Zenés színház

Bátorság és összpontosítás - Mester Viktória és Carmen

2011.07.25. 10:08
Ajánlom
Egy jólesően nehéz, de elégedettségre okot adó évad után Mester Viktóriával Szegeden találkozunk. Az újszegedi sportcsarnok ¾ 10-kor még üres, a Carmen közreműködői lassan érkeznek a tavalyi Dóm téri siker felújító próbájára.

- Minden mezzo vágya Carmen szerepe. Te mikor találkoztál először az operával?

- Az első opera, amit láttam, általános iskolásként, az érdekes módon épp a Carmen volt. Az énektanárnőnk szervezte ezeket a budapesti utakat, hogy kisvárosi gyerekként magunkba szívjuk a kultúrát. De túl sokra ebből az előadásból nem emlékszem, annyira csupán, hogy az Erkelben volt, és egy kövér néni énekelt a színpadon egy kövér bácsival. A zenét szerettem, a látvány azonban nagyon zavart: egy gyerek királylányokat és hős lovagokat képzel magának a mesékben.Aztán ahogyan egyre többet jártunk az Operába, persze, egyre jobban tetszett a műfaj.

3A52AD53-CFD4-457F-AF09-212C2E930F36

Carmen - próbafotók

- És a Zeneakadémián növendékként, már a szereppel?

- Szerepgyakorlat órára az elsők között ezt tanultam meg Medveczky tanár úr irányításával, a vele való munka pedig nagyon nagy élmény volt. Egy évvel később, hogy kikerültem a főiskoláról, Selmeczi György rendezte a Carment Miskolcon, és meghallgatást tartottak. Elénekeltem neki a Seguidillát vagy a Habanerát, már nem is emlékszem, majd annyit mondott: „Szeretném megkínálni ezzel a szereppel." Ez óriási dolog volt számomra.

- Azóta több rendezésben énekelted Carment, és gondolom, a magánélet is, az, ahogyan nőként változol, szintén nyomot hagy a szerepen. Miben gondolsz mást gondolsz róla ma, mint akár főiskolásként, akár frissen végzettként?

Alakul róla a véleményem, az igaz, mert minden rendezés és az idő hozzáad valamit a képhez. Azok az alapok viszont, amiket Selmeczi Györggyel lefektettünk, elég mélyek ahhoz, hogy mindig visszanyúlhassak hozzájuk. Soha nem gondoltam Carmenről, hogy egy felszínes, magakellető, magát riszáló csaj, aki minden férfira ráragad. Épp ellenkezőleg: szerintem ő egy magányos, valamikor megsebzett, önfeláldozásra bármelyik pillanatban hajlandó nő. Amikor éneklem, folyamatosan fejtegetem, mi lehet benne, mi állhat a tettei mögött. A "minden mindegy" szabadulásvágya motiválja, és nem számít, hogy José vagy Escamillo, csak ragadja el őt valaki, vagy él bele a világba, sodródva az eseményekkel teljesen fatalistán? Az biztos, hogy a novellával ellentétben számomra nem negatív hős. Mérimée egysíkúnak, aljasnak mutatja, de honnan tudjuk, mi áll ennek a hátterében, milyen törvények közt élt, hogyan kellett harcolnia a túlélésért? Olyan ugyanis nincs, hogy valaki eredendően gonosz.

- Ebben a rendezésben meg tudod mutatni ezeket a fordulópontokat?

