Több helyen olvashattuk rólad, hogy történelmet tanultál az egyetemen. Bírtál volna a bőrödben maradni, ha ebben az irányban folytatódik az életed?

Valóban történelemtanárnak tanultam Szegeden, de nem, nem hiszem, hogy bírtam volna ebben a szakmában. Az ismerőseim is azt mondták, hogy ez az utolsó szakma, amiben el tudtak volna képzelni. Most, énekesként egészen más az életem, mint a „normális” emberek élete. Hobbi maradt a történelem.

Megvan benned a kettősség, hogy egyrészt a színpad az otthonod, de szeretsz egyedül leülni a Rubicon egyik számával?

Pontosan. Nehezen ugyan, de igyekszem időt találni arra, hogy könyvet olvassak vagy dokumentumfilmet nézzek.

Hogyan kezdődött az éneklés iránti szenvedélyed?

A színpad szeretete végigkíséri az életemet. A bátyám gyerekszínész volt Szolnokon, így én is sokat jártam az ottani Szigligeti Színházba. Egy korrepetitor egyszer engem is meghallgatott, és azt mondta, hogy persze, mutálni fogok még, és a többi, de érdemes lenne foglalkozni a hangommal. Akkor még nem éreztem magam késznek arra, hogy színpadra lépjek, pedig állandóan vers- és mesemondó versenyekre jártam. A gimnáziumban alter rockbandát csináltunk, közben drámaszakos voltam. Az egyetemen szakadt meg a színpaddal való történetem, akkor legfeljebb karaokebulikba jártunk.

Laki Péter (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

Az operettre hogyan találtál rá?

Az „Emlékszel még…” kezdetű dallal kezdődött a Csárdáskirálynőből. Szolnokon, egy katonazenekar játszotta a dallamot, én pedig megkérdeztem apámat, hogy mi ez. Megmondta. Otthon elkezdtem ezeket a dalokat hallgatni, aztán felkerestem egy énektanárt is.

„Az operett öreges műfaj” – erre a sztereotipiára mit szoktál mondani?

Míg a világ legnagyobb operaházai, színházi teltházzal játsszák Lehár, Kálmán és más nagy operettszerzők műveit, és olyan művészek éneklik a főszerepeket, mint Anna Nyetrebko vagy Juan Diego Flórez, addig nincs miért szégyenkeznünk. Az utóbbi húsz év egyik nagy érdeme, hogy sok fiatalt sikerült visszacsábítani a műfajhoz.

Nem először énekled Bóni szerepét a Csárdáskirálynőben. Milyen lesz Vidnyánszky Attila rendezésében a Margitszigeten?

Eredeti szöveggel, egy Cziegler Balázs által tervezett gyönyörű díszletben adjuk elő a darabot. Ez a díszlet, ennyit már elárulhatok, egy üvegkalitkába zárt hatalmas gramofont ábrázol, amely az előadás alatt, ahogy annak idején az Osztrák-Magyar Monarchia, lassan széthullik, a pusztulásé lesz. Nagyon jó együtt dolgozni Vidnyánszky Attilával, hagy minket, énekeseket érvényesülni, közben profin vezet mint színészeket. Természetesen meghagyunk az operetthez kapcsolódó számos kötelező elemet, de rengeteg új ötletünk van.

Laki Péter a Mayában (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

Mi, magyarok aranykorként tekintünk a Monarchia korszakára. Te hogy viszonyulsz ehhez?

Boldog békeidőkként hivatkozunk a kiegyezés korára, nem is ok nélkül, rengeteg fejlesztés, fejlődés történt az országban. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a felszín alatt már a szabadságharc előtt is megvoltak azok a nemzetiségi problémák, amik a nagy világháborúban felszínre törtek. A monarchiakori Magyarországot tíz nemzet lakta, nem csoda, hogy a felfegyverezett, magyar egyenruhában harcoló szlávok aztán könnyen letették a puskát az oroszokkal szemben. Van a békeidőknek egy másik aspektusa is: abban a korban az emberek ízlésesen viselkedtek, ismerték az erkölcsöt, tudtak táncolni, verseket, énekelni, zongorázni, nagyobb műveltség tartozott az emberekhez – főleg az uralkodó osztályoknál. De ha megnézzük a tágabb kontextust, akkor ezt csak nagy idézőjelben tudom „boldog békeidők”-nek nevezni.

