Zenés színház

Bizalmi légkörben

2015.10.20. 10:18
Ajánlom
Mozart, Donizetti, Verdi, Puccini, Wagner, Richard Strauss, francia és operettszerepek – Kovácsházi István univerzális tenor. A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese címmel kitüntetett művésszel két évad között a közelmúlt sikereiről kezdtünk beszélgetni.

"A mögöttünk hagyott szezon két fontos premiert hozott számomra" – emelte ki az énekes az interjú elején. "Budapesten A bűvös vadászt; júniusban pedig Bielefeldben a Tannhäuser címszerepét. A bűvös vadász Maxát korábban már énekeltem Németországban, de egy bemutató mindig új lehetőség, és más jellegű felkészülést igényel. A próbaidőszak életem egyik legszebb két hónapja volt. Végre együtt dolgozhattam Zsótér Sándorral, megtapasztalhattam felkészültségét, szakmai hozzáértését, meggyőző színészvezetését. Jó, ha mi, operaénekesek is találkozunk ezzel a fajta rendezői hozzáállással. Németországban ugyan kezdettől sok részem volt ebben, itthon viszont korábban alig. Ritka az ilyen mélységű közös munka. Egyébként is rajongok a színházért. Amikor csak tehetem, szájtátva nézem a prózai előadásokat, a kollégák teljesítményét... Talán nem sértődnek meg, ha kollégaként említem őket. Mindig vágytam rá, hogy olyan rendezőkkel dolgozhassam, akik az operaszínpadra is képesek átvinni az egyéni látásmódjukat."

– Sok művész éppen azt nehezményezi, hogy a rendezők nincsenek tekintettel rájuk, extrém ötleteikkel, beállításaikkal még az éneklést is megnehezítik.

– A 21. század elején nem szabad fennakadnunk ilyesmin. Renitensnek tűnhet, amit mondok, és ebben bizonyára része van a Németországban eltöltött hat évnek is, de szerintem annyira audiovizuális lett a műfajunk, annyira pörög a világ, hogy nekünk is alkalmazkodnunk kell. A közönség elvárja, hogy megfeleljünk korunk kihívásainak. Leegyszerűsítve két fő irány létezik kint is, de a muzeális értékként megőrzött tradicionális látványszínházi produkciókból mára nagyon kevés maradt. Jellemzően a rendezői színház határozza meg a német operaéletet. Egy modern koncepciótól persze nem lesz feltétlenül jó a színpadra állítás. Minden a mögöttes tartalomtól, a rendező hozzáállásától, hitelességétől és színészvezetési képességétől függ. Nincs értelme a régi és a modern szembeállításának, csak jó vagy rossz előadásról beszélhetünk.

– A Tannhäuser milyen szempontból volt meghatározó?

– Mérföldkő az életemben, egy lépcsőfok a Wagner-szerepek sorában. Talán belépő a későbbiekhez. Fantasztikus élményt jelentett. A rendező, Jochen Biganzoli elképesztően felkészült a wagneri életműből. Az operával a napjainkat érintő problémákról szólt, és egy pillanatra sem engedte, hogy a néző figyelme elterelődjön. Ugyan többen óvtak ettől a szereptől, de már a felkészülés alatt éreztem, hogy a Tannhäuser nagyon passzol a hangomhoz és az egyéniségemhez. Amikor véget ért az előadás, nemhogy fáradtnak nem éreztem magam, legszívesebben kezdtem volna elölről.

– Bővülő repertoárja kapcsán Kónya Sándor sokoldalúsága jutott eszembe.

– Itthon most először hallom ezt, de Németországban már többen említették, hogy a Kónya-féle vonalon haladok. Örömmel tölt el, amikor érzem, hogy jólesik egy szerep. A tanulás, a korrepetitorokkal való munka persze időigényes, macerás folyamat. Wagnernél rengeteg a szöveg, amelynek tradicionális kiejtését is tökéletesíteni kell. Óriási koncentrációt igényel a felkészülés. A németek egyébként ezen a téren is nagyon ügyelnek a pontosságra, a részletek kidolgozására. Hálás vagyok Petrovics Emilnek, aki annak idején operaigazgatóként elindított a wagneri úton. Azt mondta: ugyanúgy kell énekelni, mint Mozartot, csak kicsit hangosabban. Végül A nürnbergi mesterdalnokok Stolzingi Walterének köszönhetően kerültem ki Mannheimbe... Németország nélkül nem biztos, hogy itthon így alakult volna a pályafutásom.

