Zenés színház

"Az operát nézni számomra nem érdekes"

2016.07.22. 09:32
Ajánlom
Saját 2015/2016-os szezonjának befejezéseképp, jól megérdemelt nyári szabadsága előtt lép fel a Margitszigeten a Brazíliában született német tenor, Martin Mühle. Gondolták volna, hogy nem szívesen jár operaelőadásokra, és új szerepre készülve inkább régi felvételeket hallgat, mint kortárs kollégáinak lemezeit?

- Több évig volt a mannheimi opera tagja, az elmúlt évadban azonban szabadúszó lett. Hogyan változtak az elfoglaltságai?

- Így van, két évig tartoztam a társulathoz, tavaly nyár óta vagyok szabadúszó. Sao Paulóban énekeltem szeptember-októberben, aztán Sankt Gallen következett, majd több németországi fellépés, végül pedig Grazban dolgoztam. Szóval nagyon sok minden történt, szerencsére nagyon elfoglalt voltam, különösen az utóbbi fél évben, úgyhogy a budapesti koncert után jöhet is a családi nyaralás, két hét Umbriában.

- Mennyire válogatós? Ha érkezik egy ajánlat, mit vesz figyelembe a döntésnél – például a budapesti fellépés esetében?

- Sokan emlékeznek az első, 1990-es római Három tenor-koncertre, Pavarottival, Carrerasszal, Domingóval. Azóta komoly hagyománya lett ennek a speciális, de mindig nagy sikert arató műfajnak. Nagyon örülök és megtiszteltetésnek tartom ezt a felkérést, hogy részese lehetek egy

Martin Mühle

Martin Mühle (Fotó/Forrás: Hans-Jörg Michel)

ilyen különleges estének. Az ismert és kedvelt, sokszor énekelt és sokszor halott áriák és dalok épp az ismertségük miatt jelentenek kihívást. Adott a nyár, a csodálatos melódiák, a tenorrepertoár legszebb darabjai, a kiváló kollégák, a zenekar, és remélem, a közönségnek maradandó, nagyszerű élményben lesz része! Magyarország, különösen Budapest híres a zenei kultúrájáról, azt hiszem, elég csak az operett világsikerét említeni, Kálmán Imrét, Lehár Ferencet, akiknek a darabjaiban szintén énekeltem.

- Ön szerint a három tenor-koncertek kiknek szólnak: a hardcore operarajongóknak, vagy inkább az a céljuk, hogy a műfajt népszerűsítsék, azt új közönséggel ismertessék meg, új nézőket nyerjenek meg az operaházaknak?

- Már Caruso óta nagy a népszerűsége a tenorkoncerteknek, és ebbe mindkét ön által említett cél belejátszik. De azt hiszem, a szórakoztatás mellett az új hallgatók, nézők megnyerése nagy fontossággal bír. És épp ezért kell az ilyen a gálákon az énekeseknek magas színvonalon teljesíteni, igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtani, a repertoár legnehezebb és legszebb darabjaival bizonyítani.

- Néhány slágerszámot mindhárman együtt énekelnek Budapesten. Mennyire fontos az a fajta összhang, amit kémiának is neveznek?

- Inkább a karmesterrel és a zenekarral kell egymásra hangolódnunk. Nekünk, tenoroknak, úgy fogalmaznék, jól meg kell értenünk egymást. Ha a közönség azt látja, jól érezzük magunkat, a színpadi hangulat átragad a nézőtérre, ami a közös zárószámokban csúcsosodik ki és válik igazi ünneppé. Valószínűleg az énekesnőknél ez egy picit nehezebb, mi, fiúk ebből a szempontból jóval egyszerűbbek vagyunk. (Nevet.)

- Meglehetősen nagy hangi, fizikai és pszichés igénybevétellel járó szakma az operaénekesé. Hogyan tréningezi magát, hogyan készül fel egy-egy koncert vagy előadás előtt?

- Nem egyszerűen szakma ez, hanem örömforrás, szenvedély, hivatás, amit ha az ember szerelemből csinál, nem munkának éli meg. De valóban, sokoldalú felkészülést igényel. A beéneklés és a napi vokális gyakorlás elengedhetetlen, mert az emberi hangot állandó kondícióban kell tartani amellett, hogy nagyon sérülékeny eszköz, vigyázni kell rá, miközben bizonyos a külső körülményeket nem tudunk befolyásolni. Elég egy megfázás vagy a szárazabb levegő, jön a betegség, a fellépést pedig le kell mondani. Sportolok rendszeresen, és persze minden fellépés előtt vannak bizonyos tornagyakorlatok, amelyeket elvégzek. A koncertek és előadások előtt lelki ráhangolódásra is szükség van, erre is kell időt szánni. Mindezeket figyelembe véve igazán felelősségteljes életet kíván ez a pálya. De épp ez az egyik szépsége.

- A koncertpódiumok vagy az operaszínpadok állítják nagyobb kihívás elé?

