Zenés színház

Békére vágyunk, de háborúban élünk – Interjú Calixto Bieito katalán rendezővel

Másfél évvel a genfi bemutató után a budapesti közönség is láthatja Calixto Bieito rendezését, a Háború & békét a Magyar Állami Operaházban. A Tolsztoj nagyregénye nyomán készült operamonstrum és a valóság változó viszonyáról is kérdeztük a világhírű katalán rendezőt.

Az interjú eredetileg az OPERA Magazin 2022. téli számában jelent meg.

Calixto_Bieito_Foto_MonikaRittershaus_-091659.jpg

Calixto Bieito (Fotó/Forrás: Monika Rittershaus / Magyar Állami Operaház)

Prokofjev monumentális operáját korábban sosem állították színre Budapesten (és 2021 előtt Genfben sem). Mitől aktuális ez az anyag itt és most?

Tolsztoj regénye ifjúságom óta velem van. Tizenöt éves lehettem, amikor először olvastam, majd néhány évvel később az egyetemen megint elővettem. Minden alkalommal másképp nyűgözött le, de elsősorban a humanizmusa fogott meg: a társadalomban leírt változások, Tolsztoj filozófiai eszmefuttatásai, illetve a figurái, ahogy szeretik és gyűlölik egymást. Talán ez utóbbi a legérdekesebb számomra. Amikor legutóbb, a pandémia alatt újraolvastam, azt mondtam, hogy a Háború és béke, valamint a Don Quijote életre szóló regények. Rendkívül mélyek, nyíltak, sok réteggel rendelkeznek és nagyon emberiek. Az „emberi” is sok mindent jelent. Nem csupán a jóságot, ott van benne a gyengédség, a kegyetlenség, a szeretet, a gyűlölet.

A rendezőnek ki fontosabb: Tolsztoj vagy Prokofjev?

A rendezői folyamatban először jön a regényíró, csak azután a zeneszerző, aki a maga korában készített egy interpretációt. De hát minden művészi forma interpretáció, amióta csak az ősember bölényeket festett a barlang falára. Prokofjev zenéje átható erejű: az, ahogyan a szereplőit vizsgálja, sok teret enged annak, hogy szabadjára engedjük a képzeletünket. Ami a színpadon látható, az az én három évvel ezelőtti értelmezésem, amikor erősen foglalkoztattak a társadalomban végbemenő kényszerű változások. Olyan fordulatok, amikhez az emberek nincsenek hozzászokva, és éppen ezért hisztérikusan reagálnak rájuk: őrülettel, önpusztítással, groteszk módon, humorral vagy depresszióval. A munka közben egyébként Luis Buñuel is erősen hatott rám, akinek az összes filmjét szeretem, Az öldöklő angyalt különösen. Prokofjev operája kapcsán azonban természetesen nem az egyháznak és a felső tízezernek tartott görbe tükörről van szó, itt Natasa szabadsága a kulcskérdés. A művészet önpusztítása, amit az előadásban a színházmakett lerombolása jelképez.

Általában arról készítek előadást, amit az utcán is látok magam körül.

Konkrét üzenet helyett szívesebben mutatok meg gondolatokat, amiket aztán szabadon lehet értelmezni. Montserrat Caballé még fiatalkoromban tanácsolta nekem, hogy őrizzem meg a szabadságomat. Azt mondta: „Imádom az operát: embereket gyilkolhatok, lehet sok szeretőm, következmények nélkül. A színpadon szabad vagyok. Őrizd meg ezt a szabadságot!” Akkor nem értettem, de most már tudatosabb vagyok e tekintetben.

2021 őszén a genfi operában készült el az előadás első verziója. Akkor elmondta, hogy mivel Svájcban nincs háború, ezért a karakterek közötti konfliktusra összpontosított. A mai Magyarországon viszont a háború minden értelemben közelebb van a hétköznapjainkhoz. Ez mennyiben alakította az értelmezését?

Amikor ezt a rendezést készítettem, az ukrajnai háború még nem dúlt olyan intenzitással, mint most. Az emberiség történetében sajnos mindig is voltak összecsapások. Én a magam részéről meggyőződéses pacifista vagyok, és bár nem tudnám elképzelni, hogy bárkit is megöljek, el kell fogadnom, hogy ez mégis az emberi természet része. A génjeinkbe van kódolva. Vannak sejtek, amik önpusztítók, és vannak öngyilkos csillagok is. A világmindenségre reflektálunk, és az tükröződik vissza bennünk.

HaboruesBeke_2021_09_CaroleParodi-8317-212304.jpg

Jelenet a Háború és béke 2021-es előadásból (Fotó/Forrás: Carole Parodi / Genfi Nagyszínház)

Volt, aki szerint a struktúrája miatt Prokofjev operáját inkább Béke és háború címmel kellene játszani. Az ön rendezésében is óriási váltás történik az első rész után: hogyan határozná meg a béke és a háború birodalmát?

Az a határozott benyomásom, hogy a társadalmunkban háború dúl, miközben békét tettetünk. Azután pedig ez a háború egyre jobban feltüzeli a külső eseményeket, és a fantázia létrehozza a maga külső háborúját, ami egyben valóságossá is válik. Az élet is csupán egy díszlet, ami aztán elpusztul: ennek jegyében mi sem realista módon ábrázoljuk a folyamatot.

Fantasztikus téma a háború és béke: a béke az, amire vágyunk, de a háború az, amiben élünk. Tolsztojjal jókat lehetne beszélgetni ezekről a kérdésekről.

