- "Nincsen ma olyan eszme, ideológia a világon, amiért érdemes lenne gyilkolni" - így írt a Hair rendezésével kapcsolatban. Mit tart a musical aktualitásának?
- Egy honvédő háborúban az ember gyilkolni is képes, de az, hogy valaki elmegy egy távoli országba, és próbálja ráerőltetni az ott élőkre a saját ideológiáját, ami idegen tőlük és nem kérnek belőle, az szerintem helytelen dolog. Az ilyen háborúért nem érdemes ölni. Önvédelemből esetleg, de még az is elgondolkodtató. A mai napig különböző helyeken, Afganisztánban vagy Irakban fiatal emberek adják a vérüket, nem is tudják, hogy pontosan miért. A Vízöntő című dal, amivel kezdődik a darab, arról beszél, hogy egy új világ küszöbén állunk és megoldódnak a régi problémák, ez a valóságban nem így történt. Mindig ugyanazokba a hibákba lépünk bele, és ezért aktuális örökké ez a történet. A hippikorszak csak keretet ad a történetnek, tulajdonképpen olyan, mint mikor egy történetet Shakespeare korába, a középkorba vagy a 20-as években helyezünk el. Egy forma ahhoz, hogy az ember el tudjon mesélni egy történetet, amely nem csak azt az adott kort jellemzi. A hippikorszak eleinte a szeretetről szólt és arról a szabadságról, amely nem bánt senkit, tiszteletben tartja mások szabadságát. Úgy gondolom ezeket az eszméket érdemes megtartani, a tolerancia gyakorlása fontos az ember életében.
- Bereményi Gézával dolgoztak a darab szövegkönyvén. Szókimondóbb előadást szeretett volna? Miért volt szükség a változtatásra?
- Magyarországon a musical két verzióját lehet játszani, ezekre adták meg az amerikaiak a szerzői jogot. Mi a Szurdi András-féle szövegkönyvvel dolgozunk, aminek Miklós Tibor fordította a dalszövegeit. Bereményi Gézával dramaturgiai munkát végeztünk, felfrissítettük a dialógokat és írtunk egy keretjátékot, a mából indítjuk a történetmesélést, az előadás egy visszatekintés, az öreg Claude Bukowski szemével látjuk a történteket. Ezzel szabadságot nyerek a színészvezetésben, a szcenáriumban, a koreográfiában, és az egész világlátásban, nem kell beleragadnom a realizmusba. Az emlékkép szabadságot ad, amely szabadság jól kifejezi ezt a világot.
- Hogyan illik a Dóm téri környezetbe ez a musical? Milyen látványosságokkal várják a nézőket a két hosszúhétvége során?
- A Dóm téri színpad természetesen nagyszabású látványvilágot követel. Román Sándor neve a garancia, hogy a koreográfia rendkívüli lesz. Túri Erzsébet a kornak megfelelő jelmezeket készített, de a ruhák artisztikusak. Vereckei Rita a látványtervezőm, megpróbáljuk a színpadra varázsolni a Central Parktól a katonai kiképzőtáborig a musical minden egyes helyszínét. Nagy díszlet-balett nem lesz, hanem inkább a fényekkel és olyan jelképes díszletelemekkel fogjuk a gyors jelenetváltásokat megoldani, amelyek kifejezik az egyes helyszíneket. Filmszerű montázstechnikával dolgozunk, ami nem vágást jelent, hanem a jelenetek egymás mellé helyezését, egybecsúszását, az egyik még be sem fejeződött, már jön is a másik. A díszlettel amennyire tudjuk, kitakarjuk a templomot, nem a Dóm lesz a háttere a Hair történetének.
- Román Sándor koreográfus, akit az Experidance vezetőjeként ismerünk szabad kezet kapott a munkában, vagy önnek is voltak elképzelései a koreográfiával kapcsolatban?
- Mi már többször dolgoztunk együtt, mondhatni, hogy félszavakból értjük egymást. Természetesen a lépéseket Sanyi találja ki, de arról, hogy az egyes jelenetek miről szóljanak, megbeszéléseket folytattunk. A koreográfiák tartalmilag is szerves részei az előadásnak, teátrálisak, mesélik tovább a történetet. Ötventagú lesz a tánckar, a darab jelentős részét teszi ki a koreográfia, ami ugyanúgy narratív elemként szolgál majd, mint a dialógok vagy a dalok. Az előadásnak minden részlete egy irányba kell hogy tartson, egy dologról kell beszélnie minden pillanatában.
- Dolhai Attila játssza majd Berger, Peller Anna Sheila, Szemenyei János Claude Bukowski, Kerényi Miklós Máté Woof, Vágó Bernadett Jeannie és György-Rózsa Sándor Lafayette szerepét. Milyen szempontok szerint választotta ki a színészeket?
- Tartottunk egy nyilvános meghallgatást, de a kiválasztott színészek jórészével dolgoztam korábban is. Kerényi Imre osztályában a Színművészeti Egyetemen készítettem velük két vizsgaelőadást a Démonológiát és a Kokainfutárt. Lényeges szempontja volt a választásnak, hogy prózai színészként, a szövegmondás terén is megállják a helyüket a szereplők. Például Szemenyei János már III. Richárdot is játszott az én rendezésemben. De a kisebb szerepekre is ilyen szempontból választottam az előadókat.
- A színészek mellett esetleg a zenészek is megjelennek a színpadon?
- Nem, ők hagyományos módon a zenekari árokban kapnak helyet. Makláry László a karmestere és zenei vezetője az előadásnak, maximálisan megbízom benne, ő alakította ki az előadás hangzásvilágát. Itt nem egy hagyományos musicalről van szó, hiszen a Hair egy 60-as évekbeli rockmusical, keményebb hangzással. Zeneileg nagyon szeretem ezt az időszakot.
- Hol tartanak most a próbákkal?
- Az Operettszínház próbatermében már 95 százalékban összeraktuk az előadást, augusztus 3-ától a premierig már Szegeden, a nagyszínpadon próbálunk, a helyi viszonyokhoz igazítjuk az előadást.