Zenés színház

Beethoven nem szerette a Così fan tuttét, ma mégis odavagyunk érte

2017.08.01. 09:38
Ajánlom
Così fan tutte, Nabucco, Salome – csak néhány azok közül az operák közül, amelyeket nem értékelt a közönség elég hamar, és hosszú évtizedek múlva jöttünk rá, hogy nem vagyunk meg nélkülük. A jó opera, mint a bor: idővel érik.

Kezdjük Mozarttal, aki 1790-ben, pályája csúcsán mutatta be a Così fan tutte című operáját, amelynek szövegkönyvét Lorenzo da Ponte jegyezte. A librettistával közösen készült Don Giovannit és a Figaro házasságát imádta a kor közönsége, a Cosìt viszont nem szerették meg ilyen könnyen. Egyszerűen

nem tartották komoly – „rendes” – operának még a vígoperák között sem,

inkább valami farce-hoz közel álló dolognak vélték. Egészen a 20. század elejéig kellett várni az opera reneszánszára, amikor a Cosìt bemutatták a New York-i Metropolitanben, majd 1934-ben a Glyndebourne-i Operafesztiválon. Az utóbbi előadást Fritz Busch vezényelte, és általános meglepetést keltett, hogy egy ilyen operával nyílik a rangos rendezvény.

A Nabucco az Erkel Színházban (2015)

A Nabucco az Erkel Színházban (2015) (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház, Nagy Attila)

A Nabucco Rabszolgakórusával kapcsolatos anekdota széles körben ismert: a "Va pensiero" dallamát Verdi „hét lakat alatt” őrizte, megtiltotta a díszletmunkásoknak, az énekeseknek és minden résztvevőnek, hogy „kiszivárogtassák” a kórus fülbemászó témáját, és az opera valóban hatalmas siker volt. Mégis több mint száz évet kellett várni, míg Verdi művét műsorra tűzték a Metben. (Büszkén jelentjük, hogy hazánkba eközben már az ősbemutató után öt évvel, 1847-ben eljutott a Nabucco.) 1848-ban ugyan színre került az Egyesült Államok egy kisebb operaházában (Astor), de 1960-ban játszották csak a Metropolitanben, aztán újabb négy évtizeden át hallgattak róla, a következő előadásra 2000-ben került sor. Többek között azért játsszák ritkán, mert hatalmas követelményeket támaszt a szoprán énekesnővel, Abigél megformálójával szemben.

Nem egyszeri jelenség a zenetörténetben, hogy

egy-egy opera egy új rendezésben került méltó helyére,

vagy lett a korábbinál is népszerűbb. Ilyen volt a Simon Boccanegra 1976-os, Giorgio Strehler által rendezett produkciója,amelyet a La Scala után New Yorkban is bemutattak.

Egyes operáknak egyszerűen eljön az idejük – megérnek, mint a jó bor, és megtalálják a befogadó közegüket egy más kultúrtörténeti korban. Ez a kulturális közeg egyben az, ami arra készteti a rendezőt, hogy a műhöz forduljon.

A Così fan tutte a Magyar Állami Operaházban

A Così fan tutte a Magyar Állami Operaházban (Fotó/Forrás: Adrián Zoltán)

A Così például – műfaji megjelölése szerint dramma giocoso – tipikusan ilyen mű volt: 1790-ben egészen szokatlannak számított, ugyanis az opera egy léha vígjáték, amely közben sötéten és behatóan jeleníti meg az emberi természetet – meglepően modern megközelítése ez egy régi, már ismert sztorinak, amelynek magva Boccaccióig visszavezethető. A Cosìt még Beethoven is méltatlannak érezte Mozart zenéjéhez, de mindez nem is csoda – hamarosan a romantika következett, az opera elavult, és értetlenségre talált az új korszakban.

