Míg benn "özönlő sokaság" ünnepelt, kinn harcok dúltak: az Operaház előtti kíváncsiskodó tömegnek nem volt elég a híresek és gazdagok bevonulása, ők bizony részt akartak venni a megnyitón - ha már azt írta az egyik napilap, hogy az Ybl Miklós tervezte épület által "miénk az ifjúság törekvő ereje"-, ezért áttörve a rendőrkordont betörtek az előcsarnokba, és a nézőtér felé vették volna útjukat. A rendőri beavatkozás azonban megtette a hatást, és a nemesi publikum csak beszűrődő zajokat hallott.

Az előadás a Bánk bán korabeli díszletekben és jelmezekben előadott első felvonásával kezdődött, amelyet a szerző, Erkel Ferenc dirigált. A korabeli sajtó tudósítása szerint "a közreműködők igyekeztek méltók lenni az ünnepélyhez", de tapsot nem arattak. A sikertelenségnek objektív oka volt: a királyi udvar jelenlétében ez nem volt szokás. "Hanem mikor Ottó előlép pohárral kezében s énekli: Éltesse Isten a magyar hazát, / Éltesse Isten a magyar királyt, / A ki fején hord babér-koronát..., akkor az egész közönség fölállt s a királyi páholy felé fordulva, perczekig tartó éljenzésben tört ki. Ő felsége meghajtotta fejét." Nem csoda az üdvözlés eme formája: már jóval a kiegyezés után vagyunk. A második részben a Hunyadi László nyitánya hangzott fel, míg a harmadik részben Erkel Sándor állt a pulpitusra, hogy a Lohengrin első felvonását vezényelje.

A nyitó előadás zenei programját - ajándékképp a nézőknek, és tisztelgésképp az elődök előtt - az Operaház a hétvégén is műsorra tűzi. Az ünnep azonban a ház falain kívülre is elér: óriáskivetítőn követhető a műsor az Andrássy úton.