A hétköznapi thai ember európai mércével mérve szegénynek mondható, de sokkal több harmonikus tekintetet láttam Bangkokban az utcán, mint például egy pesti séta alkalmával. A thai embernek van mit mesélnie a vallásról és a világról is. Érdemes meghallgatni zenéjüket, nézni a rajzaikat, figyelni az imádkozásukat. Érdekes volt látni, hogy a színpad szélén egy kis buddhista kápolna várta azokat, akik egy kicsit meditálni szerettek volna.

A koncert Thaiföld népszerű hercegnőjének jelenlétében zajlott le, így minden ennek volt alárendelve: speciális biztonsági intézkedések (itt már nem egy törött dobverővel turkáltak a táskákban, mint két napja Manilában, hanem fémdetektorokkal dolgoztak), külön protokoll-konzultációk és meghajláspróba, feltűnően sok biztonsági ember és katona a koncerten…

Az előadás nagy sikert aratott – amit el is várnak a társulattól a meghívók. Nem mai ez a recept: csinálj magyaros operett-koncertet megfelelő művészekkel, és azon nem kell változtatni Moszkvában, New Yorkban, Londonban, és lám, Bangkokban sem. A bangkoki előadás előkészítése során kiderült: itt a nagy meleg ellenére még jobban fel kell öltözni, mint korábban Manilában. Minden művésznőnek nyakig be kellett burkolóznia. Azt persze nem tiltja az öltözködési etikett, hogy a helyiek dekoltázs nélküli ruhái középen szegcsontig fel legyenek vágva… Sebaj, a mi lányaink így is felveszik a versenyt még a híresen szép thai hölgyekkel is.

Olyan sok prominens vendég volt a koncerten, hogy majdnem kimaradt a nem-is-tudom-milyen miniszter asszonnyal való közös fotózkodás. De szerencsére egyik testőrének eszébe jutott, hogy odaparancsoljon minket, és felfegyverkezett ember szíves invitálását Délkelet-Ázsiában sem illik visszautasítani. Az előadás után a hercegnő személyesen szorította meg a szólisták kezét, akik - mint a fényképen látható - a színház művészeivel készült új Csárdáskirálynő cd-vel ajándékozták meg őt.

Vadász Dániel énekművész, a Budapesti Operettszínház tagja