Harminchét éve egy postai küldeményben kapott egy hanglemezt Londonból, ez volt a Macskák. Hogyan hatott rá először a musical?
Elragadónak találtam, de az igazi nagy élményt az jelentette, amikor láttam Londonban az előadást. Az volt az első igazi musicalelőadás az életemben, amelyben a zenés színház a maga teljességében megjelent. Színészek, akik magas színvonalon játszanak, énekelnek, táncolnak, a hozzátartozó látvány- és hangzásvilág – tehát olyan teljes és tökéletes komplexitása a színháznak, ami erre a műfajra jellemző. Miután hazajöttem, elmondtam az élményt Ádám Ottónak, a Madách Színház akkori igazgatójának – ebben a szobában ültünk, ahol most –, és ő azt mondta:
Csináljuk meg!
A Madách akkor prózai színház volt, kevés zenés darabbal, és ebben a műfajban semmi tapasztalatunk nem volt. Az alkotó folyamat egyik főszereplője Seregi László volt, az Operaház vezető koreográfusa, aki hozta magával az operai táncosokat. Ebből a rendkívül progresszív, inspiratív folyamatból nőtt ki, szerintem a mai Madách Színház.
A Macskák a Madách Színházban (Fotó/Forrás: Madách Színház)
Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott: mindannyian tőle tanulták meg, hogy mi a zenés műfaj. Mit lehetett Seregitől tanulni?
Nem volt tanáralkat, hanem alkotóművész, de ha jól figyelte az ember, mit csinál, akkor sokat lehetett tanulni tőle. Tökéletesen értette a zenés színház lényegét, és azt, hogy hogyan kell felépíteni kicsiben egy jelenetet és nagyban egy egész színdarabot. Tudta azt is, hogy mennyire fontos a rendező és a koreográfus szerepe, mennyire fontos mélyen érteni és értelmezni a művet. A zenés színházban minden sokkal gyorsabb, dinamikusabb, és Seregi értette ezt a tempót.
Nagyon gyorsan összejött a budapesti bemutató. Lazák voltak a jogtulajdonosok?
Andrew Lloyd Webber fényes pálya elején állt akkor, cége még korántsem volt olyan volumenű, mint ma. Noha szoros ellenőrzés alatt tartottak minket, mégis megengedték, hogy közvetlenül a londoni premier után, de a New York-i előtt bemutassuk a saját, non-replika változatunkat. Az eredeti bemutatóhoz ilyen közel talán senkinek nem sikerült megszerezni a jogokat. Andrew Lloyd Webber is eljött a premierre, és el volt ragadtatva.
Hogyan emlékszik rá az első találkozásuk alapján?
Nem Londonban történt (ott a cége embereivel találkoztam), hanem Budapesten.
Különleges légkör uralkodott körülötte, jelentékeny valakinek tűnt, akinek tökéletes a hozzáértése és eredeti a szemlélete. Korunk egyik zsenijének tartottam őt, és tartom ma is.
Középen Andrew Lloyd Webber, a jobbszélen Szirtes Tamás (Fotó/Forrás: Madách Színház)
Van kedvenc Webber-darabja?
Sok kedvencem van. Nagyon szeretem a Józsefet, a Rocksulit, a Szupersztárt, imádom a Macskákat, de így vagyok a Fantommal is. Hogy valakinek az életművében sorra jönnek a jobbnál jobb darabok, ez is a zsenialitásnak nyilvánvaló jele. Andrew Lloyd Webber nem tud tévedni, vagy csak nagyon ritkán.
Azt hallottam, jobban tetszett neki a budapesti, mint a londoni előadás.
Annyit mondott, hogy a budapesti Macskák olyan jó előadás, hogy Londonban is szívesen látná.
Azt hiszem, a színészegyéniségek tetszettek neki különösen. A magyar drámai színész és a londoni musical színész egészen más színjátszási kultúrát képvisel. A mi bemutatónkban olyan – Shakespeare-en és Csehovon edződött – színészek játszottak többek között, mint Haumann Péter, Almási Éva, Cseke Péter, Hűvösvölgyi Ildikó, Szerednyey Béla, Gyabronka József. Azt a mélységet jelenítették meg a szerepeiknek, ami T. S. Eliot verseiben is benne van.
Kihívás volt nekik az új műfaj?
Nagyon más dologgal találkoztak. A zene és a koreográfia fegyelmet követel, kevesebb szabadságot hagy, de a kötöttséget mindenki boldogan magára vette, köszönhetően Seregi meggyőző lendületének, eredeti stílusának. Nem lehetett neki nemet mondani.
Szirtes Tamás (Fotó/Forrás: Mohos Angéla / Madách színház)
New Yorkot és Londont nevezi a musicaljátszás fővárosainak. De miben más, ami például a Madáchban történik?
Ritkán jönnek létre zseniális mesterművek, de ami a zenés színházban igazi újdonság, az valóban New Yorkban vagy Londonban születik.
Büszke vagyok viszont a Madách Színházra, mi világviszonylatban is nagyon magas színvonalat képviselünk. Most jövök A nyomorultak felújító próbájáról, és azt kell mondanom, nincs okunk szégyenkezni a világ nagyvárosaihoz képest. Ezt nagyon sokszor megerősítették az eredeti jogtulajdonosok is, akik a Madáchba nagyon szívesen adnak darabot, mert szerintük itt semmivel sem alacsonyabb a színvonal.
A Madách és én személyesen rendre megkapjuk a lehetőséget, hogy non-replika változatban adjunk elő musicaleket, azaz önálló rendezésben, díszletben, jelmezben és koreográfiával. Ez nagyon nagy gesztus. A musicalszerzők nagyon óvatosak, számukra a legfontosabb a születendő előadás minősége. Én prózai rendező vagyok, annak tanultam, és minden rendezésemhez a nagy prózai darabok igényességével látok hozzá. Talán emiatt jelennek meg előadásainkban a musicalek mélyebb rétegei, lélektanilag árnyalt emberi történetek.
Karácsonykor érkezik a mozikba az új Macskák-film. A musical viszont igazi színházi műfaj. Hogyan adaptálható filmre?
A musical látszólag nagyon filmszerű műfaj a színpadon: változatos, gyors, dinamikus. Mégis, kevés jó musicalfilm készült. Az Ének az esőben talán minden idők legjobb zenés filmje, de tévedésből is akad jó pár.
Min múlik, hogy jó legyen egy musicalfilm?
A rendezői ihleten, a szerencsén, a Jóistenen. (nevet) Tévút ezer féle van, de célravezető csak egy. Arra az egyre kell rálépni.
hírlevél
