A negyvennyolc éves szerző színházi és operakomponista, szövegíró és librettista. Magánszorgalomból, hétévesen tanult meg zongorázni, számottevő zenei képzésben alig vett részt. Az úgynevezett "modern amerikai komponisták", John Corigliano, John Adams és Philip Glass mellett a zenés színpad szerzői, George Gershwin, Richard Rodgers és Stephen Sondheim volt rá legnagyobb hatással. 1993-ban mutatták be első darabját, a First Lady Suite-et New Yorkban, a Public Theater vállalkozásában, majd a következő évben a Lincoln Centerben volt a Hello Again premierje, mely Schnitzler Körtáncának zenés színpadi parafrázisa. (Utóbbi művet Budapesten is bemutatták, az Operettszínház kisszínpadán Böhm György rendezésében.) Tíz Drama Desk Award jelöléséből hármat, a legjobb darab, a legjobb zene és a legjobb szövegkönyv díját LaChiusa kapta abban az évben. 1995-ben a Broadway-n játszották a Márquez regényéből készült Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című musicalt, melynek szövegkönyvében való közreműködéséért Tony-díjra jelölték LaChiusát. Az 1999/2000-es évadban két darabja mutatkozott be a Broadway-n: a Médea-történetet alapul vevő Marie Christine, valamint a Joseph Moncure March versére épülő The Wild Party, melyben olyan neves előadók léptek fel, mint Toni Collette, Mandy Patinkin és Eartha Kitt. Mindkét művet több Tony-díjra terjesztették fel.
2003-as darabja, a Little Fish kudarca után LaChiusa így nyilatkozott: "Úgy látszik, ebben a városban már nem kérnek a nehéz témákból, a közönséget próbára tevő munkákból. A sikerdarabokban koreográfia helyett csak tánc van, míves komponálás helyett dallambarkácsolás folyik. Az álmusicalek mechanikusak; ez a természetük. Ahhoz, hogy teljesíteni tudják az elvárásokat, nincs bennük helye a kockázatvállalásnak, merészségnek, találékonyságnak." Két évvel később azonban ismét ragyogott LaChiusa csillaga: 2005-ben a japán Akutagawa három történetéből írta meg See What I Wanna See című művét, melyért ismét Drama Desk Award jelölést kapott.
2006-ban szintén a Lincoln Centerben került színpadra a Bernarda Alba. A darab alapja Federico García Lorca utolsó színpadi műve, az 1936-os keltezésű Bernarda Alba háza. Lorca mindössze két hónappal kivégzése előtt fejezte be darabját, melyet végül csupán 1945-ben mutattak be. Alcímében Lorca a "dráma spanyol falusi nőkről" műfajt jelöli meg. Az utókor által "vidék-trilógiának" elnevezett ciklus harmadik darabja ez, a Vérnász és a Yerma mellett, bár Lorca maga nem tervezte a végül befejezetlenül maradt "a spanyol föld trilógiájának" részéül. Egy andalúziai ház lakói a szereplők: a hatvanéves Bernarda Alba, aki férje halálakor kijelenti, a gyász ideje alatt lányai semmit sem tehetnek az ő tudta és beleegyezése nélkül, még a házat sem hagyhatják el; az öt lány, az első házasságából született Angustias, valamint Magdalena, Amelia, Martirio és Adela; a velük élő szolgáló, Poncia; illetve Bernarda anyja, Maria Josefa. A nők zárt világban vegetálnak, amelyben az elfojtások, a nyomasztó titkok, a vágyakozás és a megalkuvás uralkodnak, mégis minden cselekedetet és gondolatot a férfiak, illetve hiányuk határoz meg. A cselekmény fő mozgatója, Pepe El Romano meg sem jelenik a színen, ahogy semmilyen más férfi szereplő sem.
"A csaholás-szerű pontozott ritmusok; a mollban kitartott, hullámzó hangok; a labirintus-szerű belső zenei ösvények; az anti-melodikus élességbe torkolló kitörések - mind olyan motívum, amely inkább jellemzi a huszadik század közepének kamaraoperáit, mint a szokványos musical-számokat..." - írta a New York Times kritikusa. David Finkle elemzésében a mű musical elnevezése ellenére éppúgy tekinthető énekes táncdrámának, oratóriumnak vagy performansznak. Felrótták ugyanakkor az előadásnak, hogy a Broadway-stílusú éneklés nem tolmácsolta kellő drámai erővel a szerző muzsikáját.
A magyar előadásban jól éneklő prózai színésznők játsszák Lorca/LaChiusa hősnőit, számos társulatból állt össze az alkalmi együttes. Bernarda Alba szerepét Csákányi Eszter (ex-Krétakör) alakítja, aki évekkel ezelőtt a Katona József Színházban Ponciát játszotta Schilling Árpád rendezésében. Poncia Egri Márta, az öt lány: Náray Erika (Budapesti Operettszínház), Auksz Éva (Magyar Színház), Ruttkay Laura (Magyar Színház), Takács Nóra Diána (Örkény Színház) és Radnay Csilla (Nemzeti Színház). Bernarda anyja Hámori Ildikó (Magyar Színház), az ifjú cseléd Lukács Anita (Budapesti Operettszínház), Prudencia prózai szerepében pedig a nagy balerina, Uhrik Dóra lép fel.
Böhm György rendező nevéhez fűződik LaChiusa másik magyarországi bemutatója is, a Helló! Igen?!, és ő rendezte a progresszív amerikai zenés színház másik jeles képviselője, Jason Robert Brown Volt öt évünk című művét is, melyet a mostani premierhez hasonlóan a Fesztivál Színházban mutattak be Malek Andrea és Kamarás Iván főszereplésével. "Fontos alaphozzáállás az alkotók és a közönség részéről egyaránt, hogy ne Lorca klasszikus művét várjuk, hanem LaChiusa új darabjára koncentráljunk - mondja a rendező. - A zeneszerző kilenc hangszerrel olyan nagyzenekari hangzást képes létrehozni, amelyben egészen meglepő kombinációban szólalnak meg a hangszerek. Néha két cselló és hárfa teremt különös hangulatú motívumot. A rendezést alapvetően határozza meg ez a zeneiség: operaformát kíván, lehetetlen reális szituációkban gondolkodni."
2011. január 20., 21., 22. 19:00 - Művészetek Palotája Fesztivál Színház
Bernarda Alba - Michael John LaChiusa musicalje
Km.: Csákányi Eszter, Egri Márta, Hámori Ildikó, Náray Erika, Auksz Éva, Ruttkay Laura, Takács Nóra Diána, Radnay Csilla, Lukács Anita, Uhrik Dóra
Díszlet: Bátonyi György
Jelmez: Kemenesi Tünde
Kor.: Vincze Balázs
Fordította: Zöldi Gergely
Zenei vezető: Riederauer Richárd
Rend.: Böhm György