Zenés színház

Barokk kebel

2005.11.08. 00:00
Ajánlom
Múlt hét végén Cecilia Bartoli-koncertet közvetített a televízió, és amikor az énekesnő bejelentette a ráadásszámot, Vivalditól az Agitata da due venti kezdetű áriát, a közönség fölhördült. A hördülés nyilván a virtuóznak szólt, aki a hosszú hangverseny legvégére tette a legnehezebb és leghúzósabb áriát, amit száz énekesnőből száz képtelen lenne így elénekelni, de állj. Ha tíz évvel ezelőtt jelentette volna be valaki ezt a művet, mit szólt volna a publikum? Nyilván üveges tekintettel mered maga elé: Vivaldi áriákat is írt, nem csak a Négy évszakot?

Ennek fényében érdemes talán elgondolkodni, hogy Bartoli, sőt, a Bartoli-jelenség mit is jelent. Mert egyre többször hallani az ellentábor hangját: Bartoli nem is olyan fontos énekesnő, csak egy fürge gége, egy grimaszoló italiana, aki előkeres mindenféle obskúrus muzsikákat, hogy azokkal villogjon. A helyzet azonban éppen fordított: egyes áriák háromszáz évet vártak arra, hogy végre értelmesen legyenek megszólaltatva. Mert a barokk zenét éneklő Bartoli soha nem virtuóz a virtuozitás kedvéért, nincs egyetlen hajlítása, egyetlen díszítése, amely csak róla szólna, és nem a zenéről vagy a szövegről. Nem tudok jobb bizonyítékot erre az új lemeznél.

A címe az, hogy a Betiltott opera, ami Rómára utal és a XVIII. század fordulójára, amikor a színpadot átmenetileg megtiltották a városban, és mindazt a tébolyt és szenvedélyt, amit az opera jelent, a hagyományos koncerten kellett átélnie a hallgatónak. Barokk művek esetében mindennapos tapasztalat, hogy csak a zenét hallgatva nehéz megmondani, opera vagy oratórium szól, áriák jönnek egymás után, tiszteletre méltó emelkedettséggel és egyhangúsággal, minden lehetne éppenséggel koncerttermi zene. Itt fordított a helyzet: minden operának hangzik, minden feszül, a zene fegyelme kell ahhoz, hogy ne csak sikoltozás, tombolás és őrjöngés legyen a lemezen.

Ezt a barokkot az ember folyton átéli, ha Rómában jár, ha Bernini szobrait nézi, a szenteket, akiket égő parázzsal érint meg az angyal, akiknek keze-lába rándulna, szinte a bűnben, de mégsem, hiszen szentek. Szentek, de nem szelídek, nem visszafogottak, fűti őket valami, ami csak a szerelemhez fogható, de a szerelem tárgya Isten. Az égig repülünk, de a fűtőanyag mégis a bűn. A barokk muzsikát így eddig talán soha nem lehetett hallani, hiszen folyton Bachból indulunk ki, a tiszta értelemből. Most viszont itt egy csokor Caldara, Scarlatti és az olasz hatásokkal teli fiatal Händel. Itt a Les Musiciens du Louvre és a karmester Marc Minkowski, aki nem ijed meg a pillanattól, sőt, ha ilyen az énekesnő, akkor mi még olyanabbak leszünk alapra helyezkedik. És itt van Cecilia Bartoli. Állandóan végletes, vagy suttog, vagy őrjöng, vagy száguld, vagy szinte megáll, annyira lassú. De még ezekben a nagy lelassulásokban is lobog, "eredj, bánd meg a bűneidet és sírj" mondja hipnotikusan. Nyilván vannak, akiket ez a végletesség fáraszt, tessék inkább csak énekelni, minél szépségesebb hangon.

A helyzet az, hogy megtehetné. Bár Bartoli hangja világosodott és kicsit élesebb lett az idők során, ha csak kábítani akarna, olyan szépen és makulátlanul énekelné el ezeket a darabokat, hogy a világ szanaszét ájulna a gyönyörűségtől. De Bartoli van annyira szuverén, és van akkora énekes, hogy a nagyobb kockázatot vállalja. Mondani akar valamit. Akinek van füle a hallásra, hallja. Akinek van szíve, értse. (Opera proibita - Decca, 2005)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Mi az a tritónusz, és miért nevezték az ördög hangközének?

Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?
Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház rossini

A pesarói hattyú

Százötven éve, 1868. november 13-án halt meg Gioachino Antonio Rossini, az olasz opera egyik legnépszerűbb mestere. Híres ínyenc is volt, nevét étel-kompozíciói is őrzik.
Zenés színház new york

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Zenés színház hír

Rangos elismerést kapott Kero rendezése Szentpétervárott

Minden évben több mint kétszáz színház előadása verseng Szentpétervárott az Arany Szufita-díjért. Idén zenés kategóriában az év előadása lett a Kerényi Miklós Gábor által rendezett Monte Cristo grófja.
Zenés színház andrea bocelli

Andrea Bocelli a fiával énekel az új slágerlistás lemezén

Tíz év után először szerepel klasszikus zenei album az amerikai slágerlista élén, igaz, ez is crossover. Bocelli hamarosan Magyarországra jön, de a rajongói most nem is érte, hanem a fiáért vannak oda.
Zenés színház kult50

Aki operára cserélte a könnyűzenét: László Boldizsár

Számára a műfaji váltás szinte gombnyomásra történt, persze egyik területen sem spórolhatta meg a befektetett munkát. László Boldizsár Kult50-ben megjelent portréja.