Aztán a második részben kezdett fölengedni a hangulat, és Johann Strauss Tavaszi hangok című keringője után a dübörgő hangorkán megnyugtatott mindannyiunkat: az operett tényleg nem ismer határokat. Igaz, hogy ez az ária az egyik adu ász a pesti koncert műsorában, hiszen a világon alig van koloratúr szoprán, aki fölényesen bírja ezt a gyönyörű dalt, s azok a nézők is nagyra értékelik, akik komolyzenei koncert reményében váltották meg a jegyüket a pénztárakban.

Merthogy manapság igen sok olyan helyre jut el a Budapesti Operettszínház, ahol nemcsak az operettet, de kicsiny országunkat is nehezen azonosítják be az emberek. Idén novemberben a színház egy bravúros koncertsorozatot vállalt Délkelet-Ázsiában, nyolc ország érintésével. A Fülöp-szigetek, Thaiföld, Indonézia, Malajzia, Brunei, Vietnam, Tajvan vidékein eddig nem sokan hallottak az operettről. De mivel a Tokio Opera City Hallban már több mint tíz éve hetven-nyolcvan magyar művész adja az újévi koncertet, hírük ment ezekre a tájakra is. Januárban Japán, februárban Olaszország, márciusban Oroszország, májusban USA és Kanada, majd megint Németország, és most ez a kalandosnak ígérkező Délkelet Ázsia… Nem véletlen, hogy ez a világhírű társulat több évre előre be van táblázva. Kalocsai Zsuzsa, Fischl Mónika, Nyári Zoltán és Vadász Dániel a szólisták, a színház zenekarát Silló István vezényli, a balettkar is az Operettből érkezett. Néhány helyszínen hazai énekesek, illetve hangszeres előadóművészek is fellépnek a koncerteken.

Magánemberként is izgalmas ez az utazás, hiszen ezekre a helyekre csak kevesek jutnak el, a híradók alapján pedig normális ember mostanában nem innen választ magának úticélt. Manilában nemrég ismét robbantottak valahol, Indonéziában repülőgép zuhant le, hogy a madárinfluenzáról ne is beszéljünk. De amikor megérkezünk egy ilyen veszélyesnek mondott helyre, és meglátjuk a sok mosolygó és kedves embert, az ember azt érzi: hát itt nincs is semmi baj. De azért amikor a szálloda bejárata előtt minden autó alvázát rendőrök vizsgálják át bomba után kutatva, vagy amikor a vendéglátóink óva intenek attól, hogy gyalog, vagy akár taxival közlekedjünk a városban, mégis elfogja néha az embert egy kis izgalom. Félnünk nincs mitől, busszal, rendőrmotoros kísérettel közlekedünk a városban.

Visszatérve a koncertre: a szünet után elkezdtük a „magyaros” blokkot – és ugyancsak megváltozott a helyzet. A koncert végén szűnni nem akaró „standing ovation” tartotta a csapatot a színpadon még nagyon sokáig. Büszkék vagyunk, hogy a magyar operett ismét kiállta a próbát, és újabb országokban hódította meg a közönséget. A manilai nagykövetség tájékoztatása szerint a Fülöp-szigeteken ötven fősnél nagyobb művészeti együttes még sohasem járt ezelőtt. Az elmúlt években számos világhírű társulat lépett fel itt, például a Prágai Opera társulata vagy a New York Philharmonic Orchestra művészei. De a vendéglátóink szerint a sokéves koncertszervezési múljukban ez volt az első eset, amikor közönség állva tapsolva és „bravo”-kat kiabálva búcsúztatott egy koncertet.

Vadász Dániel énekművész, a Budapesti Operettszínház tagja

(2005. november 13. 19:00 Manilai Operaház; a Budapesti Operettszínház előadása)

Novemberben Budapesten polcokra kerül a Budapesti Operettszínház művészeinek közreműködésével készült Csárdáskirálynő-cd, amelyet a turné során is bemutattak a zenészek. Ez a felvétel az Operettissimo nevű sorozat első tagja, amelyet a közeljövőben követni fog a többi magyar nagyoperett felvétele is. Magyarországon legutóbb negyven éve készült hanglemez a Csárdáskirálynőből.