– Mit szólt a kamaraénekesi címhez?

– Meglepődtem. Hívtak a színházból, hogy Max áriájával fel kellene lépnem az évadzáró Csillagóra gálaesten. Két Tannhäuser között éppen itthon voltam, boldogan vállaltam. Az aznap délelőtti próbán kezdték el sugdosni a kollégák, hogy talán én kapom a díjat... Nagy megtiszteltetés.

– A következő évad milyen feladatokat, újabb próbatételeket tartogat?

– Októberben Bielefeldben lesz még egy Tannhäuser-sorozatom; itthon pedig rögtön beleesem egy másik Wagner-darabba, A Rajna kincse Logéját énekelem. Nagy örömömre az Opera úgy gondolta, hogy az olasz repertoárban is foglalkoztat, így a régi szerepek közül visszatér Pinkerton és Cavaradossi. A denevér örök szerelem, mert operettet játszani álom és kiváltság. Megtanít az arányok betartására. Tavasszal egy új szerep, A walkür Siegmundja vár rám, utána ismét a Parsifal, A bűvös vadász Maxa és Az árnyék nélküli asszony Császára.

– Friss operaházi Kamaraénekesként hogy látja a pályafutását? Elégedett?

– A világsztárság nem vonz. Számomra sokkal lényegesebb az alkotóstáb, a csapat. Fontos a művészi találkozás, a bizalmi légkör: szeressék, becsüljék egymást azok, akiknek egyetlen célja, hogy fantasztikus előadás szülessen. Csak együtt vagyunk képesek a csodákra. Igazán ez ad erőt és energiát a következő évekre, a következő feladatokhoz.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Jürgen Flimm

A neves színházi és operarendezőt, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Berlini Állami Opera egykori vezetőjét február 4-én, életének nyolcvankettedik évében érte a halál.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.
Vizuál

Dürertől Picassón át Damien Hirstig – A grafika történetének hatszáz évét öleli fel a bécsi Albertina három új kiállítása

Három kiállítását is a grafikának szenteli a bécsi Albertina: a Dürer.Munch.Miró című tárlat már látogatható, februárban nyílik az Andy Warhol bis Damien Hirst című kiállítás, márciusban pedig Picasso műveit mutatják be.
Vizuál

Cristian Mungiu legjobb filmjeit vetítik az Urániában

Február 16-án kerül a mozikba Cristian Mungiu legújabb filmje, az R.M.N. A Cirko Film és a Román Kulturális Intézet retrospektív vetítéssorozattal tiszteleg a román új hullám egyik legkiválóbb rendezője előtt február 9. és 12. között
Vizuál

Hatalom és tehetetlenség témáját boncolgatja új filmjében Prikler Mátyás

Február 1-jén mutatkozott be a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon Prikler Mátyás legújabb filmje, a Hatalom. A szlovák-magyar-cseh koprodukcióban készült alkotás főszerepében Hajdu Szabolcs látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

Elhunyt Jürgen Flimm

A neves színházi és operarendezőt, a Salzburgi Ünnepi Játékok és a Berlini Állami Opera egykori vezetőjét február 4-én, életének nyolcvankettedik évében érte a halál.
Zenés színház videó

Az Éj királynője a levegőben

Az amerikai szoprán nem csupán virtuóz koloratúrkészségéről híres, hanem bravúros légtornászmutatványairól is, ráadásul képes ötvözni a kettőt: a levegőben lógva adja elő Az Éj királynőjének áriáját A varázsfuvolából.
Zenés színház hír

Áthelyezik a földrengésben megrongálódott színházépületből a pesarói Rossini Operafesztivál idei évre tervezett előadásait

Az opera-előadásokat a fesztivál által már korábban is használt sportcsarnokban, a Vitrifrigo Arénában rendezik meg, míg a koncertekre a város egy másik színházépületében kerül majd sor.
Zenés színház hír

Stephanie Blythe Gianni Schicchi szerepét énekli San Diegóban

Az énekesnő már korábban is énekelt férfi hangtartományban, egy koncertszerű Carmen-előadásban Don Joséként lépett színpadra. Most baritonszerepben debütál majd.
Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.