Zenés színház

Bélszín szarvasgombával, ahogy Rossini szerette – recepttel!

2019.10.27. 13:55
Ajánlom
A recept a főzés kottája. Bár biztos akad, aki – Kodály után szabadon – a nyelve hegyén érzi, amit a szakácskönyvben olvas, a zenéhez hasonlóan a gasztronómiát is az interpretáció kelti igazán életre. Persze nem ez az egyetlen kapcsolat a két művészeti ág között. Az Opera Magazin vadonatúj rovatában elsőként az opera-gourmet-k (és -gourmand-ok) koronázatlan királya, Gioachino Rossini konyhájába pillantunk be.

Ünnepelt szakács lehetett volna, ha zenei zsenije nem árnyékolja be gasztronómiai tehetségét

– írta Rossiniről az olasz konyha neves amerikai újságírója, Waverley Root. A korabeli karikatúrákon gyakran tortakrémnyomóval vagy makarónikészítő gépet vezényelve ábrázolt zeneszerző tényleg rendkívül közel állt az ételekhez – gasztrokomponista és -előadóként, valamint fogyasztóként egyaránt. Olyannyira, hogy kétségkívül ő az első, aki eszünkbe jut, ha ínyenc művészekre gondolunk. Nem csoda: harminc esztendős korára ismerte a kontinens valamennyi jelentős séfjét, közel hetvenhét éves életének mértani felénél pedig felhagyott a zeneszerzéssel, ezt követően csak másik szenvedélyének, az ételeknek élt. Operáihoz hasonló igényességgel és bátorsággal nyúlt a hozzávalókhoz, és komponált számos, azóta is a nevét viselő fogást.

Rossini-164319.jpg

Gioacchino Rossini

Úgy illik tehát, ha színpadra állított kottáin túl receptjeit is felemeljük a műalkotás szintjére és tányérra tesszük – képes illusztrációinkon a Zsidai Csoport gondolta újra Rossini egyik leghíresebb ételkülönlegességét. Egy ilyen páratlan személyiséghez nemcsak receptek, de mosolyogtató anekdoták és visszaemlékezések is tartoznak. Lássuk hát, mi mindent takar a híres à la Rossini-kifejezés!

Hogy a balett- és operairodalomban – így Rossini műveiben is – hogyan jelennek meg az ételek, azzal külön cikket írhatnánk tele. Fogunk is. Ide kívánkozik azonban a Tankréd című opera Rizsáriaként ismert részlete, amely nem tartalma miatt kapta becenevét. A kor szokásához híven Rossini vacsorája többnyire egy adag rizzsel indult. Ennek megfőzéséhez mintegy négy percre volt szükség. A híresen gyorsan komponáló szerző szó szerint kihasznált minden percet, s míg szakácsa elkészítette a napi rizst, ő papírra vetette a „Di tanti palpiti” kezdetű áriát. Az már csak hab a tortán (és ígérjük, a jövőben igyekszünk kerülni a hasonló szófordulatokat), hogy az ária egy bé-előjegyzésben íródott, a rizs pedig talán épp B-rizs lehetett…

Szüksége is volt rá Rossininek, hogy gyorsan komponáljon, hiszen az operákra általában rendelkezésére álló hat hétből négyet rendre végigmulatozott, majd két hét alatt írta meg az egész darabot.

Figyelmét persze még ekkor is könnyen elterelték más gondolatok. Leghíresebb operája, A sevillai borbély bemutatója előtti percekben ahelyett, hogy a zenekarral próbált volna, legújabb specialitásán munkálkodott: „A zenénél, kedves Angelina, most jobban érdekel egy újfajta saláta felfedezése, melynek receptjét elküldöm önnek. Végy provanszáli olajat, angol mustárt, francia ecetet, kevés citromot, feketeborsot és sót, ezt jól keverd össze, és adj hozzá finoman szeletelt szarvasgombát. A szarvasgomba olyan ízt ad a salátának, amely a végtelenségig meghosszabbítja az ínyenc extázisát.” Apropó szarvasgomba… Rossini ételtalálmányainak túlnyomó többségében főszerepet kap a libamáj és/vagy a szarvasgomba. Egyik kedvence volt a szarvasgombával töltött pulyka, amelyért akár könnyeket is hullajtott.

