Zenés színház

Becsengettek

2014.09.22. 11:34
Ajánlom
A rendezői színház világában nehéz a rendszeres operalátogatókat meglepni – egy-egy produkció sokszor vetekszik a hollywoodi filmek látványvilágával. A frissdiplomás Fehér Balázs Benő viszont nem csak vizuálisan modernizálta Donizetti művét.

Szeptember 6-án reggel a híreket görgetve megakadt a szemem egy címkezdeten: "Ne menjen ma az Opera környékére". Úristen - gondoltam - pedig nekem muszáj lesz. Szerencsére tovább olvastam: "kivéve, ha szereti az operát". A kisföldalattiból kilépve persze teljesen nyilvánvalóvá vált, miért tanácsos elkerülni az Andrássy utat az autósoknak. A Szabadság OperaGála alkalmából kiköltözött az Opera a járda és úttest kellős közepére, amire egyébként már korábban is volt példa. Az itt bemutatott, Donizetti Csengő c. egyfelvonásosának előadása minden lehetséges szempontból rendhagyónak bizonyult - ez már akkor nyilvánvalóvá vált, mikor megpillantottam a Szfinx-teraszon berendezett színpadot. Az énekeseknek egy ferde óriás esküvői tortán kellett állniuk, gurulniuk, feküdniük, dobálózniuk, ami néha igen félelmetes látványt nyújtott. A hab a tortán különböző méretű babzsákok formájában jelent meg, amelyekről később kiderült, hogy több funkciójuk is van (például gyógyszert vagy üzeneteket rejtenek), középen pedig egy óriási, kifejezetten szocreál menyasszonybábu állt. Ehhez csatlakozott később az idősödő vőlegény figurája, akit Enrico időről időre lefejezett, vagyis letépte a tépőzárral rögzített fejet, majd eldobta. A színpad ilyen fajta elgondolása tulajdonképpen működött, a direkt ordenáré ízlésű színvilágot viszont nem találtam olyan szerencsésnek. Képzeljük el, mely színek a legrondábbak a világon, majd válogassuk ki közülük azokat, amelyek a legkevésbé illenek egymáshoz. Az eredmény egy zöld, lila, rózsaszín és sárga esküvői torta, mindez susogós anyagból megvarrva.

A Csengő az opera buffák tökéletes prototípusa. A témát számtalan szerző számtalan operában feldolgozta, legismertebb példa rá a Sevillai borbély, de hasonló a szituáció Donizetti egy másik operájában, a Don Pasqualéban is. Egy kapuzárási pánikban szenvedő öregember rájön, hogy családot, fiatal feleséget és kisgyerekeket szeretne maga köré, a menyasszony azonban inkább a fiatal hősszerelmesre vágyik, aki igyekszik a vén vőlegényt minél többször köznevetség tárgyává tenni. Jelen esetben egy öreg patikus, Don Annibale Pistacchio veszi el a fiatal és gyönyörű Szerafinát. Az esküvőn feltűnik Enrico, Szerafina volt kedvese, aki sértett büszkeségében mindent megtesz azért, hogy ne történhessen semmi a friss házasok nászéjszakáján. Először francia piperkőcként csenget be az éjszaka közepén, majd torokgyulladással küzdő operaénekesként, végül feleségének orvosságért rohanó aggódó férjként. Don Pistacchio további bosszantására szolgálnak azok a kis üzenetek, amelyeket a puffok közt talál meg az öregúr, és amelyeket a patikust játszó Szvétek László torzított hangon olvasott fel, mintha csak az Óz, a nagy varázslóból lépett volna ki. A színészként frissen végzett rendező, Fehér Balázs Benő számtalan ehhez hasonló hangeffektet használt a darab során: eddig még sosem hallottam szintetizátorhangon megszólaló recitativo seccót, és olyat se tapasztaltam még operaelőadáson, hogy egy sziréna éppen jókor szólaljon meg, ezzel spontán módon hozzájárulva a produkcióhoz.

Kevésbé szokatlan színpadi effekt volt a patikussegédet alakító Kóbor Tamás megjelenéseit követő petárdadurranás, amely a Szentivánéji álom Puckját juttatta eszembe. A párhuzam jó ötlet, mégis kicsit túljátszottnak éreztem Spiridione figuráját, aki folyton a földön fetrengve töltötte magába a bort helyettesítő tejszínhabot. Az előadás másik gyengesége volt a hangosítás az énekesek esetében. Az egyébként magabiztos, fényes orgánummal rendelkező Rőser Orsolya Hajnalka hangját fülsértővé erősítette a mikrofon, a kórusból pedig leginkább az elöl állók hangja hallatszott. Mivel az Opera bejárata melletti ficakban rendezték a darabot, nem volt hely a színpadon az énekkarnak, így az épület ablakából énekeltek. Ez izgalmas ötlet, de úgy tűnt, egyáltalán nem látják a karmestert, így időnként szétestek a zenekari és énekszólamok.

Az előadás másik erőssége a fordítás volt - mivel nem tudták a feliratot hol megjeleníteni, magyarul énekelték az operát. Az énekesek tökéletes artikulációjának, illetve a mai nyelvezetnek köszönhetően tökéletesen tisztán kivehető volt a szöveg, ami egyébként a magyar nyelvű előadásokról meglehetősen ritkán mondható el.

Az előadás számtalan poénos jelenete közül is kiemelkedett, a második és harmadik becsöngetés. Előbbi esetében az énekes több csomagnyi zizi cukorka formájában kapta meg orvosságát, amelyet másfél méterről öntött a szájába Don Pistacchio: Geiger Lajost láthatóan csöppet sem zavarta, hogy teli szájjal, vagy éppen köpködve kell énekelnie, ráadásul rekedten. Mikor pedig aggódó férjként sorolta felesége - aki egy vidám öreg néniként a színpadon ropta - gyógyszerének összetevőit, azt is megfigyelhettük, milyen aktív szerepe van az egyébként láthatatlan súgónak.

Az indiánnyár melengető napsütése kitartott az előadás végéig, az esti gálát azonban elmosta az eső, így az ingyenes műsorok közönsége "kénytelen" volt elhelyezkedni az Opera vörös székein. A szabadtéri előadások minden hátrányával együtt mégis örültem, hogy a Csengőt még kint, a páholyok székein nézhettem végig, hiszen ki hallott már szintetizátorról a zenekari árokban?

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.
Klasszikus

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház billy elliot

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Zenés színház magazin

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.
Zenés színház opera

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Zenés színház operaház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Zenés színház interjú

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.