Zenés színház

Básti Juli:" Tíz év múlva jó leszek Schultz úrnak"

2010.12.18. 07:25
Ajánlom
Básti Juli a kilencvenes évek elején a Madách Színházban játszotta a Kabaré Sally Bowles-át. Most a darab másik női főszerepét, Schneider kisasszonyt próbálja a Centrál Színházban. Tíz év múlva pedig jó leszek Schultz úrnak… – teszi hozzá nevetve.

- Színészetének mostanában két fő terepe van. Ezek ellentételezik és kiegészítik egymást. Tehát úgy képzelem, hogy ennél nagyszerűbb leosztást ki sem találhatna magának egy színésznő.

- Igen, jó ez így, ahogy most van.

- Erős drámai szerepekben lép közönség elé a Nemzetiben: az Ármány és szerelemben Lady Milfordot játssza, a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból előadásában Mariát. Más estéken pedig a Centrál Színház különböző produkcióiban poént poénra halmozva, derűt keltve, győztesen jön le a színpadról.

- Hogyne. Aztán csak ülök az öltözőben összeomolva, hogy vajon ezen vagy azon a ponton miért nem nevettek a nézők, mit kellett volna másként csinálnom. A közönség az előadásokat mindig másképp fogadja, bár ez a Woody Allen-darab, amit ma játszunk, a New York-i komédiák mindig sikeres, bravóznak a végén. A színész számára kétségtelenül az a két legjobb dolog: megnevettetni a közönséget vagy megríkatni. Ez a kettő egyformán jó és egyformán nehéz. De az igaz, hogy a tragédia inkább megviseli az embert. Amikor a Nemzetiben A Macskalápon című darabot játszottam - öt évig volt műsoron és nagyon szerettem -, akkor annyit sírtam Hester szerepében, hogy másnapra mindig bedagadt a szemem...

- Emlékszem jól arra az előadásra. A végén nyílt színen elvágta a darabbéli kislánya torkát. Ezt elég nehéz lehetett esténként megtenni...

- A legnehezebb a premier volt. Már csak azért is, mert a kellékként szolgáló késből vérnek kellett volna jönnie, de nem jött. Akkor erősen elgondolkodtam azon, hogy a kellékest is megölöm. Őt igazából. De nem tettem, mert pontosan tudtam, hogy ebbe a gikszerbe ő lélekben úgyis belehal, anélkül, hogy én tettlegességre ragadtatnám magam. Ha néha történik is kisebb-nagyobb fennakadás, a színházban mégis az a legszebb, hogy valamennyien ugyanazért dolgozunk minden erőnkkel. És a közös munkában a kellékes épp olyan fontos, mint a többiek, mint például a kislány a Macskalápon-darabban. Két lányka játszotta felváltva a gyerekemet az előadásban, jól megnőttek öt év alatt. Túlságosan is, ezért az utolsó évre már le kellett volna cserélni őket, de az egyikükhöz ragaszkodtunk. Így van ez, iszonyúan nőnek gyerekek, a saját fiaimon látom elképedve. Már a középső is fél fejjel magasabb nálam. Este gyanútlanul elbúcsúzunk és reggel már csak a lépcsőn állva tudok nekik puszit adni. Kicsit szomorkodom egyébként, mert idén megint úgy telik majd a szilveszter, hogy én a színpadon leszek, a fiaim meg a nézőtéren.

- Ez a szilveszteri bemutató a második találkozása a Cabaret musicallel. Több ilyen darab is van, amelynek mindkét női főszerepét eljátszotta. Például Szomory Dezső Hermelinje. Kaposváron Hermint adta, nemrég pedig a Nemzetiben Toncsit.

- Érdekes, hogy ilyenkor felbukkan a régebben játszott szerep szövege is. Előfordult a Nemzetiben, hogy előadás előtt a fodrásztárban összemondtuk a szöveget, és amikor Schell Juci egyszer elakadt, azonnal tudtam segíteni.

- Amikor évek múltán próbálni kezdi a darab másik szerepét, emlékszik arra, hogyan alakította azt annak idején a partnernő?

- Hát persze. Amikor Hermelint játszottam, Lázár Kati volt Toncsi. Amikor Sallyként léptem fel a Cabaret-ban, Psota Irén alakította Schneider kisasszonyt. Mindkettejükre jól emlékszem. Ez megkönnyíti, hogy mást csináljak a szerepben, mint ők.

