Zenés színház

Baráth Emőke, a jó hír vivője

KULT50: Baráth Emőke
2018.10.14. 11:20
Ajánlom
A tehetséges és gyönyörű szoprán első nemzetközi sikerét egy nadrágszerepben aratta a Julius Caesar Sestójaként. Baráth Emőke a KULT50-ben megjelent portréja.

A 2018 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré utánközlése:

Szerencsés véletlen folytán egymás mellett ültünk a minap Baráth Emőkével egy Händel-koncerten. Vagy a szerencsést akár vissza is vonhatom, mert nem jöttem rá, hogy mellette ülök, csak egy elegáns, finom illatú nő volt, aki viszont a tapsnál félredobva minden rezerváltságot, úgy bravózott az énekeseknek, torkaszakadtából, mintha nem is ez volna a foglalkozása. Akkor jöttem rá, hogy aki mellettem ül, körülbelül a leghíresebb aktív magyar énekesnő, Baráth Emőke.

Akárki akármit is mond: ez nem szokványos.

Nem azért, mert egy énekesnőnek elvben minden énekesnő a vetélytársa – éppenséggel azt is érezhetné, hogy azok ott helyette vannak fenn a pódiumon –, hanem mert egy profi zenész sokszor arra sem hajlandó, hogy a többieket meghallgassa. Ha udvariasak akarunk lenni, akkor azért, hogy az interpretációk ne zavarják egymást, ha nem vagyunk udvariasak, akkor meg azért, mert foglalkozik ő eleget a zenével életvitelszerűen. Nyolc óra munka után hogyan lehetne nyolc óra szórakozás a zene?

Baráth Emőke

Baráth Emőke (Fotó/Forrás: Böröcz Balázs)

Mi, magyarok szeretünk magunkra úgy gondolni, mint különlegesen tehetséges nemzetre, sportolóink, tudósaink, művészeink ott vannak mindenütt. Tényleg? Hány magyar énekes van ott mindenütt? Igen, volt egy Sass Sylvia, volt egy Marton Éva, egy Rost Andrea. Mintha valaki mindig vitte volna a jó hírünket, itt is van oktatás és művészet. Hírmondók, híréneklők. Most épp Baráth Emőke a jó hír vivője, de ez szörnyű munka, szörnyű kitartást és állhatatosságot követel. Húsz meghallgatást, ahol azt mondják, köszönjük, majd értesítjük, és utána egyet, ami után tényleg értesítik az embert. Baráth Emőke történetében is tagadhatatlan szerepet játszott a szerencse, hogy a barokk zenélés egyik nagy öregfiúja, Alan Curtis meghallotta őt énekelni. És, ahogy Baráth Emőke mondja, vannak ilyen mesterek is. Akik nemcsak azt hallják, ami megszólal, hanem azt is, ami megszólalhat. Ami benne van a hangban, a személyiségben – az indulatot, akarást. A jövőt, azt hallják, és ha hallják, ki is bontják.

Ez az, ami tényleg csak a szerencséseknek adatik meg. Mert az már nem szerencse, ha valaki élni is tud a lehetőséggel, és amikor énekelni kell, úgy énekel, hogy a mester kénytelen legyen gratulálni saját magának: már megint igazam volt.

Azóta Baráth Emőke a barokk zenét játszó operaházak csillaga lett, mellékszereplőből főhősnővé vált, már nem csak tehetséges kezdő, akinek egyszer, egy szép napon majd eljön az ideje. Most van itt épp az ő ideje. Amikor Mozartot énekelt a Theater an der Wienben, rajongott érte a közönség. És minden oka meg is volt rá: nemcsak szép hangokkal, de élettel telt meg a színpad tőle. Mindezt, a színpadi jelenlétet, mesterséget a gyakorlatban sajátította el, a Zeneakadémiát nem operaszakon végezte el. Glyndebourne-i fellépésétől ájuldozott a kritika. De nem kell feltétlenül utánautazgatni, itthon is előfordul ő, a Müpában most tavasszal játszott Monteverdi-opera, az Orfeusz és Euridiké énekesei között messze ő volt a legkiegyensúlyozottabb.

Ránéznek az emberek, és azt mondják: könnyű neki. Ilyen hanggal, és hozzá ilyen külsővel.

Ez a mai operajátszás épp neki kedvez, egyrészt mert előveszik a barokk műveket, másrészt mert annyira fontos lett a megjelenés is, az illúzió.

Biztosan így van. Csak hát az első nagy, nemzetközi siker a Julius Caesar Sestója volt. Az meg pont nadrágszerep, lehet bármilyen szép a lány, ha egyszer fiút kell énekelnie! Amúgy is lemezen jelent meg, inkább a fülnek szól, mint a szemnek. Ha megnézzük a Junior Prima díjas szoprán sikeres kollégáit, azért nem mindegyik bombázó. Vagy ha megnézzük a régi idők énekeseit: Maria Callas se volt épp csúfság. Egyszerűbb talán elfogadni, hogy vannak tehetséges emberek, akiknek épp minden összejön. Nincs ezen mit szégyellni.

