Igazán büszkék voltunk, hiszen a szervező japán ügynökség utólagosan mindenhonnan begyűjtötte a kritikákat, és sok elismerésben volt részünk az elmúlt hetekben Délkelet-Ázsiában. Szép gyűjtemény van ezekből már a színházban: tavaly a londoni Times magazin, januárban a Tokio Sunshine, márciusban pedig a moszkvai Kultúra című lapok írtak méltató sorokat előadásainkról, illetve koncertjeinkről.

Brunei gazdag ország: az egy főre eső GDP alapján a leggazdagabb a világon. A szultán néhány éve még az első volt a világ leggazdagabb embereinek listáján, de még ma is az első három között tartják számon. Politikai hatalma egyeduralomnak mondható, hiszen a stratégiai jelentőségű minisztériumok élén személyesen áll, a többi minisztériumot pedig családtagjai vezetik. A birodalom alattvalói mindössze néhány tízezren vannak, s tekintettel az életük végéig járó, tetemes állampolgári életjáradékra, olyan az ország, mint egy kis mesebeli királyság.

Adók nincsenek, a társadalombiztosítás ingyenes. Mi több, a szultán közvetlenül saját sportcentruma mellett épített egy vidámparkot a brunei gyermekeknek. Itt szinte kizárólag a világ legdrágább autóit árulják, mert csak ezekre van igény. A szálloda, vagyis az a hatcsillagos komplexum, ahol megszálltunk, a létező összes luxusszolgáltatással fel volt szerelve. A medencék, a szaunák, a szobák mintha mind koronás főknek készültek volna. De a legnagyobb élmény a Borneói-sziget csodálatos éghajlata, a Dél-kínai tenger elképesztően meleg vize és a semmihez nem hasonlítható, csodálatosan kék égbolt volt. A mögöttünk lévő tizenhat nap fáradalmait néhány perc alatt elfelejtettük, és a szabadnap hirtelen egy nagy borneói társasútnak tűnt. Több mint hatminc fokban, pálmafák között hihetetlennek tűnt, hogy Magyarországon éppen a havat lapátolják a családtagok.

Már megtanultuk Malajziában, hogy milyen öltözködési szabályok vannak a színpadon a muszlim szokások miatt. De nem akartunk hinni a fülünknek, amikor azt mondták, hogy délelőtt egy cenzúra-bizottság tekinti meg a koncertünk egy rövidített verziójá. Nagyon kedvesek voltak, csak néhány észrevételük volt elsősorban az „illetlen” lábemelgetésekkel kapcsolatban. A kormány nagy része jelen volt a koncerten, hiszen a szultán testvérének személyében több minisztérium képviselőjét is tisztelhettük. Személyes találkozásunkkor elmondta, hogy még soha nem szórakozott ilyen jól klasszikus zenei koncerten. Az előadás jól sikerült, ahogy ezt a már sokadszor elnyert vastaps is mutatta a produkció végén.

Vadász Dániel énekművész, a Budapesti Operettszínház tagja