- Ezt a Cabaret-t Bozsik Yvette személyében koreográfus rendezi. Másképp gondolkodik, másképp kér, mint a "hagyományos" rendező?

- Térben gondolkodik, és nagyon fontos számára az úgynevezett testbeszéd. De hát Bozsik Yvette nem pusztán koreográfus, hanem egy őrülten tehetséges színházi alkotó, így aztán mindenben látja, megérzi, hogy mi jó és mi nem jó. Azon dolgozunk vele, hogy a sok nagyon rövid jelenetben is pontosan fogalmazzunk. Hogy pörögjön, mégis benne legyen a lényeg. Én három csodálatos dalt énekelek. Egy vénkisasszonyt játszom, aki a darab során majdnem férjhez megy a Schultz úr nevű finom, disztingvált zsidó zöldségeshez. Őt Haumann Péter alakítja, nagy örömömre. Partnerként már akkor igen megszerettem, amikor a Katona József Színház Cseresznyéskertjében a bátyámat, Gajevet játszotta. Régóta bámulom őt különböző szerepekben. A többieket is öröm látni: Marozsán Erika csodálatos mozgású, izgalmas Sally. Keresztes Tamás mint Konferanszié nagyszerű. Csillog-villog az agya, ahogy próbál. Voltaképp egyedül az fáj pillanatnyilag, amit Bozsik Yvette Schneider kisasszony számára kitalált a darab legvégére. Sírok, de tudom, hogy igaza van.

- Mivel "vigasztalódhat" majd a Cabaret után?

- Neil Simon komédiájára készülünk a Centrál Színházban. Négy házaspár szerepel benne, az én férjem Scherer Péter lesz. Nagy várakozással tekintek a házasságunk elé.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Vizuál

Kern András előtt tiszteleg a FILMIO

A Nemzeti Filmintézet streaming platformján négy napig ingyenesen láthatunk három, Kern András főszereplésével készült magyar filmet.
Színház

Játszani kell, nem belehalni – Esztergályos Cecília 80

A Kossuth-díjas színésznő január 26-án ünnepli a 80. születésnapját. Noha legtöbben a Família Kft. című tévéfilmsorozatból ismerik, mindmáig aktív színészi pályáján szép számmal fordultak elő jelentős filmes és színházi alakítások is.
Színház

Csiby Gergely egy keményen eldurvuló válást állít színpadra az Art-Színtérben

A Rózsák háborúja című előadás lesz az első produkció, amely kifejezetten az Art-Színtér idén birtokba vett terébe készül. Az előadást február 20-án mutatják be. A rendezőt társulati létről, szabadúszásról és a készülő előadásról kérdeztük.
Klasszikus

Egész napos zenepedagógiai programmal emlékeznek Lukácsházi Győzőre a Magyar Zene Házában

Fél évvel ezelőtt hatalmas veszteség érte a hazai életet, a tavaly elhunyt Lukácsházi Győzőre most koncerttel és szakmai programokkal emlékezik a Magyar Zene Háza február 4-én.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Zenés színház ajánló

Közeleg az Operaház Prokofjev-bemutatója, a Háború & béke

Január 28-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Prokofjev monumentális operáját, a Háború & békét. A Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban készült előadást a katalán rendező, Calixto Bieito állította színre.
Zenés színház magazin

Ahol a legnagyobbaknak is remegett a lába – Felfedezőúton a milánói Scalában

Új sorozatunkban a világ leghíresebb operaházaiba kalauzoljuk el olvasóinkat, megismerhetik a helyek történetét, építészeti sajátosságait, de azt is elmeséljük, nekünk milyen tapasztalataink voltak ott, és mire számítson, aki felkeresné az operajátszás ezen nevezetességeit.
Zenés színház interjú

Dinamikus, modern és mai – Beszélgetés Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel

Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettje a 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt is tiszteleg. A Budapesti Operettszínház készülő előadásáról Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Az Operettszínház eredeti verzióban mutatja be a Mária főhadnagyot

A férfiruhába bújt női forradalmár történetét a Magyar Operett Éve és az 1848-as események 175. évfordulója alkalmából állítják színpadra.