Richard Strauss sem érett olyan gyorsan, pedig a komponista életében is – khmm – elismerésre talált már. A Salome például botrányt okozott az ősbemutatón 1905-ben, ráadásul az előadóknak is kényelmetlen volt a téma. Marie Wittich

nem szerette volna előadni az erotikus Hétfátyoltáncot,

ezért egy tánckar helyettesítette őt. (Mahler, akkor éppen operakarmesterként, eközben Bécsbe szerette volna hozni a darabot, de elakadt a cenzorokon.) A New York-i görög közösség bojkottot hirdetett a mű ellen. Az I. világháború után kibontakozó expresszionizmus aztán vállára vette az operát, és a közönségnek bejött ez a neoromantikus íz.

Hallgassa meg a Hétfátyoltáncot a Saloméból!

Az opera ezerarcú műfaj, és sosem tudhatjuk, hogy melyik műveket fogjuk állandó repertoárdarabnak tartani ötven vagy száz év múlva – az idők változnak, és nekünk érdemes nyitott szemmel és nyitott füllel közelíteni a ritkábban játszott és a frissen készült operákhoz, a verhetetlen klasszikusokat pedig mindig úgy hallgatni, mondanak-e még nekünk valamit.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kulka János tanítja újra beszélni a sztrókon átesett Lang Györgyit

Az énekesnő erről a Klubrádió Ötös című műsorában beszélt Falusi Mariannak, akivel korábban együtt vezették a műsort – számolt be róla a Színház Online.
Klasszikus

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.
Zenés színház

Visszatérés a varázserdőbe – a Szentivánéji álom az Eiffel Műhelyházban

Január 28-tól újra látható az Opera műsorán Britten operája, a Szentivánéji álom. Az eredetileg operavizsgaként létrejött produkció csaknem hat év után kerül ismét színre.
Klasszikus

Mozart első műve

Mindenki tudja, hogy Wolfgang Amadeus Mozart csodagyerek volt, aki már egészen ifjú korában elbűvölte a zeneszerető közönséget. De melyik volt az ifjú komponista legelső darabja, és hány évesen alkotta meg?
Tánc

Élőben, a színpadon festenek majd a Feledi Project legújabb táncszínházi bemutatójában

Feledi János Csehov Sirályát állítja színpadra február 7-én a Nemzeti Táncszínházban. Az előadás érdekessége, hogy Bánki Ákos festőművész a teljes előadás alatt a színpadon fog festeni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Könnyed játékok következménye – interjú Polyák Lillával

Polyák Lillát legutóbb Guido múzsájaként, Claudia Nardiként láthatta a Budapesti Operettszínház közönsége a Nine-ban, ezúttal pedig a Kálmán Imre Teátrum színpadán esküszik bosszút Valmont vikomt ellen a Veszedelmes viszonyokban. A történethez fűződő kapcsolatáról, Merteuil márkinéról és a darab különleges zenei világáról beszélgettünk.
Zenés színház hír

Meghirdette nyári előadásait az Újszegedi Szabadtéri Színpad

Az új előadásokat Barnák László, a Szegedi Szabadtéri Játékok főigazgatója jelentette be Facebookon.
Zenés színház ajánló

Saját belső démonaikkal küzdenek meg a Tünet Együttes alkotói legújabb bemutatójukban

A Nothing Personal című darabban Szabó Réka, Peer Krisztián és Szász Dániel saját meséjüket alkotják meg, amelyhez Boldizsár Ildikó meseterápiás módszere adott inspirációt. A premiert február 25-én tartják a Jurányi Házban.
Zenés színház ajánló

Visszatérés a varázserdőbe – a Szentivánéji álom az Eiffel Műhelyházban

Január 28-tól újra látható az Opera műsorán Britten operája, a Szentivánéji álom. Az eredetileg operavizsgaként létrejött produkció csaknem hat év után kerül ismét színre.
Zenés színház ajánló

Teljes gőzzel – Beszélgetések és könnyed programok az Eiffel Műhelyházban

Az Eiffel Műhelyház sebességet vált: az új évadban öt vadonatúj programsorozat indul itt, melyek a lehető legtágabb értelemben véve kölcsönzik témáikat az opera társművészetei köréből. Közélet, humor, irodalom, és persze zene, zene, zene.