- Azt hiszem, igen, mert belefér abba a szerethető, forradalmár karakterbe, amit Kerényi Miklós Gábor kér, ebben nincs köztünk ellentét. És valahogy szerencsés módon eddig minden rendezőnél sikerült átvinnem azt, amit gondolok, mert ha meggyőződéssel csinálja az ember, ha látszik, hogy érti, amit kérnek, a rendező szabta határok között az énekes szabadon mozoghat, és tudunk kompromisszumot találni. Itt állandóan történik valami Carmennel, forr körülötte a levegő. Szerintem szerencsés csillagzat alatt készült ez az előadás, és azért szeretem, mert nagyon sok embert mozgat, vibrál a színpad, igazán közönségbarát. Ha bejön ide a Dóm térre 3500-4000 ember, ők show-t akarnak látni, és akikkel beszéltem, kollégákkal vagy laikusokkal, azoktól mind pozitív visszajelzéseket kaptam. Állandóan arról beszélünk, hogy az operának új közönséget kell megnyerni, a fiatalokat pedig azzal tudod elérni, amit ők ismernek, tehát például a musicalszerűségen keresztül.

- Tavaly alig egy héttel a szegedi premier előtt kerültél bele az előadásba. Kívülről, laikus nézőként ez lehetetlen, embert próbáló feladatnak tűnik. Belülről neked ez ennyire könnyen megy?

- Dehogyis! Eszméletlen volt. Hat nappal a bemutató előtt érkeztem meg, azonnal a Dóm téri nagyszínpadra kerültem, és négy nappal később nekem teljesen biztosan kellett mozognom az előadásban. Mint a szivacs, úgy szívtam magamba az instrukciókat. Nem ettem, nem ittam, bementem a délelőtti próbára, hazamentem, rögzítettem, este ismét próbáltam, és teljesen kizártam a külvilágot. Egy kicsit olyan volt, mint amikor a vizsga előtti éjszaka tanulod meg az anyagot: jól teljesítesz másnap, mert koncentrált idegállapotba kerülsz, később viszont ebből csak valami érzet marad, a biztonság és a bizonyosság, a tudatosság hiányzik. Ha például azt mondják, csináljam úgy, mint a videón, nem tudom úgy csinálni, mert volt, amit improvizáltam akkor, és ha nem is minden, de elég sok dolog kiesett. (Nevet.) Úgyhogy nekem ez a két hét egészen másról szól, mint egyszerű felújításról.

- Ezek a típusú kihívások, amikre mások félelemből, bizonytalanságból, bármilyen okból azonnal nemet mondanak, ennyire vonzanak?

 

- Ha arra vagy kíváncsi, egyébként vakmerő vagyok-e, akkor azt mondom, hogy nem, nem vagyok vakmerő. Viszont tudom, hogy könnyen tanulok, és ez biztonságérzetet ad. Nemrég volt egy beugrásom Händel Semele című operájába. Felhívott a zenei vezető, hogy nagy bajban vannak, mert Juno szerepébe kellene beugranom másnap. Mondtam, hogy nem ismerem a szerepet, abból csak az áriát tanultam valamikor... De volt egy éjszakám, megtanultam, és a következő napon közönség elé álltam. Lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy gyerekkoromban keveset tanultam, az órán megjegyzett dolgokból éltem. A főiskolán viszont presztízzsé vált, hogy ötösre vizsgázzak, és akkor kezdtem megszeretni a koncentrált tanulás érzetét, azt, hogy nem félsz, amikor vizsgázni mész.

- A rögzítés tanulható, fejleszthető vagy egyszerűen csak adottság kérdése?

- Kovalik Balázsnál tanultuk meg igazán, hogy koncentráltan dolgozzunk, hogy abban a két órában, amikor velünk foglalkozott, egymásra és a munkára figyeljünk, úgy rögzítsünk, hogy az bármikor könnyen visszajöjjön. Azt érzem, hogy az elején tényleg rászánt idő a későbbiekben megtérül. Sok barátom áll a szakmából ez előtt értetlenül, de nem tudom, hogy technika vagy adottság. Szerintem figyelem-összpontosítási képesség és bátorság kell hozzá, semmi több.

