézőtérre, ami a közös zárószámokban csúcsosodik ki és válik igazi ünneppé. Valószínűleg az énekesnőknél ez egy picit nehezebb, mi, fiúk ebből a szempontból jóval egyszerűbbek vagyunk. (Nevet.)

- Meglehetősen nagy hangi, fizikai és pszichés igénybevétellel járó szakma az operaénekesé. Hogyan tréningezi magát, hogyan készül fel egy-egy koncert vagy előadás előtt?

- Nem egyszerűen szakma ez, hanem örömforrás, szenvedély, hivatás, amit ha az ember szerelemből csinál, nem munkának éli meg. De valóban, sokoldalú felkészülést igényel. A beéneklés és a napi vokális gyakorlás elengedhetetlen, mert az emberi hangot állandó kondícióban kell tartani amellett, hogy nagyon sérülékeny eszköz, vigyázni kell rá, miközben bizonyos a külső körülményeket nem tudunk befolyásolni. Elég egy megfázás vagy a szárazabb levegő, jön a betegség, a fellépést pedig le kell mondani. Sportolok rendszeresen, és persze minden fellépés előtt vannak bizonyos tornagyakorlatok, amelyeket elvégzek. A koncertek és előadások előtt lelki ráhangolódásra is szükség van, erre is kell időt szánni. Mindezeket figyelembe véve igazán felelősségteljes életet kíván ez a pálya. De épp ez az egyik szépsége.

- A koncertpódiumok vagy az operaszínpadok állítják nagyobb kihívás elé?

- Egyértelműen a koncertpódiumok. A színpadon ott vannak a kollégák, van egy darabbeli helyzet, belebújik az ember a karakter bőrébe, eljátszik valakit. A koncerteken az ember egyedül áll, csak magára számíthat, az áriák által lelkileg lemeztelenedik a közönség előtt.

Martin Mühle

Martin Mühle

- Énekelte és énekli a tenorrepertoár klasszikus szerepeit. Melyik áll önhöz a legközelebb

- Don José az egyik kedvenc szerepem, mert komoly változáson megy át a karakter a történet folyamán, ami színészileg jelent kihívást, nem is beszélve arról, hogy zeneileg mennyire hálás figura. De talán Puccini az a zeneszerző, aki a legközelebb áll hozzám: az ő zenéje az érzelmi állapotok teljes palettáját bemutatja, nagyon pontosan megfogalmazva, nagyon átélhetően.

- Hamarosan debütál Lohengrinként. Hogyan készül az új szerepre?

- Bár már énekeltem Siegfriedet, túl nagy tapasztalatom Wagnerben, egyáltalán: a német repertoárban nincs, ezért is izgalmas ez a Sankt Gallen-i feladat, amit álomszerepnek is mondhatnék. Ami a felkészülést illeti, először is utánaolvasok a zeneszerzőnek, a kornak, amelyben élt, aztán szöveget tanulok, zongora mellett rögzítem a szerepet. Felvételeket hallgatok, főleg a harmincas, negyvenes, ötvenes évekből, hogy a zenéhez és a karakterhez közelebb jussak. Nagyon szeretem a régi tenorokat, különösen Kónya Sándort, aki véleményem szerint minden idők legjobb Lohengrinje, ráadásul az olasz és a német repertoárban is otthonosan mozgott, mindkettőt hitelesen énekelve, képviselve. De sokat hallgatom James Kinget vagy Lauritz Melchiort is.

- Említette Kónya Sándort. A jelenlegi magyar operaéletet is figyelemmel kíséri?

- Őszinte leszek: nem túlságosan, de az a helyzet, hogy egyáltalán nem vagyok jó operaközönség. Ha színházba megyek, az biztosan prózai vagy táncelőadás, vagy hangverseny. Az operát nézni számomra nem érdekes, nem izgalmas. Csinálni viszont a lehető legjobb dolog az életben!

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen a PORT.hu felületén!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Virtuóz fiatalokkal ad koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Online koncertet ad a Liszt Ferenc Kamarazenekar február 26-án. A szólisták közül a legfiatalabb 11 éves, mindannyiukat számos díjjal ismerték már el, és van köztük, aki a világhírű Carnegie Hallban is fellépett.
Színház

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Könyv

Dragomán György Máglya című regényét méltatja a New York Times

Elbűvölőnek nevezi a rangos amerikai napilap kritikusa Dragomán György regényét. Ottilie Mulzet fordításában angolul is megjelent a Máglya, és máris dicsérő recenziót kapott.
Klasszikus

Feltörekvő magyar karmester a Müpa színpadán

A közelmúltban rangos karmesterversenyt nyert Hontvári Gábor, aki most a Nemzeti Filharmonikusokat vezényli február 25-én a Müpában. Az online esemény igazi zenei csemegének ígérkezik.
Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Börtöndráma az Operaházban

A megrázó erejű Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című Jake Heggie-operával folytatódik az Opera Otthonra fizetős streamsorozata. Az Almási-Tóth András rendezte produkció szombaton Meláth Andrea és Sólyom-Nagy Máté főszereplésével látható.
Zenés színház magazin

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Zenés színház interjú

„Az egyetemes Bóni-életérzést kerestem” – interjú Erdős Attilával

Erdős Attila operaénekesi feladatai mellett a Budapesti Operettszínházban táncoskomikusként is bemutatkozhatott, a Kékszakáll Popolanija után többek között a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Bónijaként láthatta őt a közönség. Az indulásról, zenei kalandozásokról és az operett műfajának sokszínűségéről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Először neveztek ki női zeneigazgatót Szentpétervár történelmi színházában

A szentpétervári Mihajlovszkij Színház zeneigazgatója lett Alevtina Ioffe, aki több rangos német színházban is bemutatkozott már. Ilyen magas pozíciót még nem kapott női dirigens Oroszországban.
Zenés színház hír

Whoopi Goldberg nélkül mutatják be az Apáca Show-t a West Enden

Nagy dobásra készült tavaly a West End: az 1992-es Apáca Show musical-változatának főszerepére a nagysikerű film Delorisát, Whoopi Goldberget kérték fel, aki örömmel vállalta, hogy ismét magára ölti az apácaruhát. Az előadásra a borsos jegyárak ellenére gyorsan fogytak a jegyek, a bemutató azonban a koronavírus miatt elmaradt, az új változatban pedig úgy tűnik, hogy hiába is keresnénk az Oscar-díjas színésznőt.