Találkoztam is vele, igaz, csak az álmaimban: sokat álmodom azzal, amivel foglalkozom vagy amit éppen olvasok.

A librettóban sok valaha élt történelmi alak feltűnik. Az alkotófolyamatban kell azzal foglalkozni, kik voltak ők és mit csináltak a valóságban?

Jól ismerem a történelmi alakokat, de nem a valóságban élt szereplőknek akartam őket megfeleltetni. Ez egy opera, az élet maga, nem pedig egy kosztümös történelmi film. Inkább a hatalom, a téboly, az emberek iránti empátia hiánya volt az, ami ezeknek a figuráknak az esetében foglalkoztatott. Egyébként mindegyik szereplőt imádom, mélyen együttérzek velük. Andrejjel és Pierre-rel is, az egész közösséggel. Minden emberrel, aki próbál ebben a fantáziában élni, és a háború a saját elméjükben éri utol őket.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást az opera színrevitelekor?

Akkoriban a Covid miatt aggódtunk, végtére is sokan vannak a színen, ez pedig Genfben az első bemutató volt a lezárások után. Ezt leszámítva a technikával voltak mindig gondok, de megnyugodva láttam, hogy Budapesten minden sokkal olajozottabban mozog, mint Svájcban. Van még valami, ami miatt fontos számomra az a próbafolyamat: ez volt az első rendezésem, ahol a fiam, Adria is végig velem volt. A svájci előadás nagyon nemzetközi produkció volt, az énekesek többségében Oroszországból és Ukrajnából érkeztek. Budapesten viszont sok tekintetben egy összeszokott társulattal van dolgunk, ami azért jó, mert az énekesek integráns alkotói az előadásnak. Belőlük, az ő viszonyaikból is épül a produkció, sosem csak robotként hajtják végre az utasításokat. Én nem így dolgozom. Mi állandóan „teniszezünk”: egymásnak adogatjuk az ötleteket és együtt haladunk a cél felé.

A Háború & béke legközelebb 2023. február 18-án 18.00 órától látható a Magyar Állami Operaházban.

Fejléckép: Calixto Bieito (fotó: Monika Rittershaus / Magyar Állami Operaház)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Számos jelentkező pályázik a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára

A Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatára március 28-ig lehet jelentkezni, a napokban megjelent hírek szerint több jelentkező, énekes, karmester és rendező is megméretteti magát.
Színház

Újabb akadály gördült Eszenyi Enikő budapesti visszatérése elé

Eszenyi Enikő február végén eltörte a csuklóját a Csodálatos vagy, Júlia! című előadás fotóspróbáján. Emiatt májusra kellett halasztani az előadás premierjét a Játékszínben, most pedig Pásztor Erzsi jelentette be, hogy visszaadja a szerepét.
Vizuál

Felszabadított női testek, tabuk nélkül

Saját testüket médiumként használva fogalmazták meg a női lét kérdéseit azok az művészek, akiknek munkáit a Liget Galéria „Lerántjuk a leplet” című kiállításán láthatjuk még április 6-ig.
Vizuál

Ha ezt a tekintetet látja, jobb, ha menekül

Ha nem is hallott még a Kubrick-nézésről, egész biztosan látta már valamelyik filmben az amerikai rendező védjegyévé vált megoldást, amely minden egyszerűsége ellenére vérfagyasztóan hatásos.
Klasszikus

Benjamin Appl, a bársonyos hangú dalkirály, akit muszáj hallani

Végtelen szín áramlik a hangjában, és szinte elviselhetetlenül megindító, ahogy énekel. Így vélekednek a nemzetközi kritikusok a német–brit lírai sztárbaritonról, Benjamin Applről.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház lapszemle

Számos jelentkező pályázik a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára

A Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatára március 28-ig lehet jelentkezni, a napokban megjelent hírek szerint több jelentkező, énekes, karmester és rendező is megméretteti magát.
Zenés színház gyász

Elhunyt Judith Halász Bécsben élő operaénekes

A művész tragikus hirtelenséggel hunyt el, halálhírét férje, Papocsi Róbert karmester adta hírül közösségi oldalán.
Zenés színház ajánló

Dichterliebe – A tizenkét óriás: egy különös szerelem története különleges módon elevenedik meg az Átriumban

Egy fiú és egy lány, akik egy bulin megismerkednek, egy éjszakára egymásra találnak, majd reggelre a lány eltűnik. Álmodta a fiú az egészet vagy lezajlott a valóságban? Erről szól a Danubia Zenekar március 28-án és 29-én látható előadása az Átriumban.
Zenés színház interjú

„Anne akkor fogott bele az írásba, amikor még volt remény” – beszélgetés Süle Dalmával

Április 7-én, nagypénteken Feltámadás címmel tartanak ünnepi koncertet, április 16-án pedig a holokauszt magyarországi áldozataira emlékezve tűzik műsorra Grigori Frid Anne Frank naplója című mono-operáját.
Zenés színház hír

Hiánypótló szláv műveket mutat be jövő évadában a Magyar Állami Operaház

Meghirdette 2023/24-es évadát a Magyar Állami Operaház, melynek a Szláv Szezon címet adták. Színre kerül Dvořák Ruszalkája és Muszorgszkij Borisz Godunovja, valamint megismerheti a közönség Eötvös Péter első, magyar szövegre készült operáját is.