Zenés színház

Bizalmi légkörben

2015.10.20. 10:18
Ajánlom
Mozart, Donizetti, Verdi, Puccini, Wagner, Richard Strauss, francia és operettszerepek – Kovácsházi István univerzális tenor. A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese címmel kitüntetett művésszel két évad között a közelmúlt sikereiről kezdtünk beszélgetni.

"A mögöttünk hagyott szezon két fontos premiert hozott számomra" – emelte ki az énekes az interjú elején. "Budapesten A bűvös vadászt; júniusban pedig Bielefeldben a Tannhäuser címszerepét. A bűvös vadász Maxát korábban már énekeltem Németországban, de egy bemutató mindig új lehetőség, és más jellegű felkészülést igényel. A próbaidőszak életem egyik legszebb két hónapja volt. Végre együtt dolgozhattam Zsótér Sándorral, megtapasztalhattam felkészültségét, szakmai hozzáértését, meggyőző színészvezetését. Jó, ha mi, operaénekesek is találkozunk ezzel a fajta rendezői hozzáállással. Németországban ugyan kezdettől sok részem volt ebben, itthon viszont korábban alig. Ritka az ilyen mélységű közös munka. Egyébként is rajongok a színházért. Amikor csak tehetem, szájtátva nézem a prózai előadásokat, a kollégák teljesítményét... Talán nem sértődnek meg, ha kollégaként említem őket. Mindig vágytam rá, hogy olyan rendezőkkel dolgozhassam, akik az operaszínpadra is képesek átvinni az egyéni látásmódjukat."

– Sok művész éppen azt nehezményezi, hogy a rendezők nincsenek tekintettel rájuk, extrém ötleteikkel, beállításaikkal még az éneklést is megnehezítik.

– A 21. század elején nem szabad fennakadnunk ilyesmin. Renitensnek tűnhet, amit mondok, és ebben bizonyára része van a Németországban eltöltött hat évnek is, de szerintem annyira audiovizuális lett a műfajunk, annyira pörög a világ, hogy nekünk is alkalmazkodnunk kell. A közönség elvárja, hogy megfeleljünk korunk kihívásainak. Leegyszerűsítve két fő irány létezik kint is, de a muzeális értékként megőrzött tradicionális látványszínházi produkciókból mára nagyon kevés maradt. Jellemzően a rendezői színház határozza meg a német operaéletet. Egy modern koncepciótól persze nem lesz feltétlenül jó a színpadra állítás. Minden a mögöttes tartalomtól, a rendező hozzáállásától, hitelességétől és színészvezetési képességétől függ. Nincs értelme a régi és a modern szembeállításának, csak jó vagy rossz előadásról beszélhetünk.

– A Tannhäuser milyen szempontból volt meghatározó?

– Mérföldkő az életemben, egy lépcsőfok a Wagner-szerepek sorában. Talán belépő a későbbiekhez. Fantasztikus élményt jelentett. A rendező, Jochen Biganzoli elképesztően felkészült a wagneri életműből. Az operával a napjainkat érintő problémákról szólt, és egy pillanatra sem engedte, hogy a néző figyelme elterelődjön. Ugyan többen óvtak ettől a szereptől, de már a felkészülés alatt éreztem, hogy a Tannhäuser nagyon passzol a hangomhoz és az egyéniségemhez. Amikor véget ért az előadás, nemhogy fáradtnak nem éreztem magam, legszívesebben kezdtem volna elölről.

– Bővülő repertoárja kapcsán Kónya Sándor sokoldalúsága jutott eszembe.

– Itthon most először hallom ezt, de Németországban már többen említették, hogy a Kónya-féle vonalon haladok. Örömmel tölt el, amikor érzem, hogy jólesik egy szerep. A tanulás, a korrepetitorokkal való munka persze időigényes, macerás folyamat. Wagnernél rengeteg a szöveg, amelynek tradicionális kiejtését is tökéletesíteni kell. Óriási koncentrációt igényel a felkészülés. A németek egyébként ezen a téren is nagyon ügyelnek a pontosságra, a részletek kidolgozására. Hálás vagyok Petrovics Emilnek, aki annak idején operaigazgatóként elindított a wagneri úton. Azt mondta: ugyanúgy kell énekelni, mint Mozartot, csak kicsit hangosabban. Végül A nürnbergi mesterdalnokok Stolzingi Walterének köszönhetően kerültem ki Mannheimbe... Németország nélkül nem biztos, hogy itthon így alakult volna a pályafutásom.

– Mit szólt a kamaraénekesi címhez?

– Meglepődtem. Hívtak a színházból, hogy Max áriájával fel kellene lépnem az évadzáró Csillagóra gálaesten. Két Tannhäuser között éppen itthon voltam, boldogan vállaltam. Az aznap délelőtti próbán kezdték el sugdosni a kollégák, hogy talán én kapom a díjat... Nagy megtiszteltetés.

– A következő évad milyen feladatokat, újabb próbatételeket tartogat?

– Októberben Bielefeldben lesz még egy Tannhäuser-sorozatom; itthon pedig rögtön beleesem egy másik Wagner-darabba, A Rajna kincse Logéját énekelem. Nagy örömömre az Opera úgy gondolta, hogy az olasz repertoárban is foglalkoztat, így a régi szerepek közül visszatér Pinkerton és Cavaradossi. A denevér örök szerelem, mert operettet játszani álom és kiváltság. Megtanít az arányok betartására. Tavasszal egy új szerep, A walkür Siegmundja vár rám, utána ismét a Parsifal, A bűvös vadász Maxa és Az árnyék nélküli asszony Császára.

– Friss operaházi Kamaraénekesként hogy látja a pályafutását? Elégedett?

– A világsztárság nem vonz. Számomra sokkal lényegesebb az alkotóstáb, a csapat. Fontos a művészi találkozás, a bizalmi légkör: szeressék, becsüljék egymást azok, akiknek egyetlen célja, hogy fantasztikus előadás szülessen. Csak együtt vagyunk képesek a csodákra. Igazán ez ad erőt és energiát a következő évekre, a következő feladatokhoz.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Jazz/World

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.
Könyv

950 személy számára állítottak ki igazolást arról, hogy Arany János rokona

Nem várt fordulat az Arany-kutatásban: az egyházi anyagkönyvek vizsgálata alapján akár 2000 élő rokona is lehet a költőnek, igaz, mind oldalági.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Zenés színház videó

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.
Zenés színház nyílt levél

Kesselyák Gergely megszólalt RockGiovanni-ügyben, és megvédte Szüts Aport

A múlt héten Kovács János és Szüts Apor nyílt leveleket váltott, most a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatója is tollat ragadott: „Mi történt most a RockGiovanni körül? Egy provokatív cím végre átütötte az érdektelenség és felületesség ingerküszöbét.”
Zenés színház vélemény

Miért ijednek meg a rockosított Don Giovannitól az operarajongók?

Kovács János karmester nyílt levelet fogalmazott meg Szüts Apor RockGiovanni című Mozart-átirata ellen, a kérdés felzaklatta az operarajongó facebookozókat, és rámutatott néhány fontos dologra.