Zenés színház

Basszusbirodalom

2017.07.09. 11:49
Ajánlom
Amikor megkerestem az Opera kitüntetett művészét, a futó évad egyik kamaraénekesét, Palerdi Andrást, hogy gyors mérleget készítve áttekintsük szépen ívelő pályafutását, meglepett. Első kérdésem az volt, hogy mi jut eszébe a hivatásáról, ugyanis a beérkezettség valamely szinonimájára számítottam, de ehelyett ő a próba szót említette.

Felkeléstől lefekvésig énekes vagyok.

Soha nem éreztem, hogy feljutottam volna a csúcsra. Mindig új helyzetek és problémák adódnak, de néha azért előfordul, hogy azt mondom magamban: most sikerült valami, amiről korábban nem is gondoltam volna, hogy menni fog.

Aida

Aida (Fotó/Forrás: Nagy Attila)

Hangi, énektechnikai értelemben sem mondhatja még, hogy megért-beért?

Ezt nem igazán lehet tudni, mert alakul, fejlődik az ember. Ha kacskaringókkal, kitérőkkel is, de megpróbálok fölfelé haladni, közelíteni a tökéletességhez, ami hol sikerül, hol nem. Mint a magyar fociválogatottnak. A lényeg a küzdelem, amit a nézőknek persze nem szabad érzékelniük. A dzsúdóban van egy ismert mondás: aki meghal a tatamin, az feltámad a versenyen. Esetemben – nem esztelenül, és nem a KO-ig, de – meg kell halnom a gyakorlószobában, hogy feltámadhassak a színpadon.

A sokszor énekelt szerepekkel járó gyakorlat jelent némi könnyebbséget?

Figyelem a nagyokat, a különböző műfajok híres énekeseit. Barbra Streisandról például azt hallottam egyszer, hogy pályája előrehaladtával elkezdett izgulni. Ezek szerint minél ismertebb valaki, minél többet ért el, annál nehezebb a teher. Úgy érzem, a kamaraénekesi címet szívből adták. A felelősségem ugyanakkora kell legyen, de a rám irányuló figyelem mégis nagyobb. A szakmaiság szempontjából nincs leállás. Ez egy határtalan hegycsúcs.

Felfelé kell mászni, de az oxigén itt nem fogy el, mint például a Csomolungma esetében. Sőt ahogy egyre feljebb haladunk, annál több lesz a levegő.

Gazdag és egyre terebélyesedő repertoárja a Mozart-operáktól a kortársakig terjed. Mostanában több „modern” darabra kapott felkérést. Hogy érzi magát ezekben?

Örülök nekik. A mai művek, ha lehet, még cizelláltabb színészi jelenlétet követelnek. Ugyanakkor nincsenek bennük berögzött, megkötő tradíciók, és több a „prózaiság”. Igazán nagy kihívás mindegyik. Annak idején Wagnerazt mondta, hogy az ő operáit is bel canto módon kell előadni. Mozartot, Verdit, Reimannt, Adèst és Eötvöst is szépen kell énekelni. Egyébként minden színpadi mű esetében azonos a cél: effektusokkal, színekkel, árnyalatokkal – ugyanakkor természetesen – kell megmutatni a gondolati és érzelmi tartalmat, plusz azt, ami túlmutat a szövegen, a beszéden. A vivőanyag a zene és a zenei kifejezés, megformálás. Egyszerűen csak „egészségesen” kell megszólalni. Tanulásnál a textusból közelítünk, aztán a dallamra ráillesztjük a prózát, és e kettőt természetes egységgé olvasztjuk.

A vihar

A vihar (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia)

A közelmúlt előadásai közül volt olyan, amelyiket fontos állomásként külön kiemelné?

Szerencsés vagyok, mert eddig olyan operákban szerepelhettem, amelyek eleve közel állnak hozzám vagy amelyeket a próbák során nagyon megszerettem. Sőt utólag mindig úgy vagyok, milyen jó lett volna még többet foglalkozni velük. Most éppen Don Toribio püspök szerepét tanulom A szerelemről és más démonokról című Eötvös-opera májusi előadásaira, ami szintén nagyon érdekes feladat. Szívesen éneklem BartókKékszakállúját. Legutóbb a Müpában Komlósi Ildikó volt benne inspiráló „játszótársam”.

Szereti a Kékszakállút?

Igen. Mindig kicsit más. „Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni.”

A szerepfelfogása alakult, változott az elmúlt években?

Az értelmezések finomodnak. A Kékszakállú egy titok, Adyt idézve:„Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény, / Lidérces, messze fény.” Judit nem tudja, mit ér el azzal, hogy minden ajtót kinyitogat, mindenhová „beles”. Erőszakosságával, görcsösségével és vírusként való beépülési vágyával a vesztébe rohan, kiöli a „gazdaszervezetet”, és a végén marad a semmi. Távolabb kerül a hercegtől, mint mielőtt megismerte. Minden ajtóval csak még messzebb. Akkor mi értelme volt az egésznek?

Jóllehet, elmondható, hogy hangfaja legjelentősebb karaktereit megjelenítette már, de azért van még „fehér folt”, egy meghódításra váró nagy terület...

Az oroszok. Melyik basszistát ne csalogatná az orosz repertoár? Az Anyegin Greminjét már énekeltem. A stílus, a nyelvi és szövegejtési finomságok miatt a hazai terepen játszó orosz művészek mellett persze nehéz labdába rúgni. A Jolanta René királyát vagy az Igor herceg Koncsak kánját például szívesen megformálnám.

Lear

Lear (Fotó/Forrás: Pályi Zsófi)

Áttekintve a 2017/2018-as programfüzetet, a következő évada is nagyon sűrű lesz.

Nagy izgalommal várom a különböző kihívások elé állító új feladatokat. Köztük Rossini Olasz nő Algírban című operájának Musztafáját, ami nagyon virtuóz szerep. Jön a Simon Boccanegra Fiescója, majd Gershwintől a Porgy. Visszajön Parsifal Gurnemanza, Bartók Kékszakállúja. Puccini Bohémélete mindig jutalomjáték...

Az elmondottak tükrében hogy érzi magát a hivatásában?

Mint egy gyerek, aki karácsonyra megkapta álmai játékát.

Eltűnik az idő, kiesik a világból. Igyekszem minden tudásomat bevetve játszani. Bízom benne, hogy még inkább el tudom engedni magam a kifejezés és belefelejtkező alakítás javára. Évről évre egyre jobban megismerem önmagam; a próbaszobában gyakorlás közben hamarabb rájövök a megoldásokra. Szakmai szempontból tehát „boldog gyerekkorként” élem meg mindezt.

Az Opera comics stílusban hirdeti A Ring gyűrűi címen futó következő évadát. Ön milyen gondolattal invitálná a közönséget?

A művészet olyan, mint a jó bor, könnyebbé és érthetőbbé teszi az életet, ami nem is olyan nehéz, mint ahogy sokszor érezzük. Jöjjenek be, hogy energiával töltődjenek fel! Mert a színpadról az kell, hogy áradjon: hamisítatlan életerő.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Jazz/World

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.
Zenés színház interjú

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.
Zenés színház kritika

Dadaista baba

Kortárs-ifjúsági-abszurd-bábopera – a négy jelzőből egy is elég, hogy a közönség előre tudja, nem szokványos élményben lesz része. Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabja nem csupán megfelelt elvárásainknak, de felül is múlta azokat.