- Egyértelműen a koncertpódiumok. A színpadon ott vannak a kollégák, van egy darabbeli helyzet, belebújik az ember a karakter bőrébe, eljátszik valakit. A koncerteken az ember egyedül áll, csak magára számíthat, az áriák által lelkileg lemeztelenedik a közönség előtt.

Martin Mühle

Martin Mühle

- Énekelte és énekli a tenorrepertoár klasszikus szerepeit. Melyik áll önhöz a legközelebb

- Don José az egyik kedvenc szerepem, mert komoly változáson megy át a karakter a történet folyamán, ami színészileg jelent kihívást, nem is beszélve arról, hogy zeneileg mennyire hálás figura. De talán Puccini az a zeneszerző, aki a legközelebb áll hozzám: az ő zenéje az érzelmi állapotok teljes palettáját bemutatja, nagyon pontosan megfogalmazva, nagyon átélhetően.

- Hamarosan debütál Lohengrinként. Hogyan készül az új szerepre?

- Bár már énekeltem Siegfriedet, túl nagy tapasztalatom Wagnerben, egyáltalán: a német repertoárban nincs, ezért is izgalmas ez a Sankt Gallen-i feladat, amit álomszerepnek is mondhatnék. Ami a felkészülést illeti, először is utánaolvasok a zeneszerzőnek, a kornak, amelyben élt, aztán szöveget tanulok, zongora mellett rögzítem a szerepet. Felvételeket hallgatok, főleg a harmincas, negyvenes, ötvenes évekből, hogy a zenéhez és a karakterhez közelebb jussak. Nagyon szeretem a régi tenorokat, különösen Kónya Sándort, aki véleményem szerint minden idők legjobb Lohengrinje, ráadásul az olasz és a német repertoárban is otthonosan mozgott, mindkettőt hitelesen énekelve, képviselve. De sokat hallgatom James Kinget vagy Lauritz Melchiort is.

- Említette Kónya Sándort. A jelenlegi magyar operaéletet is figyelemmel kíséri?

- Őszinte leszek: nem túlságosan, de az a helyzet, hogy egyáltalán nem vagyok jó operaközönség. Ha színházba megyek, az biztosan prózai vagy táncelőadás, vagy hangverseny. Az operát nézni számomra nem érdekes, nem izgalmas. Csinálni viszont a lehető legjobb dolog az életben!

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen a PORT.hu felületén!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Rendeltek egy pepperonit, a pizzafutár egy Beethoven-szonátát is eljátszott ráadásként

Íme egy sztori arról, hogy az is arany lehet, ami nem fénylik. A tizennyolc éves Bryce Dudal pizzát kézbesített Detroitban, amikor észrevette, hogy a házban egy zongora áll. Nem tudott ellenállni.
Vizuál

24 óra alatt eltűnt a legújabb utcai Banksy-mű

Az egyik legismertebb kortárs művész minden munkájának feltűnése eseményszámba megy. Ilyen hamar viszont ritkán tűnnek el alkotásai.
Színház

Elhunyt Kerényi Imre

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató hosszú, türelemmel viselt betegség után, életének 75. évében családja körében hunyt el.
Tánc

50 éves Bozsik Yvette, akinek bátorságát még Pina Bausch is elismerte

Saját nevét viselő társulata az ország egyik kiemelt, nemzetközileg is elismert kortárs táncegyüttese.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.
Zenés színház nyílt levél

Kesselyák Gergely megszólalt RockGiovanni-ügyben, és megvédte Szüts Aport

A múlt héten Kovács János és Szüts Apor nyílt leveleket váltott, most a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatója is tollat ragadott: „Mi történt most a RockGiovanni körül? Egy provokatív cím végre átütötte az érdektelenség és felületesség ingerküszöbét.”
Zenés színház vélemény

Miért ijednek meg a rockosított Don Giovannitól az operarajongók?

Kovács János karmester nyílt levelet fogalmazott meg Szüts Apor RockGiovanni című Mozart-átirata ellen, a kérdés felzaklatta az operarajongó facebookozókat, és rámutatott néhány fontos dologra.
Zenés színház interjú

„Nem viszem haza a szerepeimet”

Volt már Mozart, Bóni, Mágnás Miska, zongorakísérő a világ legrosszabb énekesnője mellett. Nem csak színész, zenét is szerez. Szemenyei János a hazai zenés színházi élet független személyisége. Nem képzelhetjük már el nélküle a műfajt, még szép, hogy az idei KULT50 kiadványunkban is szerepel.
Zenés színház palotakoncertek

Vadász Zsolt: „Bármire hajlandó vagyok, ha azt a műfaj megköveteli”

Vadász Zsolt immár ötödik alkalommal lép fel a Budavári Palotakoncerteken. Az Operettszínház bonvivánja, akitől a mókázás sem áll távol, már nagyon készül az estre, mert úgy véli, ezek a koncertek sokat segítenek az operett műfajának népszerűsítésében.