Háromszor sírt életében: egy operája bukásakor, amikor hallotta Paganinit hegedülni, és amikor egy hajókirándulás során a vízbe esett az említett szárnyas fogás.

Rossini-164620.jpg

Rossini

Szarvasgombával és libamájjal készült cannelloni és bevert tojás is szerepel Rossini menüi között, meg persze a leghíresebb fogás, a tournedos. Ez a konyhaművészetben jól ismert étel két eredettörténettel is bír. Az egyik szerint a La Maison dorée nevű étteremben született ez a libamájjal borított, szarvasgombával megbolondított és madeiramártással megöntözött bélszínszelet, amely annyira bizarr volt a séf számára, hogy csak a vendégek háta mögött volt hajlandó megfőzni. A másik anekdota még tovább megy: itt Rossini át is vette a párizsi Café Anglais fanyalgó szakácsától a fakanalat, és annyit mondott neki: „Tourne le dos!”, vagyis „Akkor viszont fordíts hátat!” – innen a hangzatos név.

„A Tournedos Rossini egy francia steak étel, amelyet talán a francia mester-séf Marie-Antoine Carême vagy Adolphe Dugléré, esetleg a Savoy Hotel séfje Auguste Escoffier készítette el Rossininek, aki igazi gourmet volt – avat be a pontos részletekbe Lutz Lajos, a Zsidai Csoport vezető kreatív séfje. –

A zeneszerző igen kényes ízléssel rendelkezett, és nagy örömét lelte az étel- és főleg borkülönlegességek kóstolásában.

A libamájpástétom iránti rajongása jelenik meg a híres »tournedos à la Rossini«, azaz a bélszínérmék Rossini módra nevű ételben, amely három, meglehetősen drága alapanyagot tartalmaz: bélszínt, szarvasgombát és liba- vagy kacsamájat.”

Ezeket a fogásokat tehát a mai napig a „Rossini módra”-kifejezés fémjelzi. Stravinsky szerint senki nem halhatatlan, míg nem neveztek el róla ételt, az olasz opera mestere viszont ezek szerint igen előkelő helyet foglal el a halhatatlanok társaságában. Szót ejthetnénk még a „Vezúv” nevű nápolyi agyagedényről, amely Rossini szerint mellőzhetetlen a jó ételek készítéséhez; vagy a szerző Retek, Vaj, Kolbász és Szardínia című zongoratételeiről; arról, mennyivel többre tartotta a külföldi barátaitól kapott nemzetközi finomságokat bármelyik zenei kitüntetésénél; vagy épp arról, hogy miért épp Tokajit fogyasztott legszívesebben komponáláshoz – de álljon itt inkább egy idézet a sors fintora által élete végére ízlelő képességét elvesztő Rossini tollából:

Az étvágy ugyanaz a gyomornak, mint a szerelem a szívnek.

A gyomor a karmester, aki a szenvedélyek nagyzenekarát vezényli és működésbe hozza. A fagott és a pikoló, ahogy elégedetlenül kotyog vagy vágyakozóan csipog, az üres gyomrot személyesíti meg számomra. Másfelől, a tele bendő az öröm trianguluma, az élvezet üstdobja. Ami a szerelmet illeti, az par excellence prima donna, istennő, aki cavatinákat dalol az agynak, megrészegíti a fület és elbűvöli a szívet. Az evés, a szerelem, az ének és az emésztés az életként ismert vígopera négy felvonása, és úgy követik egymást, mint a pezsgő buborékjai. És bolond, aki ahelyett, hogy kiélvezné, hagyja elszállni őket.”

