Ezt egészítette ki egy vetítővászon, a rajta megjelenő, a történet tartalmát és hangulatát illusztráló képekkel. Ennyiből állt Puccini Bohéméletének félig szcenírozott operájának díszlete. Hiába érkeztek a produkcióba sztárként beharangozott külföldi szólisták is, amit kaptunk, az csak vázlata volt a százötven éve született itáliai zeneköltő örökbecsű remekének.

A rendezés koncepciótlan, a zenei megvalósítás "összecsapott" volt. A szakma szerint nagy névként beharangozott Nicola Luisotti szeszélyes tempóváltásai, a zene poézisával összefüggéstelen, a teljes zenekart átölelő akrobatikus mozdulatai és olykor követhetetlen beintései csak sejtetni engedték a sokat látott-hallott dalmű szépségét. A zenei irányítás csak vázlatát rajzolta fel Lukács Ervin vagy Medveczky Ádám magas színvonalú produkcióinak.

A bolgár Szvetla Vasziljeva (Mimi) gyönyörű hang, de inkább drámai, a nagy hangmatériájú, beugró koreai Alfred Kim (Rodolfo) sem igazán lírai alkat, a harsogó orosz Borisz Sztacenkonak (Marcello) hangfajának pedig inkább Verdi baritonszerepei illenek. A további szerepekben fellépő magyar művészek közül Wierdl Eszter (Musetta), Horváth Ádám (Schaunard) és Palerdi András (Colline) tudása legjavát nyújtotta.

A krónikás elfogult, mert számára a dalszínházunkban 1937 óta repertoáron lévő Bohémélet Nádasdy Kálmán rendezésében és Oláh Gusztáv utolérhetetlen díszleteivel az etalon. S a sebtében összetoborzott szereplőgárda helyett, kellő próbaszámmal felkészülő magyar művészek is képesek lettek volna hitelesen, a Művészetek Palotájához méltó magas színvonalon megszólaltatni Puccini remekét.

(2008. május 10. 19:00 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Puccini: Bohémélet - részben szcenírozott előadás két részben, olasz nyelven; km.: Szvetla Vasziljeva, Wierdl Eszter, Massimiliano Pisapia, Borisz Sztacenko, Horváth Ádám, Palerdi András, Csiki Gábor, Martin János, Szüle Tamás, a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (karig.: Szabó Sipos Máté); rend.: Káel Csaba; vez.: Kovács János)