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron második alkalommal jelent meg a hazai médiapiac egyedülálló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunkban megismerheti a beválogatott alkotókat.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, rendelje meg online, ide kattintva>>>

„Az ösztöneimre hagyatkozom”

Kapcsolódó

„Az ösztöneimre hagyatkozom”

A Kult50 idei kiadásában helyet érdemlő Baráth Emőke a 17-18. századi énekesrepertoár specialistája. Tőlünk nyugatabbra többen ismerik, mint itthon, a váci Régi Zenei Napokon arról kérdeztük, hogy miként szerelmesedett bele ennek a kornak a muzsikájába.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Csak egy közös ügy létezik” – Beszélgetés Dinyés Dániellel

Dinyés Dániel egész életében különösen figyelt arra, hogy művésztársait lehetőségeihez képest segítse. Ennek hitelességét erősíti, hogy ő maga nem is szívesen beszél róla. Nemes gesztusairól kizárólag szűk környezete és az érintettek tudnak. 2022-ben a zeneszerző-karmester veheti át az Art is Business Fidelio-díját, amellyel azokat az alkotókat ismerik el, akik saját erejükből, ellenszolgáltatás nélkül támogatják a művészeti szektort.
Klasszikus

Szerb győzelem, magyar második hely a Bartók Világversenyen

A 24 éves Veljko Nenadić kapta az első díjat a 2022-ben komponistáknak meghirdetett megmérettetés gálaestjén, műve szerepel majd a jövő évi, hegedűsöknek szóló forduló választható darabjai között is. A második díjat Thomas Kornél kapta.
Klasszikus

Andrés Orozco-Estrada lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral

A zeneirodalom egyik legnépszerűbb zongoraversenye és szimfóniája, valamint egy varázslatos nyitány is felcsendül a Budapesti Fesztiválzenekar és a kolumbiai sztárkarmester, Andrés Orozco-Estrada decemberi koncertjein.
Vizuál

„Mindig rólunk van szó” – Hegedűs D. Géza a Néprajzi Múzeum kiállításáról

Európa egyik legkorszerűbb múzeumépülete, az idén felavatott Néprajzi Múzeum első, időszaki kiállítása a Megérkeztünk című tárlat. A legelső, 19. századi gyűjtésektől a legújabb szerzeményekig Hegedűs D. Géza színművész „kalauzolja” a látogatókat audio idegenvezetés formájában.
Plusz

Elhunyt Irene Cara, a Flashdance Oscar-díjas énekes-dalszerzője

63 éves korában elhunyt Irene Cara, a Flashdance című film Oscar-díjas énekes-dalszerzője – számolt be róla a BBC News.Az amerikai színésznő és énekesnő az 1980-ban bemutatott Fame című film főcímdalával is sikert aratott, de sokan ismerték meg a Flashdance című produkció dalszerző-énekeseként is.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

Elhunyt Arányi Adrienn

A színésznőt kilencvenhárom éves korában érte a halál – tette közzé megrendülten a hírt egykori színháza, a Budapesti Operettszínház közösségi oldalán.
Zenés színház hír

Kristīne Opolais Carmenként debütál Szentmargitbányán

A világhírű énekesnő csatlakozik azon szopránokhoz, akik a hagyományosan mezzoszopránok által megformált Bizet-hősnő bőrébe bújnak. A Carmen premierjére 2023. július 12-én kerül sor a Szentmargitbányai Kőfejtőben.
Zenés színház hír

Komlósi Ildikó mesterkurzust tart fiatal énekeseknek

A kurzusra november 28. és december 2. között kerül sor, a Benczúr Ház Dísztermében, november 30-án pedig gálakoncerten mutatkoznak be a résztvevők. Az események a nagyközönség számára ingyenesen látogathatók, de a koncert regisztrációköteles.
Zenés színház ajánló

Ismét bemutatják Budaörsön a Koldusoperát

November 24-én újra átélhetjük Bertolt Brecht világhírű alkotását Fehér Balázs Benő újragondolásában. A felújított ellőadás főbb szerepeiben mások mellett Bíró Kriszta, Brasch Bence és Páder Petra látható a Budaörsi Latinovits Színházban.
Zenés színház kritika

A diktátor emberi arca

Különleges bemutatóval indította évadát a palermói Teatro Massimo. Viktor Ullmann Atlantisz császára című operáját és Mozart Requiemjét adták elő, ám nem egymás után, hanem jelenetenként összeillesztve, így a két mű még erősebben lépett egymással párbeszédbe. Az új produkció mindkét előadásán jártunk, november 8-án és 9-én.