Az operettnek mint műfajnak van arra tere, hogy a magyar történelemről beszéljen?

Az említett díszlet például nagyon jó példa arra, hogy megpróbálunk történelmi hátteret is felvillantani, a Csárdáskirálynőt szerintem nem is lehet másképp előadni. Szerintem fontos, hogy az operett ne csak magát a zenét adja, hanem némi történelemtudással is gazdagítsuk a közönséget. Fontos, hogy egy előadás új ismereteket is átadjon, a szórakoztatáson túl.

Harmincadik életévedet töltötted néhány napja (beszélgetésünk június elején folyt). Bármiféle mérlegelésre késztetett ez a harmadik iksz?

Nem, nem tulajdonítok nagy jelentőséget a kerek számnak. A saját karrieremmel kapcsolatban annyit tudok, hogy a siker a kemény munkával jön meg. Ugyanezzel az alázattal és szorgalommal kell tovább dolgoznom.

Laki Péter a Menyasszonytáncban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Operettszínház)

A Figaro házassága Basiliójaként debütáltál az operai műfajban (a Co-Opera produkciójában). Szeretnél közelíteni a klasszikus zene felé?

Ahogy az operett táncos-komikus és bonviván szerepköreiről, úgy gondolkodom az operáról is: kitartással fel lehet nőni egy ilyen feladathoz. És ha a legelismertebb hazai énekesek, Kiss András, Keszei Bori, Rálik Szilvia vagy Kálnay Zsófi mondja azt, hogy nekem ezzel foglalkozni kell, nekik elhiszem.

Hangképzés szempontjából hasonló az operett és az opera.

Annyiban még nehezebb is az operett, hogy ebben a műfajban a koreográfia sokszor igen-igen nagy kihívást jelent, alig bírunk levegőt venni hozzá.

A Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyen megosztott első helyezést nyertél bonviván kategóriában. Az Operettszínházban viszont táncos-komikus szerepkörben mozogsz. Miért váltottál fachot a versenyen?

Mivel már korábban is részt vettem a Lehár-versenyen, akkor táncos-komikusként, úgy gondoltam, ideje kipróbálni magam bonvivánként.

Melyik áll közelebb hozzád?

A csillagjegyem alapján Ikrek vagyok, tehát megvan bennem a humoros és a lírai karakter. Nem mondom, hogy mindig könnyű ezt a kettőt kibékíteni! (nevet) Közel áll hozzám, hogy úgy énekeljek, hogy leszakadjon a csillár, de ha már van humorom, azt kamatoztatnom kell.

Laki Péter és az Operettszínház hölgyművészei (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Egy próbafolyamat vagy előadás után hogyan lazítasz?

Dokumentumfilmet nézek, történelmi folyóiratokat olvasok. Főzök, nagyon szeretem a távol-keleti konyhát, azokat intenzív ízeket, amikért odavagyok, a kínai konyhában találtam meg. A budapesti kínai városrész Mekka az olyan embereknek még én, gyakran felkeressük a legjobb helyeket a párommal. A másik dolog a fürdőzés: délelőtt, mikor még nincsenek tele a medencék, imádok a vízben ellazulni.

Egyre jobban ismer az Operettszínház közönsége. Hat az életedre az ismertség – vagy a sztárság?

Számomra Gerard Butler, Penelopé Cruz vagy Mila Kunis a sztár. Vagy Molnár Piroska, aki a tehetségéért is fantasztikus színész. Egyszerű fiú vagyok, nem szeretem ezt a szót. Én nem kezelek a színházban senkit sztárként, és engem sem kezelnek úgy. Ez egy olyan színház, ahová be kell jönnöm, el kell végeznem a munkám, és élveznem kell, amit csinálok. Ilyen egyszerű.

Laki Péter legközelebb a szentendrei Operagálán lép fel június 29-én. Erről az estéről további információt itt szerezhet. Fellép július közepén a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Csárdáskirálynőben (erről itt), illetve az augusztus 2-án és 3-án, a budai Vár Oroszlános udvarában, a Palotakoncerteken.

Fejléckép: Forgó Béla.