- Eddigi pályád során főleg operett és musical szerepek találtak meg. A Háry népzenéből merítő dalai mennyire állnak közel a hangodhoz?
- Mielőtt megkaptam volna szerepet, megkeresett Silló Pista (Silló István zenei vezető - a szerk. ) és áthívott színházba . Ezeknek a daloknak a hangfekvése elég mély, ami akár problémát is jelenthetett volna, de végül mindketten elégedettek voltunk a teljesítményemmel. A népdalok világa egyébként nem áll tőlem távol, konzervatóriumi éveim alatt is megtalált a műfaj. Ráadásul az embernek folyamatosan a legmagasabb színvonalon kell képeznie magát, készen kell állnia az új kihívásokra, függetlenül attól, hogy épp musicalt, vagy operettet énekel. Ha egy operaáriát el tudsz énekelni, könnyebben mozogsz a saját műfajodon belül is. A Háry látszólag egyszerű dalait hatalmas feladat úgy életre kelteni, hogy azoknak hatása is legye - pláne egy akkora színpadon, mint a Dóm téri.
- Bodrogi Gyulától Király Leventén át Gérard Depardieu-ig számtalan színész megfordul majd a produkcióban. Milyen volt a próbafolyamat hangulata?
- Nagyon különleges élmény volt, hogy hiszen a legkülönbözőbb alkotókkal dolgozhattam együtt, a prózai színészektől kezdve énekeseken át a legkülönbözőbb színházi alkotókig. Mindenki hozzátett valamit a produkcióhoz. Jó volt látni, ahogy egy-egy prózai színész rácsodálkozik az énekesek gyönyörű hangjára, majd nem sokkal később az énekesek ámulnak el egy színészi alakításai láttán. Mindig öröm olyan művészekkel együtt dolgozni, mint Bodrogi Gyuszi bácsi, vagy épp Király Levente, rengeteget lehet tőlük tanulni, emellett pedig nagyon nyitott emberek. Időnként azon kapom magamat, hogy csak állok a takarásban, nézem őket, és közben valaki int, mert rég színpadon kellene lennem. Kár, hogy Depardieu-val egyelőre még nem találkoztunk. ( A francia színész beszélgetésünket követően, július 30-án éjszaka érkezett meg Szegedre - a szerk.)
- Szerinted mennyire igaz, amit ez a történet állít, hogy a valóság csak a mesével együtt elviselhető?
- Mindenképp van benne igazság. Tényleg egyre nehezebben találjuk meg a boldogságunkat a mindennapokban, ezért sokszor a mesét is hajlandóak vagyunk elhinni, még akkor is, ha tudjuk, hogy az nem igaz. Háryval is így van ez: hiába tudja róla mindenki, hogy nagyot mond, hiába állítja, hogy találkozott Napóleonnal, miközben teljesen másik korban él - a hallgatósága mindig arra kéri, hogy folytassa a történetét. A mese ereje őket is beszippantja, részesei lesznek a történetnek és együtt kalandoznak Háryval. Így van ez a mindennapokban is. Szükségünk van a mesére, hogy elhiggyük: nem is annyira szörnyű ez a világ.
- Örzse gyakorlatilag végig a háttérből követi Háryt, aki eközben a legkülönbözőbb kalandokba és nőügyekbe keveredik bele. Valóban ennyire szerethető lenne ez a figura?
- Ezt a kérdést én is feltettem Attilának (Béres Attila, a rendező - a szerk.) a próbákon. Szegény Örzsét mindig otthagyja Háry, nem foglalkozik vele, helyette a nagyvilági urak és dámák világával van elfoglalva - tényleg elég nehéz olyan tulajdonságot mondani, ami miatt szerethető ez az ember. Amikor azonban végiggondoltuk a körülöttünk élő emberek kapcsolatait, rá kellett jönnünk, hogy sokkal több ilyen pár van, mint azt elsőre gondolnánk. Külső szem számára ezek a kapcsolatok sokszor túlmennek egy határon, pedig valójában mindkét fél végtelenül szereti a másikat, és mindketten hűségesek. Egyszerűen csak nagyobb igényük van a szabadságra.
- Több helyen beleírtatok a darabba - milyen változtatásokra volt szükség?
- Az egyik legnagyobb változtatást a Napóleont alakító Depardieu miatt kellett eszközölni, hiszen ő végig franciául beszél majd. Napóleon és Háry között egy székely deák fog majd tolmácsolni, aki eredetileg nem szerepel a történetben. Illetve tudni kell azt is, hogy a mi produkciónkban Háry nem egy kocsmában meséli el a barátainak a történetet. Attila ironikusan ezt úgy magyarázta, hogy az emberek ma sokszor annyira szegények, hogy már leinni magukat sincs pénzük. Hogy mit találtunk ki, az azonban legyen egyelőre meglepetés
hírlevél
