Zenés színház

Barokk kebel

2005.11.08. 00:00
Ajánlom
Múlt hét végén Cecilia Bartoli-koncertet közvetített a televízió, és amikor az énekesnő bejelentette a ráadásszámot, Vivalditól az Agitata da due venti kezdetű áriát, a közönség fölhördült. A hördülés nyilván a virtuóznak szólt, aki a hosszú hangverseny legvégére tette a legnehezebb és leghúzósabb áriát, amit száz énekesnőből száz képtelen lenne így elénekelni, de állj. Ha tíz évvel ezelőtt jelentette volna be valaki ezt a művet, mit szólt volna a publikum? Nyilván üveges tekintettel mered maga elé: Vivaldi áriákat is írt, nem csak a Négy évszakot?

Ennek fényében érdemes talán elgondolkodni, hogy Bartoli, sőt, a Bartoli-jelenség mit is jelent. Mert egyre többször hallani az ellentábor hangját: Bartoli nem is olyan fontos énekesnő, csak egy fürge gége, egy grimaszoló italiana, aki előkeres mindenféle obskúrus muzsikákat, hogy azokkal villogjon. A helyzet azonban éppen fordított: egyes áriák háromszáz évet vártak arra, hogy végre értelmesen legyenek megszólaltatva. Mert a barokk zenét éneklő Bartoli soha nem virtuóz a virtuozitás kedvéért, nincs egyetlen hajlítása, egyetlen díszítése, amely csak róla szólna, és nem a zenéről vagy a szövegről. Nem tudok jobb bizonyítékot erre az új lemeznél.

A címe az, hogy a Betiltott opera, ami Rómára utal és a XVIII. század fordulójára, amikor a színpadot átmenetileg megtiltották a városban, és mindazt a tébolyt és szenvedélyt, amit az opera jelent, a hagyományos koncerten kellett átélnie a hallgatónak. Barokk művek esetében mindennapos tapasztalat, hogy csak a zenét hallgatva nehéz megmondani, opera vagy oratórium szól, áriák jönnek egymás után, tiszteletre méltó emelkedettséggel és egyhangúsággal, minden lehetne éppenséggel koncerttermi zene. Itt fordított a helyzet: minden operának hangzik, minden feszül, a zene fegyelme kell ahhoz, hogy ne csak sikoltozás, tombolás és őrjöngés legyen a lemezen.

Ezt a barokkot az ember folyton átéli, ha Rómában jár, ha Bernini szobrait nézi, a szenteket, akiket égő parázzsal érint meg az angyal, akiknek keze-lába rándulna, szinte a bűnben, de mégsem, hiszen szentek. Szentek, de nem szelídek, nem visszafogottak, fűti őket valami, ami csak a szerelemhez fogható, de a szerelem tárgya Isten. Az égig repülünk, de a fűtőanyag mégis a bűn. A barokk muzsikát így eddig talán soha nem lehetett hallani, hiszen folyton Bachból indulunk ki, a tiszta értelemből. Most viszont itt egy csokor Caldara, Scarlatti és az olasz hatásokkal teli fiatal Händel. Itt a Les Musiciens du Louvre és a karmester Marc Minkowski, aki nem ijed meg a pillanattól, sőt, ha ilyen az énekesnő, akkor mi még olyanabbak leszünk alapra helyezkedik. És itt van Cecilia Bartoli. Állandóan végletes, vagy suttog, vagy őrjöng, vagy száguld, vagy szinte megáll, annyira lassú. De még ezekben a nagy lelassulásokban is lobog, "eredj, bánd meg a bűneidet és sírj" mondja hipnotikusan. Nyilván vannak, akiket ez a végletesség fáraszt, tessék inkább csak énekelni, minél szépségesebb hangon.

A helyzet az, hogy megtehetné. Bár Bartoli hangja világosodott és kicsit élesebb lett az idők során, ha csak kábítani akarna, olyan szépen és makulátlanul énekelné el ezeket a darabokat, hogy a világ szanaszét ájulna a gyönyörűségtől. De Bartoli van annyira szuverén, és van akkora énekes, hogy a nagyobb kockázatot vállalja. Mondani akar valamit. Akinek van füle a hallásra, hallja. Akinek van szíve, értse. (Opera proibita - Decca, 2005)

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Szergej Polunyin elvesztette a józan eszét?

Először a mellkasára tetováltatta egy politikus arcképét, majd homofób és kirekesztő üzeneteket posztolt Instagram oldalán. A táncvilág komoly aggodalmát fejezte ki a táncos mentális állapota miatt.
Vizuál

Pont a Mona Lisánál nem működik a Mona Lisa-hatás

Leonardo da Vinci híres portréjához számos rejtély kapcsolódik a hölgy személyétől a mosoly okáig. Az egyik legutóbbi kutatás annak járt utána, tényleg követi-e a tekintetével a titokzatos asszony a nézőit.
Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.
Klasszikus

Nem gyöngyszem, gyémánt – 25 éve hunyt el Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.
Klasszikus

Gilbert Varga debütáló koncertje

Vezető karmesterként első alkalommal dirigálja a Pannon Filharmonikusokat a Maestro január végén a Müpában.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház premier

A Liliomfi zenés változatát mutatja be a Madách

A Liliomfi musicalváltozatát mutatja be március 23-án a Madách Színház. A zenés komédiát Szigligeti Ede műve alapján Szente Vajk írta, zenéjét Bolba Tamás szerezte.
Zenés színház gyász

Elhunyt a világhírű Wagner-énekes, Theo Adam

A német operaénekes, korának egyik nagy Richard Wagner- és Richard Strauss-előadója 92 éves volt.
Zenés színház magazin

Ma ünnepeljük a magyar musical napját

Azért esett a választás erre a napra, mert 1961. január 12-én mutatta be a Petőfi Színház az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját.
Zenés színház opera

Megházasodott Jonas Kaufmann

Elnézést a bulvárhírért, de sok Jonas Kaufmann-rajongó olvas minket, ezért nekik fontos lehet. A világhírű tenor elkelt!
Zenés színház magazin

Egy női párbaj és egy gyorsan megírt operett története: Luxemburg grófja

Újra látható az Operettszínházban Lehár Ferenc klasszikusa, a Luxemburg grófja, főszerepben Fischl Mónikával. Az ünnepelt énekesnőről és az öregecske udvarlójáról, és persze az igaz és nem annyira igaz szerelemről és a nagy tévedésekről szóló operett, a műfaj egyik legmulatságosabb története.