Barinkay kincsei – 15 sor zenés színház

Johann Strauss Cigánybárója nagy kedvencem, holott kevés dolog untat jobban a permanens umcaccánál. A Keringőkirály nem csupán a jól bevált táncdallammal dolgozott e művében, a vérpezsdítő verbunkos és a szívszorító cigány motívumok mellett csomó kis cifraság, nagy ecsetvonás, Erkel-motívum erősíti az összhatást, a méltán híres operettslágerekről nem is beszélve.

hiszen az ifjabbik Strauss Jókai Mór regénye nyomán írta meg A cigánybárót, az akkor még csak Szaffi címen megszülető, folytatásos történetet a szerző adta az ünnepelt muzsikus kezébe 1883-ban.

Ruszó Alexandra A cigánybáróban (Fotó/Forrás: Janus Erika / Operettszínház)

Divatja volt akkoriban a magyar témáknak, 1885-ben megtartották a zajos sikerű ősbemutatót Bécsben, a születő előadás körül maga Jókai bábáskodott, állítólag a II. felvonásban elhangzó toborzódal is tőle származik. Nem véletlen a szerző figyelme, Jókai a szabadságharc után emigrált magyarok allegóriájaként írta meg Botsinkay (Straussnál Barinkay) alakját, aki végigkóborolta a világot, számtalan mesterséget űzött, majd hazatér, de birtoka kis híján tönkrement a gondatlan, korrupt gazdák keze alatt – de aztán a csoda és a szerelem mindent helyrehoz. (A zenemű történetéről bővebben itt írtunk.) A Budapesti Operettszínház a Jókai 200 emlékév kapcsán tűzte műsorra a művet, nagyon vártam, hogy láthassam, hallhassam – utóbbi élményre nem lehet panaszom, előbbi kapcsán már akadtak gondjaim.

Kalocsai Zsuzsa A cigánybáróban (Fotó/Forrás: Janus Erika / Operettszínház)

De kezdjük a jóval, a zenei megvalósítás csodálatos, a február 15-i előadást láttam, Pfeiffer Gyula vezényletével: a zenekar a nyitány első dallamaitól a fináléig nagyon pontosan porciózta ki a hangzást, jól szolgálva a vokális teljesítményeket. Elsőként Papp Balázst emelném ki, aki fantasztikusan énekli a címszerepet, a nagyérdemű már felfigyelhetett rá tavaly A cirkuszhercegnő Mister X-eként, akkor is megjegyeztem magamban: ritka, hogy valaki ennyire természetes bonviván legyen, és ilyen sötét tónusú, mégis könnyed tenorral dolgozzon.

Szőke Diána A cigánybáró című előadásban (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)

Lévai Enikő szopránjában líraiság és erő összpontosul, Szaffija már a kezdetektől arisztokrata vonásokat hordoz magában, hiszen kötelező mesei motívumként beigazolódik, ő is nemesi származék. Erős ellenpontja Arzéna, a sertésbizniszből meggazdagodott helyi földbirtokos leánya, aki csak vágyna erre a címre, Szőke Diána megformálásban igazán szórakoztató, intrikus jelenség,

A kedvelt komikus karaktert, Zsupánt Pete Ádám Dávid alakította, kellő könnyedséggel, de nekem hiányzott belőle a Disznókirály analfabéta suttyósága, viszont ez rendezői koncepció volt: a híres belépő balettozó sertésekkel valósul meg, ami inkább finom miliő, mintsem ordenáré. Ruszó Alexandra Cziprája és Kalocsai Zsuzsa Mirabellája hoz még vokális izgalmakat az előadásba, utóbbi édesen működik a császári biztos Carnerót játszó Németh Attilával – jól képviselik személyes kis szálukat ebben a gazdag egészben.

Pete Ádám Dávid A cigánybáróban (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)

Dénes Viktor Ottokárja jó viccforrás, de szerintem nem használta ki eléggé karakterét a rendezés, amely kapcsán sok kérdőjel maradt bennem. Miközben vannak nagyszerűen sikerült részek: egyenesen fölizzik a színpad, amikor megérkeznek a cigányok vagy amikor Mirabella csatatéri élményeiről énekel, ezek a táncos-mozgásos jelenetek jól működnek, viszont gyakran éreztem azt, hogy a jelentős tömeg nincs eléggé kihasználva. Bozsik Yvette rendezésének legnagyobb erénye, hogy hagyja a zenét érvényesülni, a felvonásnyitányok például egytől egyig leengedett függöny mellett hangzanak el, mégis azt gondolom, ez a mű többet rejt, nemcsak külcsínt, hanem igazi kincseket, pont, mint Barinkay birtoka.

Lévai Enikő és Papp Balázs A cigánybáróban (Fotó/Forrás: Janus Erika / Operettszínház)

Fejléckép: Lévai Enikő és Papp Balázs A cigánybáróban (fotó / forrás: Janus Erika / Operettszínház)