Zenés színház

Beethoven nem szerette a Così fan tuttét, ma mégis odavagyunk érte

2017.08.01. 09:38
Ajánlom
Così fan tutte, Nabucco, Salome – csak néhány azok közül az operák közül, amelyeket nem értékelt a közönség elég hamar, és hosszú évtizedek múlva jöttünk rá, hogy nem vagyunk meg nélkülük. A jó opera, mint a bor: idővel érik.

Kezdjük Mozarttal, aki 1790-ben, pályája csúcsán mutatta be a Così fan tutte című operáját, amelynek szövegkönyvét Lorenzo da Ponte jegyezte. A librettistával közösen készült Don Giovannit és a Figaro házasságát imádta a kor közönsége, a Cosìt viszont nem szerették meg ilyen könnyen. Egyszerűen

nem tartották komoly – „rendes” – operának még a vígoperák között sem,

inkább valami farce-hoz közel álló dolognak vélték. Egészen a 20. század elejéig kellett várni az opera reneszánszára, amikor a Cosìt bemutatták a New York-i Metropolitanben, majd 1934-ben a Glyndebourne-i Operafesztiválon. Az utóbbi előadást Fritz Busch vezényelte, és általános meglepetést keltett, hogy egy ilyen operával nyílik a rangos rendezvény.

A Nabucco az Erkel Színházban (2015)

A Nabucco az Erkel Színházban (2015) (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház, Nagy Attila)

A Nabucco Rabszolgakórusával kapcsolatos anekdota széles körben ismert: a "Va pensiero" dallamát Verdi „hét lakat alatt” őrizte, megtiltotta a díszletmunkásoknak, az énekeseknek és minden résztvevőnek, hogy „kiszivárogtassák” a kórus fülbemászó témáját, és az opera valóban hatalmas siker volt. Mégis több mint száz évet kellett várni, míg Verdi művét műsorra tűzték a Metben. (Büszkén jelentjük, hogy hazánkba eközben már az ősbemutató után öt évvel, 1847-ben eljutott a Nabucco.) 1848-ban ugyan színre került az Egyesült Államok egy kisebb operaházában (Astor), de 1960-ban játszották csak a Metropolitanben, aztán újabb négy évtizeden át hallgattak róla, a következő előadásra 2000-ben került sor. Többek között azért játsszák ritkán, mert hatalmas követelményeket támaszt a szoprán énekesnővel, Abigél megformálójával szemben.

Nem egyszeri jelenség a zenetörténetben, hogy

egy-egy opera egy új rendezésben került méltó helyére,

vagy lett a korábbinál is népszerűbb. Ilyen volt a Simon Boccanegra 1976-os, Giorgio Strehler által rendezett produkciója,amelyet a La Scala után New Yorkban is bemutattak.

Egyes operáknak egyszerűen eljön az idejük – megérnek, mint a jó bor, és megtalálják a befogadó közegüket egy más kultúrtörténeti korban. Ez a kulturális közeg egyben az, ami arra készteti a rendezőt, hogy a műhöz forduljon.

A Così fan tutte a Magyar Állami Operaházban

A Così fan tutte a Magyar Állami Operaházban (Fotó/Forrás: Adrián Zoltán)

A Così például – műfaji megjelölése szerint dramma giocoso – tipikusan ilyen mű volt: 1790-ben egészen szokatlannak számított, ugyanis az opera egy léha vígjáték, amely közben sötéten és behatóan jeleníti meg az emberi természetet – meglepően modern megközelítése ez egy régi, már ismert sztorinak, amelynek magva Boccaccióig visszavezethető. A Cosìt még Beethoven is méltatlannak érezte Mozart zenéjéhez, de mindez nem is csoda – hamarosan a romantika következett, az opera elavult, és értetlenségre talált az új korszakban.

Richard Strauss sem érett olyan gyorsan, pedig a komponista életében is – khmm – elismerésre talált már. A Salome például botrányt okozott az ősbemutatón 1905-ben, ráadásul az előadóknak is kényelmetlen volt a téma. Marie Wittich

nem szerette volna előadni az erotikus Hétfátyoltáncot,

ezért egy tánckar helyettesítette őt. (Mahler, akkor éppen operakarmesterként, eközben Bécsbe szerette volna hozni a darabot, de elakadt a cenzorokon.) A New York-i görög közösség bojkottot hirdetett a mű ellen. Az I. világháború után kibontakozó expresszionizmus aztán vállára vette az operát, és a közönségnek bejött ez a neoromantikus íz.

Hallgassa meg a Hétfátyoltáncot a Saloméból!

Az opera ezerarcú műfaj, és sosem tudhatjuk, hogy melyik műveket fogjuk állandó repertoárdarabnak tartani ötven vagy száz év múlva – az idők változnak, és nekünk érdemes nyitott szemmel és nyitott füllel közelíteni a ritkábban játszott és a frissen készült operákhoz, a verhetetlen klasszikusokat pedig mindig úgy hallgatni, mondanak-e még nekünk valamit.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A füttyművészet Paganinije: Hacki Tamás 75 éves 

Hacki Tamás füttyművész, a fütyülés Paganinijének is nevezett orvosprofesszor február 18-án lesz hetvenöt éves. 
Könyv

Könyvek selejtezése miatt támadják a rendrakási szakértőt

Marie Kondo itthon is ismert módszere „forradalmasította a rendrakást”, a könyvekkel kapcsolatos tanácsai miatt azonban világszerte felháborodtak a könyvmolyok. Valóban csak azok a könyvek kellenek, amelyek örömöt hoznak az életünkbe? Vagy az irodalom ennél összetettebben működik? Tekinthető a könyv pusztán tárgynak? Kell-e selejtezni a könyveket?
Zenés színház

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.
Jazz/World

A 88 éves Omara Portuondo fogja beragyogni a tavaszt

A Buena Vista Social Club egykori énekese, a kubai Edith Piafnak is nevezett örökifjú díva május 18-án és 19-én két koncertet is ad a MOM Sportban, Last Kiss turnéja keretében.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.
Zenés színház opera

Vízzel árasztják el a színpadot a Gioconda premierjén

Meg a többi előadáson is. Velence csatornái vizes valójukban elevenednek meg Almási-Tóth András rendezésében, amely Ponchielli legsikerültebb művét állítja színpadra 2019. február 22-én az Erkel Színházban.
Zenés színház kritika

„Mindig ott van a Callas, akinek meg kell felelnem”

Itthon is vetítik a Maria Callasról szóló dokumentumfilmet. Kiderül, hogy a díva közelebbről is díva, a végzetnél pedig nincs hatalmasabb.