Zenés színház

Beethoven nem szerette a Così fan tuttét, ma mégis megőrülünk érte

2017.08.01. 09:38
Ajánlom
Così fan tutte, Nabucco, Salome – csak néhány azok közül az operák közül, amelyeket nem értékelt a közönség elég hamar, és hosszú évtizedek múlva jöttünk rá, hogy nem vagyunk meg nélkülük. A jó opera, mint a bor: idővel érik.

Kezdjük Mozarttal, aki 1790-ben, pályája csúcsán mutatta be a Così fan tutte című operáját, amelynek szövegkönyvét Lorenzo da Ponte jegyezte. A librettistával közösen készült Don Giovannit és a Figaro házasságát imádta a kor közönsége, a Cosìt viszont nem szerették meg ilyen könnyen. Egyszerűen

nem tartották komoly – „rendes” – operának még a vígoperák között sem,

inkább valami farce-hoz közel álló dolognak vélték. Egészen a 20. század elejéig kellett várni az opera méltó reneszánszáig, amikor a Cosìt bemutatták a New York-i Metropolitanben, majd 1934-ben a Glyndebourne-i Operafesztiválon. Az utóbbi előadást Fritz Busch vezényelte, és általános meglepetést keltett, hogy egy ilyen operával nyílik a rangos rendezvény.

A Nabucco az Erkel Színházban (2015)

A Nabucco az Erkel Színházban (2015) (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház, Nagy Attila)

A Nabucco Rabszolgakórusával kapcsolatos anekdota széles körben ismert: a "Va pensiero" dallamát Verdi „hét lakat alatt” őrizte, megtiltotta a díszletmunkásoknak, az énekeseknek és minden résztvevőnek, hogy „kiszivárogtassák” a kórus fülbemászó témáját, és az opera valóban hatalmas siker volt. Mégis több mint száz évet kellett várni, míg Verdi művét műsorra tűzték a Metben. (Büszkén jelentjük, hogy hazánkba eközben már az ősbemutató után öt évvel, 1847-ben eljutott a Nabucco.) 1848-ban ugyan színre került az Egyesült Államok egy kisebb operaházában (Astor), de 1960-ban került csak a Metropolitanbe, aztán újabb négy évtizeden át hallgattak róla, a következő előadásra 2000-ben került sor. Többek között azért játsszák ritkán, mert hatalmas követelményeket támaszt a szoprán énekesnővel, Abigél megformálójával szemben.

Nem egyszeri jelenség a zenetörténetben, hogy

egy-egy opera egy új rendezésben került méltó helyére,

vagy lett a korábbinál is népszerűbb. Ilyen volt a Simon Boccanegra 1976-os, Giorgio Strehler által rendezett produkciója,amelyet a La Scala után New Yorkban is bemutattak.

Egyes operáknak egyszerűen eljön az idejük – megérnek, mint a jó bor, és megtalálják a befogadó közegüket egy kultúrtörténeti korban. Ez a kulturális közeg egyben az, ami arra készteti a rendezőt, hogy a műhöz forduljon.

A Così fan tutte a Magyar Állami Operaházban

A Così fan tutte a Magyar Állami Operaházban (Fotó/Forrás: Adrián Zoltán)

A Così például – műfaji megjelölése szerint dramma giocoso – tipikusan ilyen mű volt: 1790-ben egészen szokatlannak számított, ugyanis az opera egy léha vígjáték, amely közben sötéten és behatóan jeleníti meg az emberi természetet – meglepően modern megközelítése ez egy régi, már ismert sztorinak, amelynek magva Boccaccióig visszavezethető. A Cosìt még Beethoven is méltatlannak érezte Mozart zenéjéhez, de mindez nem is csoda – hamarosan a romantika következett, az opera elavult, és értetlenségre talált az új korszakban.

Richard Strauss sem érett olyan gyorsan, pedig a komponista életében is – khmm – elismerésre talált már. A Salome például botrányt okozott az ősbemutatón 1905-ben, ráadásul az előadóknak is kényelmetlen volt a téma. Marie Wittich

nem szerette volna előadni az erotikus Hétfátyoltáncot,

ezért egy tánckar helyettesítette őt. (Mahler, akkor éppen operakarmesterként, eközben Bécsbe szerette volna hozni a darabot, de elakadt a cenzorokon.) A New York-i görög közösség bojkottot hirdetett a mű ellen. Az I. világháború után kibontakozó expresszionizmus aztán vállára vette az operát, és a közönségnek bejött ez a neoromantikus íz.

Hallgassa meg a Hétfátyoltáncot a Saloméból!

Az opera ezerarcú műfaj, és sosem tudhatjuk, hogy melyik műveket fogjuk állandó repertoárdarabnak tartani ötven vagy száz év múlva – az idők változnak, és nekünk érdemes nyitott szemmel és nyitott füllel közelíteni a ritkábban játszott és a frissen készült operákhoz, a verhetetlen klasszikusokat pedig mindig úgy hallgatni, mondanak-e még nekünk valamit.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház opera

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Zenés színház operaház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Zenés színház interjú

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.
Zenés színház veszprémfest

José Cura: „A művészetben nincs helye a skatulyáknak”

José Cura az olasz operairodalom slágereivel és a West Side Story fináléjával tér vissza a VeszprémFestre. Ebből az alkalomból adott interjút a Fideliónak a sokoldalú művész, aki éppen Nabuccót rendez Prágában.
Zenés színház csillagóra

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.