A_foto_a_Pierrot_etteremben_keszult_Rossini_belszin_szarvasgombaval_foto_Kaunitz_Tamas-160931.jpg

Bélszín szarvasgombával, Rossini receptje alapján. A fotó a Pierrot Étteremben készült. (Fotó/Forrás: Kaunitz Tamás / Opera Magazin)

Tournedos à la Rossini a gyakorlatban

Ha valaki otthon is el szeretné készíteni ezt a fogást négy személyre, szüksége lesz 60 dkg bélszínre, 20 dkg kacsamájra, 4 db kisebb zsemlebucira vagy 4 szelet kenyérre, 20 dkg csiperke vagy más erdei gombára, kevés szarvasgombára, sóra, borsra, petrezselyemre, sajtmártásra, vörösboros vagy madeiramártásra, és baby spenótlevelekre.

Lutz Lajos a pontos elkészítési módot is elárulta: „Az alaposan megtisztított bélszínt négy egyforma vastag szeletre vágjuk, tenyerünkkel kissé összelapítjuk, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A liba- vagy kacsamájat is négy hasonló méretű szeletre vágjuk, kézzel enyhén lelapítjuk, sózzuk, és mindkét oldalát lisztbe mártjuk. A gombákat megtisztítjuk, megmossuk, megszárítjuk, majd megsózzuk és meghintjük liszttel.  A zsemlékből vagy kenyérből ujjnyi vastag szeleteket vágunk. A serpenyőben egy kevés vajat forrósítunk, és a zsemle- vagy kenyérszeletek mindkét oldalát megpirítjuk. Ezután szintén kevés vajon megsütjük a májszeleteket és a gombát, majd egy kevés madeiramártásban melegen tartjuk. A maradék vajat serpenyőben nyílt lángra tesszük, és a hússzeleteket hirtelen mindkét oldalukon pirosra sütjük. Amint véres lé szivárog belőlük, rögtön kivesszük. Tálaláskor a tányérok közepére helyezzük a pirított zsemleszeleteket. Ezekre tesszük a félangolosra sütött húst, ráfektetjük a májat és megkoronázzuk szarvasgombával. Adagonként elrendezzük körülötte az erdei gombát, és megöntözzük egy kevés besamelmártással. Baby spenótlevéllel díszíthetjük az ételt.”

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Jazz/World

Elhunyt Juliette Gréco, akinek Boris Vian, Albert Camus és Jean-Paul Sartre írt dalszöveget

Kilencvenhárom éves korában szerdán meghalt Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya, Léo Ferré, Jacques Prévert és Serge Gainsbourg dalainak előadója - közölte családja az AFP francia hírügynökséggel.
Zenés színház

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Zenés színház interjú

„Káros az elitizmus” – interjú Philipp Györggyel

Philipp György a zenés színházi élet megkerülhetetlen kakukktojása. Formabontó és gondolatokat provokáló előadásaival a partvonalról céloz a dolgok közepébe. Karmester, énekes és rendező. Októberben az Artus társulattal készült Minden (is) című produkciójához zeneszerzőként járult hozzá.
Zenés színház interjú

„Szeretem az életem úgy, ahogy van”

Mozgalmasan kezdődik az évad Jónás Andrea számára. Próbál a Furcsa pár női változatásban és mindemellett önálló esttel készül. Október 3-án várja a közönséget Élek! címmel a Gaál Erzsébet Stúdióban.
Zenés színház hír

Tapssal tüntettek a nem biztonságos körülmények ellen a madridi operaházban

A Teatro Real közönsége úgy vélte, túl közel ültették őket egymáshoz, tapssal jelezték elégedetlenségüket. Addig-addig, hogy az előadást el sem lehetett kezdeni.
Zenés színház ajánló

Színháztörténetet írt a József Attila Színház

Vállaltan szubjektív beszámoló a „Színház” tollából. Sokszor leírtuk mi magunk is, ahogy mesélik is rólunk: nem csupán egy színház vagyunk, hanem A JASZ-Család. Nem túlzó a jelző, hisz szeretjük egymást, de néha őrületbe kergetjük a másikat.