Programkereső

Legolvasottabb

Könyv

„Mindennek a magyar irodalom a közepe” – Valuska László a tízéves Margó Fesztiválról

Több mint 60 programmal, könyvbemutatókkal, koncertekkel és irodalmi sétákkal jelentkezik a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár október 14. és 17. között a Várkert Bazárban. A jubileum alkalmából a fesztivál alapítójával, programigazgatójával beszélgettünk.
Könyv

Egy stadionnyi Paradicsom – Nádasdy Ádám az új Dante-fordításról

Egy közös karácsonyi italozás alkalmával jutott Nádasdy Ádám és Térey János arra a megállapításra, hogy Dante Isteni színjátékának Paradicsom részét újra kéne fordítani. Nem azért, mert Babits szövege ne lenne jó, nagyon is szép, a mai olvasóközönség viszont már nehezebben fogadja be. Az új változat elkészült, Nádasdy Ádám, a mű fordítója pedig a 2021-es Budapesti Őszi Fesztivál keretében ismertette a művet a Márai Sándor Kulturális Központban.
Klasszikus

Cziffra György századik születésnapját ünnepli a zenészvilág

Két különleges koncerttel, kiállítással, külföldi programokkal folytatódik a Cziffra György-emlékév, a zongoraművész századik születésnapján Eötvös Péter erre az alkalomra írt műve is elhangzik
Vizuál

Vaszary, Aba-Novák és Munkácsy remekművei a Virág Judit Galéria őszi aukcióján

Vaszary János utolsó itáliai nyarát felidéző festménye, Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, Munkácsy Mihály anya-gyerek kompozíciója és Kádár Béla Amerika-élményének emléket állító műve is kalapács alá kerül a Virág Judit Galéria őszi aukcióján október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban.
Vizuál

A rejtélyes Margaret Watkins - Fotóhónap2021

Tükröződő csónak a vízen, személyes tárgyak a fürdőszobában, festői portrék és ipari tájak, kaleidoszkóp-szerű montázsok – mind-mind eredeti nyomatok Margaret Watkins titokzatos fekete dobozából. A Fotóhónap2021 központi tárlata a méltatlan módon elfeledett életműből válogat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Kultúrák találkozása – A mosoly országa bemutatójára készül az Operettszínház

Október 22-én, 23-án és 24-én mutatják be a Budapesti Operettszínházban Lehár Ferenc egyik legkülönlegesebb színpadi művét, amely ezúttal a Magyarországon először dolgozó Stephen Medcalf rendezésében kerül színre.
Zenés színház interjú

„Szu-Csong országa olyan, mint Vietnám régen” – interjú Ninh Duc Hoang Longgal

A vietnámi származású Ninh Duc Hoang Long néhány évvel ezelőtt a Bánk bán Hazám, hazám című áriájával és a János vitéz legismertebb dalával, Kukorica Jancsi belépőjével vált a közönség kedvencévé, azóta pedig megkerülhetetlen alakja lett a hazai opera- és operettjátszásnak. Rosillon szerepével debütált a Budapesti Operettszínházban, most pedig A mosoly országában Szu-Csong herceget alakítja. A kulturális különbségekről, a nyelvi nehézségekről és a kínai hercegről beszélgettünk.
Zenés színház kritika

Elhasznált életek egy lépcsőfordulóban

Képzelet és valóság határán egyensúlyozó, szürreális világot álmodott a Budapesti Operettszínház színpadára Balázs Zoltán, aki első musicalrendezésében Fellini önéletrajzi ihletésű filmjéhez, a 8 és 1/2-hez, valamint annak zenés színházi változatához nyúlt.
Zenés színház hír

Utoljára állt színpadon Haumann Péter

Szeptember 24-én lépett utoljára színpadra Haumann Péter, aki a Madách Színház 1500. jubileumi Macskák előadásán búcsúzott a nézőktől.
Zenés színház hír

„Engedjék meg, hogy elmenjek szabadon” – Utoljára lépett színpadra Lehoczky Zsuzsa

Szeptember 27-én, egy tiszteletére tartott gálán láthatták a nézők utoljára színpadon Lehoczky Zsuzsát, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt.