Zenés színház

Beavatás

2015.08.16. 08:51
Ajánlom
Bár kicsit eldugottabb helyre épült idén a Fidelio Classical & Jazz Stage, még most sincs elég távol a dübörgő hangfalaktól, de talán közelebb került mindazokhoz, akiket a műsor igazán érdekelt. BESZÁMOLÓ

A vérbeli rajongókat és az odatévedőket a hangerő nem tántorította el - de miért is tántorította volna, hiszen tudjuk, hogy itt nem ez a lényeg, hiszen a szigetelés előtt nem áll ott a hang szó előtagként. A klasszikus zene ebben az évben is képviseltette magát a Sziget Fesztiválon, jó nagy színpaddal, székek helyett babzsákokkal, a színvonalas programokon pedig felléptek a Virtuózok című tehetségkutató sztárjai (12-én, szerdán, amikor kimentem, épp Kéringer Dávid adott remek hangulatú koncertet, lenyűgözve mindenkit hol virtuóz, hol bensőséges szaxofon- és furulyajátékával), az Armel pikáns opera sitcomot mutatott be Almási-Tóth András rendezésében, Vajda Gergely irányításával Eötvös Triangeljének aktív részesei lehettek a bátrabbak, akik pedig igazán mertek, még vezényelhettek is.

Főműsoridőben a Magyar Állami Operaházé lett a színpad, ezúttal a beszédes Crossoper címmel, de még előttük a Moltopera Társulata is bemutatkozhatott röviden. Valóban, idén sem állt sok idő rendelkezésükre, a tavalyihoz hasonló módon pedig egy kisebb beavatási előadással készültek, amolyan tekintsünk csak a kulisszák mögé jelleggel, főképp a cselekménnyel kapcsolatban, a rendezés tekintetében. A szűk tizenöt percben a társulat vezetője, Ágoston László a közönség soraiból hívott fel önként jelentkezőket (meg olyanokat, akiknek kicsit azért könyörögni kellett), hogy váljanak a cselekmény részeseivé, próbálják ők maguk megrendezni az adott jelenetet, szituációt, vagy csak épp játsszanak improvizatív módon, a szerepükön belül, közreműködve Puccini Gianni Schicchijének híres O mio babbino caro-jában. Ezt az áriát a fiatal és emellett - ennyi szexizmus engedtessék meg - nagyon szép szopránénekesnő, Tatai Nóra adta elő őszintén, egyszerűen, hajlékony hangon, érzékeny színekkel és ugyanilyen színészi játékkal, Emszt András pedig remek zongorakísérőnek bizonyult. Noha Ágoston igyekezett a maximálisat kihozni a rövid szeánszból lendületes irányításával, a felhívott közönség - bár úgy tűnt, jól szórakozott mindenki - kicsit kívülálló maradt. Kétszer ennyi idővel talán már többet lehetett volna kezdeni...

Dilemma és örök kérdés, hogy hogyan lehet főleg laikus közönséget és még inkább fiatalokat közelebb hozni egy olyan műfajhoz, amit ma nem elsősorban a fiatalokhoz kötünk, pláne, ha az egy olyan sokrétű színházi műfaj, mint amilyen az opera. A Balázs Béla-i kérdést - „Hol a színpad: kint-e vagy bent..." - többféle jelentésréteggel is felruházhatjuk, de a harmadik éve szigetelő Magyar Állami Operaház műsora egy kicsit mintha ennek szó szerinti jelentést adott volna. Saját beavatási szertartásukat a közelgő Shakespeare-évnek szentelték, bár kissé talányos módon. Ezt a talányt ki nyer ma?- szerűen próbálták felfedni. Az ismertebbnél ismertebb áriákat igyekeztek úgy ábrázolni, úgy megrendezni, hogy valamely Shakespeare-műre utaljon, lehetőleg nem túl komplikált módon. Ráadásul a kapcsolat az operarészletek és az irodalmi művek között elég laza volt, de ez senkit sem zavart a felhőtlen szórakozásban. A Moltoperával ellentétben ez a produkció (Aczél András  ötletes rendezése, minimál díszletekkel) a beavatást másfelől közelítette: egyrészt nem hívtak fel embereket színpadra, hanem ők mentek le a közönség soraiba, másrészt pedig egy ruhafogas is ott állt a pódiumon, ahol sok esetben láthattuk az énekes átlényegülését.

A műsorvezetői szerepben is tetszelgő Hábetler András bariton énekes rögtön költői kérdésekkel bombázta a hallgatóságot: miért is szeretnénk ezt az ódivatú műfajt? Mi a jó abban, hogy kövér emberek óbégatnak a színpadon? A megoldáshoz talán közelebb hozott az a feladat, hogy az áriák alatt gondolkodjunk a Shakespeare-műveken, figyeljünk arra, ami a színpadon történik, és arra is, hogy ki mit vagy legalább hogyan énekel.

Musetta keringőjéből Otello története rajzolódott ki, a Sevillai borbély Rosinája a Makrancos Katára utalt, Gershwin Summertime-ja alatt Antonius és Cleopatra tragédiája bontakozott ki, még ha nem is olyan tragikus módon, az éj királynőjének megnyilvánulásai pedig Lady Macbethre engedtek gondolni. Az ötlet először erőltetettnek tűnt, de aztán a fentebb vázolt okokból rájöttem, hogy nem is olyan rossz. A már említett Hábetler mellett a tavalyi szigetes énekesgárda lépett fel: Keszei Bori, Megyesi Schwartz Lúcia, Rőser Orsolya, Fodor Beatrix, Boncsér Gergely és Szvétek László. Mindenki hozta a már szinte megszokottnak mondható formáját rendületlenül: a hölgyek, ha kellett kacérak voltak, ha pedig úgy kívánta a szerep, bájosak vagy épp szörnyetegek. Szvétek leginkább buffo karakterben parádézott már-már túlzásokba esve, Boncsér pedig lehengerlő tenorját sztárként csillogtatta a Nessun dormában, ami idén is az egyik emlékezetes pontja lett az előadásnak.

Hogy ne ijesszenek el rögtön mindenkit, azért megszólaltak olyan dalok is, mint a What is a youth Zefirelli Rómeó és Júliájából (hogy Shakespeare ténylegesen, dalban is képviselje magát), Frank Sinatra örökzöldje, a My Way, és a végén az elmaradhatatlan Always look on the bright side of life...

Az előadás karmestere, Köteles Géza ezúttal is kiváló hangszereléseket készített, és lelkesen fogta össze maroknyi zenészcsapatát, így a hangzásban nem is maradt hiányérzet, utólag visszaemlékezve, szinte szimfonikus élményben részesültünk.

A műsor végén - mintegy a schumanni költő szól karakterben - Hábetler András kiszólt a közönség felé és ismét hangsúlyozta a 2013-as első OperaSziget mottóját, mely szerint az operaénekes is ember. Igen, az, de bizonyos titkok tudója. Olyan titkoké, amiket pont hogy nem szabad az embernek magában tartania. Ezeknek átadása pedig, úgy tűnik, jó úton halad...

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Kilép a POSZT-ot szervező cégből a Magyar Színházi Társaság

A szervezet azt sérelmezi, hogy nem tudják megfelelően gyakorolni tulajdonosi és ellenőrzési jogukat. FRISSÍTÉS: Karsai György kilép a POSZT Tanácsadó Testületéből.
Klasszikus

Nem vagyok kétlaki - Interjú Selmeczi Györggyel 

Kisorosziban Selmeczi György, Orbán György, Vajda János és Csemiczky Miklós zeneszerzők fogadták a Partitúra stábját. Miklósa Erika és Batta András a kamerák előtt pillanthatott be a kortárs magyar zeneszerzés Négyek-nek is nevezett csoportja semmihez sem hasonlítható alkotói miliőjébe.
Színház

Balogh Tibor válasza Karsai Györgynek

A POSZT Szakmai Tanácsadó Testületének tagja nyílt levélben reagál Karsai György egyetemi tanár, színikritikus hétfőn közzétett írására, amelyben lemond a POSZT Tanácsadó Testületi tagságáról.
Klasszikus

Alig egy hónap, és kezdődik Érdi Tamás nyári fesztiválja

Ötödik alkalommal rendezik meg a Klassz a pARTon! fesztivált. Idén negyven koncertet, összesen 62 programot látogathatunk a hazai vízpartokon.
Klasszikus

Így gyakorolj! – Tabea Zimmermann brácsaművész tanácsai

A hazánkban is gyakran megforduló brácsaművész, Várjon Dénes zenészpartnere a Strad hasábjain hat pontban szedte össze tanácsait a fiatal (vonós)hangszereseknek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Olyan ez, mint egy jókedvű sütés-főzés

Opera és festői nyáreste Szentendrén – 100 százalék élmény! Megadja a kulturális nyár alaphangját a június 29-ei szentendrei Operagála.
Zenés színház operett

Népi tánc színesíti idén a Budavári Palotakoncerteket

Elemi szenvedélyek – ez a címe a Budapesti Palotakoncertek idei gálaműsorának, amelyet a budai vár Oroszlános udvarában rendeznek augusztus 2-án és 3-án.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Ez az este örömzene lesz”

Első szerepe operaszerep volt, ma az Operettszínház primadonnájaként ismerjük Fischl Mónikát, akit nyáron egy operagálán is hallhatunk Szentendrén. Interjúnkban felelevenítettük pályájának lényeges mozzanatait.
Zenés színház koktélparti

5 dolog, amit talán nem tudtál Wagner Ringjéről

Wagner tetralógiája, A Nibelung gyűrűje megkerülhetetlen monstruma a zenetörténetnek. Összeszedtünk öt dolgot, amit talán nem tudtál róla.
Zenés színház interjú

Kendi Lajos: Sportot űztem a beugrásokból

Kendi Lajos baritont, a tavalyi szegedi Rigoletto főszereplőjét nem kell bemutatni a magyar operaszerető közönségnek. Az énekes elmesélte, hogy miért szerette sokáig a merész beugrásokat, és miért meghatározó mű a Figaro házassága karrierjében.